A legutóbbi váci képviselő-testületi ülésen egyhangú támogatást kapott az a rendeletmódosítás, amely a karácsonyi csomagosztás új szabályozását rögzíti. Az ügy kapcsán az elmúlt hónapokban politikai vita alakult ki, amely húsvét idején különösen éles formát öltött. Sokak számára máig nem világos, hogy pontosan miért maradtak el bizonyos kiosztások, és miért került politikai adok-kapok közé egy alapvetően emberiességi kérdés.
Most azonban kompromisszum született, miután a Fidesz-KDNP képviselői kezdeményezték a rendelet módosítását és így a testület egységes döntést hozott. Erről, a pénzügyi keretekről, valamint a korábbi problémákról beszélgettünk Kárpáti-Kelemen Katalinnal, az Emberi Kapcsolatok Bizottságának elnökével.
Hogyan értékeli, hogy 15 képviselő, köztük még Matkovich Ilona polgármester, és Inotay Gergely alpolgármester is egyhangúlag támogatta a rendeletmódosítást, amelyet a bizottság előterjesztett?
Őszintén szólva rendkívül örültem ennek az eredménynek. Úgy érzem, hogy a többség belátta: ez a módosítás valóban azt a célt szolgálja, hogy a csomagok célzottan és gördülékenyen juthassanak el a rászorulókhoz. Fontos, hogy mindezt ne bonyolítsa felesleges adminisztráció, ne kelljen külön kérelmeket benyújtani, amelyek gyakran hiányosak vagy késve érkeznek be. A döntés tehát egyszerűsíti és emberközelibbé teszi a folyamatot. Meglepetésként ért, hogy kivétel nélkül mindenki támogatta a javaslatot, hiszen az utóbbi időben gyakran politikai vita övezett hasonló ügyeket. Most azonban mind a bizottság, mind a teljes testület egységesen a módosítás mellé állt – és ez számomra is azt bizonyítja, hogy valóban jó irányt választottunk.
Hogyan értékeli, hogy még Matkovich Ilona polgármester és Inotay Gergely alpolgármester is megszavazta az önök által kezdeményezett kezdeményezett rendeletmódosítást?
Úgy gondolom, hogy ő maga is mérlegelte a frakciója, illetve az alpolgármesterek véleményét, és látta a javaslat pozitív hozadékait. Belátta, hogy ezzel a változtatással valóban csökken az adminisztráció a hivatal részéről, és a rászorulók is könnyebben juthatnak hozzá a támogatáshoz. Ez azt jelenti, hogy nem kell attól tartaniuk, hogy egy kérelem hiányosan érkezik be, vagy hogy a hivatalban akadozik a feldolgozás. Bevallom, meglepett a támogató szavazata, de nagyon örültem neki, mert ez egyfajta kompromisszum születését is jelzi. Talán egy új kezdet is lehet, amikor a szociális ügyekben a közös cél kerül előtérbe, nem pedig a politikai ellentétek.
A támogatás összegéről is vita volt. Ön kezdeményezte, hogy 1,2 millió helyett 1,5 millió forint álljon rendelkezésre. Eredetileg ennél többet szeretett volna?
Igen, az első javaslatom valóban egy magasabb, 2 millió forintos keretre szólt, hiszen évek óta az a gyakorlat, hogy több száz család részesül a karácsonyi csomagosztásban. Úgy gondoltam, hogy egy nagyobb összeggel tartalmasabb és bőségesebb csomagokat tudnánk összeállítani. Később azonban, amikor egyeztettem az alpolgármester úrral, figyelembe vettem azt is, hogy az érintett családok száma viszonylag korlátozott. Ezért kompromisszumként javasoltam az 1,5 millió forintos keretet, amely reálisan fedezi az igényeket, ugyanakkor megmarad egy 500 ezer forintos tartalék is, amelyet év közben civil szervezetek, adventi programok vagy más szociális célok támogatására lehet fordítani.
