Idestova két és fél éve tart a Nagyboldogasszonyról nevezett váci dóm, székesegyház, vagy ha úgy tetszik nagytemplom csaknem két milliárd forintos kormányzati támogatásból megvalósuló történelmi léptékű belső felújítása, s amint arról a minap beszámoltunk, ez a nagy munka újabb szakaszához érkezett, miután a fő templomhajóból már el lehetett bontani a restaurátoroknak épített állványzatot.
A felújítás újabb szakaszához érve Marton Zsolt megyéspüspök, dr. Varga Lajos segédpüspök és Erdei Gábor vezető restaurátor csütörtökön bejárásra hívták a sajtó képviselőit, s kalauzolásuk során a vendégek nagyon sok eddig kevéssé ismert részletet megtudhattak a felújítás koncepciójáról, a restaurátori munka kulisszatitkairól, illetve a beruházás folytatásáról is.
Felújítástörténeti háttér
A váci Nagyboldogasszony székesegyházon jelentősebb felújítási munkák a II. világháború alatt történtek. Utoljára Keszthelyi Ferenc püspök idején, a XX. század utolsó évtizedében valósultak meg állagmegóvási munkák. Azóta a székesegyház állapota leromlott, gépészeti és elektromos rendszerei elavultak.
A most zajló felújítás célja kettős: állagmegóvás és a 21. századi követelményeknek megfelelően alkalmassá tenni a hívek számára, a turisztikai vonzerő növelését is szem előtt tartva.
A cél, hogy a több mint 250 éves templom egykori szépségében mutatkozhasson meg, különös tekintettel az egyházmegye közelgő ezeréves jubileumára.
A székesegyház felújítására és ezzel párhuzamosan a Galamb utcai hitéleti központ átépítésére összesen 4 milliárd forint támogatást biztosított a magyar kormány, amely megközelítőleg fele-fele arányban fedezi, fedezte a két helyszínen megvalósuló beruházások költségeit.
A PüspökVác Látogató- és Rendezvényközpont átadása 2023. április 20-án megtörtént.
A székesegyház felújítási munkái több fázisban valósulnak meg, a freskók és a falfestés restaurálása idén ősszel befejeződik, a gépészeti munkák és a szentély belsőépítészeti
megújítása várhatóan 2024. első félévében készül majd el.
A több mint 250 éves templom teljes felújítása – többek között a tető teljes cseréje és esetleg a külső homlokzat felújítása, valamint az erősen vizesedő altemplom felújítása – további források bevonását igényelné és egy második felújítási szakaszban tud megvalósulni.
A felújítás 1. szakaszában (2021-2024.) 2023 szeptemberéig elkészült:
- A tető és a héjazat felülvizsgálata és a beázások javítása
- Lanterna felújítása, beázások megszüntetése, balesetveszély elhárítása
- 90%-os készültségben van a templomtér teljes belső falfestésének restaurálása, a mesterek befejezték a kupolafreskók és a főoltár restaurálását.
Az alábbi munkák vannak folyamatban, várható befejezés 2024., 1. félév:
- A homlokzat megújítása a nyílászárókkal és a vízelvezetés rendezésével.
- A templom belsejében a gépészeti és elektromos rendszerek (erős és gyengeáramú hálózatok) cseréje, kapacitás bővítése, a belső világítás megújítása.
- A teljes fűtési rendszer átépítése (hőszivattyúk beépítésével, amelyek régészeti felügyelet mellett kerülnek a helyükre a templom északi és déli oldalán a földben), padló- és padfűtés kialakítása, hangosítás, vetítés megújítása, biztonsági kamerarendszer kiépítése.
- Mosdók kialakítása, belső akadálymentesítés (indukciós hurok, beszédfelismerés).
- Tetőterasz kialakítása.
- Belső padlózat megújítása.
- Sekrestye felújítása: cél a zsúfoltság megszüntetése és a fűtés korszerűsítése, új, egyszintes padlózat kialakítása.
- Orgona megtisztítása.
Lelkiségi szempontból is a legfontosabb még hátralévő munka a szentély belsőépítészeti megújítása: új, mozdíthatatlan főoltár és egységes bútorzat megtervezése és kivitelezése, továbbá a kápolna felújítása: szentségi kápolnává alakul, a háttal miséző oltár a hely jobb kihasználása és művészi értéke miatt megmarad, kifestés restaurálása megtörténik, egységes kőpadlózat, új világítás készül.
