Vác Város Levéltára közölte nemrégiben ezt reneszánsz festményt, amelyről a legkorábbról ismert váci polgár, Wolfgang Eisen tekintete néz vissza ránk. Van valami megrendítő az 56 esztendős korában ábrázolt, tiszteletre méltó honfitársunk portréjában. Halála előtt egy esztendővel készült ez a festmény, egy feltehetően teljes és sikeres élet alkonyán. A szemlélő számára nem kétséges, hogy ez a kékszemű, elszánt tekintetű férfi, sokak szerint nem feltétlenül léleképítőnek tartott kereskedő szakmája ellenére, jó ember lehetett.
A bajorok életrajzai (Biografien Menschen aus Bayern) oldalról annyit tudhattunk meg róla, hogy a sikeres kereskedő családból származó Wolfgang Eisen szülővárosából fiatalon Nürnbergbe, a szabad, birodalmi kereskedelmi központba költözött.
Wolfgang hamarosan Nürnbergben vásárolt egy házat, és gyorsan vagyonra, elismerésre tett szert. Megnősült, Lorenz Beheim Ottilia nevű lányát vette feleségül (1497-1535), de házasságukból nem született gyermekük.
Miután a gyermektelensége bizonyossá vált, az egyik magyarországi kereskedelmi útjáról örökbe fogadott egy árvát, akinek a faluja leégett. A növekvő jóléttel és a vele járó presztízzsel átvette a császári város egyik állami hivatalát.
A nagyvonalú adományaival már életében kivívta sokak tiszteletét, amikor pedig meghalt, vagyonának egy részét a szegényeknek adta.
Az 500 esztendővel ezelőtt élt, Vácon született férfi az a keresztény polgár, irgalmas, adakozó közösségi ember, akire ma is büszke lehet a város lakossága, akit mindannyian követendő embereszménynek tartunk.
Kiemelt képünkön: a portré és a reneszánsz Vác látképe mellett korabeli, Vácon kiásott majolikapadló-töredék látható a Tragor Ignác Múzeum gyűjteményéből.