Úgy látom, ez a döntés kiegyensúlyozott: a csomagokra biztosan jut elegendő forrás, és rugalmasan tudunk reagálni más közösségi igényekre is.
Akkor kijelenthető, hogy a húsvétkor tapasztalt botrányos helyzet, politikai vita és bizonytalanság nem ismétlődik meg?
Én ebben most megnyugtatóan bízom. A testületi ülésen az alpolgármester úr is kifejezetten jelezte, hogy a cél a zökkenőmentes és hatékony ellátás. A jegyzőasszony szintén biztosított bennünket arról, hogy a hivatal operatív szinten közreműködik. Ami a húsvéti helyzetet illeti, ott sajnos az értesítő levelek kiküldése elmaradt. Máig nem kaptunk egyértelmű választ arra, hogy miért, és kinek a mulasztása miatt nem került rá sor. A törvényességi felügyeletet ellátó kormányhivatal is jelezte, hogy a levelek kiküldése jogszerű és szükséges lett volna. A polgármester azonban úgy nyilatkozott, hogy nem tartotta indokoltnak további vizsgálatok lefolytatását. Ez számomra nem megnyugtató, hiszen a felelősség így homályban marad. Mindazonáltal a mostani döntés lehetőséget ad arra, hogy a jövőben ez a helyzet ne forduljon elő, és a rászorulók garantáltan megkapják az értesítést.
Matkovich Ilona és több fórum is azt kommunikálta, hogy a húsvéti fiaskó az Emberi Kapcsolatok Bizottságának hibája volt. Hogyan reagál erre?
Egyértelműen nem tartom jogosnak ezt a vádat. A bizottság ugyanolyan döntési jogkörrel rendelkezett, mint korábban a polgármester, ezt a kormányhivatal is megerősítette. A problémát az jelentette, hogy a hivatal nem küldte ki az értesítő leveleket. A levelek nem adminisztratív luxusok, hanem nélkülözhetetlen mankók: sok rászoruló család nem figyeli az internetet, és postai úton értesül a legbiztosabban arról, hogy igényelhet csomagot. Ez a folyamat évek óta jól működött. Ha ez tavasszal is megtörtént volna, sok család nem maradt volna ki a támogatásból. A bizottság nem mulasztott el semmit. Ellenkezőleg: mi azért dolgoztunk, hogy a jövőben a rendszer egyértelmű, átlátható és megbízható legyen. A mostani rendeletmódosítás éppen ezt szolgálja.
Akkor ezzel a rendeletmódosítással valóban pont került egy hosszan húzódó vitára?
Igen, én így látom. Az ügy megnyugtatóan rendeződött, és mostantól a csomagosztás szakmai alapokon, átlátható keretek között történhet. Fontos kiemelni, hogy ez a támogatási forma csak 2024-ben került bevezetésre, tehát nem évtizedes hagyományról van szó, hanem egy új gyakorlatról, amelyet most sikerült megfelelően keretek közé terelni. A bizottság – mivel szociális ügyekkel, intézményekkel, egészségügyi ellátással is foglalkozik – a legmegfelelőbb hely a feladat ellátására. Ez több településen is így működik. Én őszintén sajnálom, hogy tavasszal nem tudtuk időben rendezni a vitákat, de most, karácsony előtt, talán még fontosabb, hogy sikerült. A cél közös: a rászorulók érezzék, hogy a város közössége számít rájuk, és gondoskodik róluk.
Várható-e emellett a polgármesteri titkárság keretéből külön csomagosztás, mint korábban?
Erről nincsenek pontos információim. Tavaly karácsonykor a polgármesteri titkárság keretéből valóban történt külön csomagosztás, amely során körzetenként 10 csomagot oszthattak ki a képviselők. Engem azonban sem képviselőként, sem bizottsági elnökként nem kerestek meg, hogy szeretnék-e részt venni ebben. Úgy vélem, a két rendszer – a rendelet szerinti és a képviselői keretből történő csomagosztás – egymástól függetlenül is működhet. A rendelet szerinti támogatás biztosítja a hivatalos, alanyi jogon járó segítséget, míg a képviselői keret lehetőséget ad arra, hogy olyan családokhoz is eljusson az adomány, akik bár nincsenek a hivatalos nyilvántartásban, de ténylegesen rászorulnak. Én személy szerint nagyon támogatnám, ha ez a kettős rendszer ismét működne, mert így még több családhoz juthatna el a segítség. A döntés azonban a polgármesteri titkárság kezében van.