A belsőépítészeti megújítás célja, hogy a szentély tere jobban igazodjon a II. Vatikáni Zsinat előírásaihoz és a mai liturgikus események kiszolgálásához.
Az új oltárra és szentély bútorzatára meghívásos pályázat keretében keresi a tervezőt és a kivitelező művészt vagy alkotókat a Váci Egyházmegye.
Festőrestaurátori munkák a Székesegyházban (2021-2023.)
A felújítási munkák megkezdése előtt művészeti bizottság dolgozott a helyreállítási koncepción dr. Varga Lajos történész, segédpüspök vezetésével, a grémium az értékleltár összeállítását követően azt a javaslatot fogalmazta meg, hogy a templom díszítését az eredeti, 18. századi állapotnak megfelelően kellene helyreállítani. Így teljes szépségében tárulhat fel a látogatók előtt egyrészt az eredeti díszítőfestés, valamint a Maulbertsch-féle egységes barokk képi koncepció a főoltárképpel és kupolafreskóval. A javaslatot az Örökségvédelmi Hivatal elfogadta. Ennek megfelelően a restaurátorok lemosták ill., megtisztították az 1944-ben készült falfestést és helyreállítják az eredeti, XVIII. századi rozettás díszítő falfestést.
A szentélyben is megtörténik az eredeti díszítő architektúra festés visszaállítása, az 1944-1947 között készült Kontuly Béla-kép elfedésével. Ez a freskó mind színvilágában, mind tematikájában elütött az eredeti templomtértől. A restaurátorok most oly módon fedték le, hogy a későbbiekben sérülésmentesen helyre lehessen állítani, ha olyan döntés születik. A letisztított és konzervált freskóra speciális elválasztó réteg került, amelyre – a korábbi kinézettel teljesen egyező módon – visszafestették a díszítőfestést. A Kontuly-képet dokumentálták, az a székesegyház megnyitását követően bemutatásra kerülhet.
Franz Anton Maulbertsch a „Szentháromság diadala” c. kupolafreskóját teljesen restaurálták, az újra eredeti pompájában látható. Szintén restaurálták Maulbertsch Mária látogatása Erzsébetnél c. főoltárképét. A restaurátori munkákat a Nova Restaurátor Stúdió Kft. végzi Erdei Gábor és Szűcs Hajnalka vezető restaurátorok irányításával.
A templom építéstörténete, kialakítása és díszítése
Vác első székesegyházát Géza király a győzelmes mogyoródi csatát megelőző fogadalma beváltásaként építtette Szűz Mária tiszteletére az egykori váci várdombon. A második székesegyház Szent Mihály tiszteletére épült meg a jelenlegi főtéren. A török időben erősen sérült épület teljes elbontásáról és új székesegyház építéséről Eszterházy Károly püspök döntött a püspökség XVIII. századi újjászervezésekor.
Méltó környezetet keresett, az ország akkor egyik legnagyobb egyházmegyéje székesegyháza számára, amelyet korának késő barokk ízlése szerint kívánt megépíteni. Az egykor két részre – magyarok és németek lakta városrészekre – tagolt település között választotta ki a templom helyét ezzel is kifejezve, hogy az új épület a város minden lakóját szeretné szolgálni. Az alapkőletételre 1762. május 24-én került sor. A templom és környezete a római Szent Péter tér mintájára készült volna el.
A templom végleges formáját azonban Migazzi Kristóf püspöknek köszönheti, aki kinevezése után – gazdasági okok miatt – új építésszel, a francia származású Isidore Canevale-val új tervet készíttetett, a homlokzatot teljesen átalakította és ezzel a francia klasszicizmus akkor egyedülálló magyarországi képviselőjévé tette a váci székesegyházat. Az elkészült új templomépületet 1772. augusztus 15-én Nagyboldogasszony és Szent Mihály tiszteletére szentelték fel egybefonva a két megelőző püspöki székesegyház védőszentjeinek tiszteletét, amely akkor az ország egyik legnagyobb katedrálisa volt.
Méreteit tekintve ma is kiemelkedő helyet foglal el, negyedik a sorban a hazai katolikus templomok között: külső hossza 72 méter, szélessége 34 méter, a kupola 55 méter magas.
