A váci székhelyű Apor Vilmos Katolikus Főiskola képviselői is részt vettek a közelmúltban Rómában a Katolikus Egyetemek Nemzetközi Szövetsége (IFCU) létrejöttének századik évfordulója alkalmából rendezett ünnepi konferencián.
A főiskola képviseletében Dr. Gloviczki Zoltán rektor és Palkóné dr. Tabi Katalin, az intézmény interkulturális ügyekért felelős oktatója vett részt az eseményen.
A szövetséget 1924-ben az Universita Cattolica Del Sacro Cuore (Milánó) és a Katholieke Universiteit Nijmegen (Nijmegen, Hollandia) kezdeményezésére Párizsban hozta létre a kor tizennégy meghatározó katolikus egyeteme. Az akkor még latin nyelven Foederatio Universitatum Catholicarum-nak nevezett társulás működése hivatalosan csak a második világháború után indult el. 1948-ban a Szentszék dekrétuma, 1949-ben pedig XII. Pius pápa ismerte el. 1965-ben született meg a Katolikus Egyetemek Nemzetközi Szövetsége (IFCU) elnevezés. Az IFCU kezdettől fogva együttműködik a Szentszéki Államtitkársággal, a Katolikus Nevelés (ma már dikasztériumként működő) Kongregációjával és különböző más hivatalos szentszéki szervezetekkel. A szövetség ma valamennyi földrész mintegy kétszáz felsőoktatási intézményét fogja össze, melyek között hazánkat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola képviseli.
Az alábbiakban a főiskola beszámolójából idézünk:
„A kétnapos ünnepi konferencia házigazdája a vatikáni székhelyű Libera Universita Maria Ss. Assunta volt, de a program fényét emelte, hogy annak egy része a Jezsuita Rend generálisának vendégeként a Jézus Társaság központi házában zajlott, fő előadójaként és celebránsaként köszönthette José Tolentino de Mendonca bíborost, a Kultúra és Nevelés Dikasztériumának elöljáróját, Őszentsége I. Ferenc pápa pedig magánkihallgatáson fogadta a találkozó résztvevőit.
A Szentatya a jelenlévőket erre az alkalomra megfogalmazott gondolataival köszöntötte, ennek bevezetője: Köszönöm mindannyiótoknak ezt a találkozót és mindazt a jót, amit katolikus egyetemeink tesznek a tudás, az Isten szava és a hiteles humanizmus közvetítésével. Soha ne fáradjatok bele, hogy kitartsatok a katolikus egyetemek nagyszerű küldetése mellett. Nem a hitvallási státuszuk adja az identitásukat: ez az egyik szempont, de nem az egyetlen. Talán ez az egyértelmű humanizmus az, ami mindenkit ráébreszt, hogy az embereknek vannak értékei, és ezeket tiszteletben kell tartani. Talán ez a legszebb és legnagyszerűbb dolog az egyetemeitekben. Nagyon szépen köszönjük!…
…Ma világunkban csaknem kétezer katolikus egyetem működik. Nem nehéz elképzelni, hogy a hatékonyabb és jobb munkakapcsolatokban rejlik a lehetőség a katolikus egyetemi rendszer megerősítésére. A nagy széttagoltság idején mernünk kell szembeszállni ezzel a tendenciával, és a közöny, a polarizáció és a konfliktusok helyett a reményt, az egységet és az egyetértést emelni globális szintre.
A másik szempont abból a tényből fakad, hogy – amint azt XII. Pius megjegyezte – a Szövetséget „egy szörnyű háború nyomán” hozták létre, hogy „a népek közötti megbékélést, valamint a béke és szeretet növekedését” elősegítse (Apostoli levél a katolikus egyetemekhez, 1949. július 27.). Szomorú kimondani, hogy ezt a századik évfordulót egy háború, egy töredékekben vívott harmadik világháború háttere előtt ünnepeljük.”