A templom architektúrájáról
Az eredeti és a megvalósult tervben közös vonás, hogy a téren a templommal közel egyidőben elkészült épületekkel egységes stílust képviseljen, de mindenképpen felülemelkedjék a város többi épületén és ezzel is a „civitas Dei”, azaz Isten városának előképe lehessen.
A külső architektúra a közeledés-megérkezés-beteljesedés útjaként bontakozik ki a látogató előtt.
A templom előtti tér már segíti a fókuszálást és felkészít a templomban ránk váró élményre. Mielőtt a látogató a templomtérbe lép, áthalad a bűnbánatra és megtisztulásra utaló bibliai jelenetekkel díszített előcsarnokon.
A kívülről monumentális épülettömb belül egyszerű tagolású, méretei miatt mégis impresszív: egy rövid hosszházat látunk, nagy ablakokkal, a barokk idők oldalkápolna sorai eltűntek, mindössze egy oltárfülkepár található. A tér liturgikus funkciója így egyszerűsödött, de a megvilágítás és a hajó kialakítása szándéka szerint a néző tekintetét a főoltárképre és a kupolafreskóra irányítja, meghatározva a legfontosabb célt: Isten dicsőségének szemlélését.
A belső díszítésről
A templom építésekor egységes díszítő, ún. architektúra festés készült, amelyet 1944-ben máig érthetetlen szándékkal készült, művészi szempontból kevéssé értékes egyszínű fal- és díszítőfestéssel váltottak fel. A jelen felújítás egyik legfontosabb eleme az eredeti architektúra festésnek a helyreállítása a teljes templombelsőben: a főhajóban és a szentélyben.
A főoltár és a kupola freskóit a kor legjelentősebb osztrák festője, Franz Anton Maulbertsch készítette. A főoltárkép 1770-1771-ben készült, Mária és Erzsébet találkozását örökíti meg, amikor Mária – már méhében hordva Jézust – meglátogatja a későbbi Keresztelő Szent Jánossal áldott állapotban lévő idős rokonát. Istent dicsőítő szavai az Egyház azóta is énekelt egyik legszebb himnuszává váltak: Magnificat anima mea Dominum /Magasztalja lelkem az Urat.
A főoltárkép és a kupolafreskó egy képi koncepció egymással szoros kapcsolatban álló elemei, ahogyan erre a művészettörténeti elemzések rámutatnak.
A főoltárkép központi szereplője, Mária kitárt karjaival az ég felé mutat és a néző figyelmét az „ég”, azaz a kupolafreskó felé irányítja. Mária Isten terveként fogadta el saját küldetését, azt, hogy a Megváltó anyjává vált és a kupolára tekintve saját eljövendő megdicsőülését is szemléli misztikus módon, azaz látomásként. Így a befogadó nemcsak egy a bibliai jelenet dinamikus és érzékeny ábrázolásával találkozik, hanem annak üzenetével is, hogy mindenki számára ott a lehetőség arra, hogy a saját életére vonatkozó isteni terv cselekvő részesévé váljon, amellyel nyitottabbá és érzékenyebbé válhat a transzcendens világra és az általa kínált kegyelmek befogadására. Ez az ellenreformáció által kedvelt érzékenyítés valójában ma is fontos üzenetet hordoz a hívő ember számára.
A kupola hatalmas méretű freskója – amelyre a főoltárképről Mária a figyelmünket irányítja – a megdicsőült egyházat, a Szentháromság diadalát ábrázolja. A diadalmas barokk katolikus megújhodás egész korabeli eszmevilága színpompás mozgalmasságában tárul itt fel és mutatja meg a mennyország dicsőségét. A festő egy új képi koncepciót alkalmazott Vácon, egy hosszanti tengelyre építve fel mondanivalóját, amely a főbejárat felől közelítve a híveknek „üzen”, míg a főoltár irányából a miséző papok elé tárja a képi üzenetet.
Előbbiek a freskó közel kétharmadát alkotó figurális csoportot szemlélve az Atya-Fiú- Szentlélek köré gyűlve több csoportban láthatják Szűz Máriát angyalokkal körbevéve; Mihály arkangyalt az üdvözültekkel, egyháznagyokat és szenteket, többek között Szent Józsefet és Szent Györgyöt, valamint magyar szenteket. A főoltár felőli nézetben Jézus tanítványainak csoportja látható Isten imádásában – ennek üzenete elsősorban a mindenkori papságnak szól.