Elnök asszony, visszatérve még egyszer az egyik legtöbbet vitatott kérdésre. Hogy lehet, hogy kétféle csomagosztás létezett: egyrészt a rendelet szerinti, másrészt egy külön, a polgármesteri kabinet költségsoráról finanszírozott. Mit lehet erről pontosan tudni?
Valóban, ez két külön dolog. Amikor először szembesültem vele, írásban fordultam Inotai Gergely alpolgármester úrhoz, aki válaszában megerősítette: a polgármesteri kabinet költségére minden évben elkülönítenek 100 úgynevezett „képviselői csomagot”. Ezek nem a rendeletben szabályozott keretből mennek, hanem plusz támogatást jelentenek. Tavaly karácsonykor például így történt, és ezek a csomagok olyan családokhoz jutottak el, akik a rendelet szigorú kritériumai miatt nem kaptak volna támogatást, de nyilvánvalóan rászorultak. Sokszor előfordul ugyanis, hogy valaki épp csak meghaladja a jövedelemhatárt, vagy nem igényel segélyt, miközben mélyszegénységben él. A képviselők helyismeretük révén ismerik ezeket az embereket, és ők jelezhették a polgármesternek, hogy ki szorulna segítségre. Ez a száz csomag arra adott lehetőséget, hogy azok is kapjanak, akik „kicsúsztak a rendszerből”. Szerintem ennek éppen az volt az erénye, hogy emberközeli volt és rugalmas.
Ön tehát akkor személyesen nem kapott lehetőséget arra, hogy részt vegyen ebben a képviselői csomagosztásban?
Nem. Engem senki nem keresett meg sem karácsonykor, sem húsvétkor. Nem kaptam sem a polgármestertől, sem az alpolgármestertől tájékoztatást arról, hogy az én körzetemben kioszthatnék csomagokat. Nem tudom, hogy más képviselők hogyan értesültek, vagy megkeresték-e őket, de számomra ez rejtély maradt. Ami azonban nagyon fontos: a polgármester asszony pontosan tudta, hogy a húsvéti csomagosztás akadozik. Nyilatkozataiban is hangsúlyozta, hogy „veszélyben van” a program. Ennek ellenére a polgármesteri kabinet keretéből nem indította el ezt a száz darabos kiegészítő osztást, pedig lehetőség lett volna rá. Ez azt jelenti, hogy több száz család esett el a támogatástól – olyan családok, akiknek valóban minden segítség számít.
Tehát ön szerint a forrás megvolt?
Igen, egyértelműen. A polgármesteri titkárság költségsorain mindig is rendelkezésre állt az ehhez szükséges fedezet. Ez egy rugalmas keret, amelyet széles körben lehet felhasználni, többek között szociális célokra is. Nem arról volt szó, hogy nem lett volna pénz. Sokkal inkább arról, hogy nem született meg az akarat a felhasználására. Én úgy gondolom, ha valaki komolyan gondolja, hogy segíteni akar a rászoruló családoknak, akkor él a rendelkezésére álló lehetőségekkel. Húsvétkor ez nem történt meg.
A Fidesz–KDNP képviselői ezért állítottak össze saját forrásból adománycsomagokat?
Így van, mi nem hagytuk annyiban. Rengeteg civil önkéntes keresett meg, akik ismerték a nehéz helyzetben élő családokat. Ők segítettek abban, hogy a saját forrásból összeállított csomagok eljussanak a megfelelő helyekre. Ez nem csak karácsonyra vagy húsvétra korlátozódott. Volt példa arra, hogy beiskolázáskor vagy akár a nyár folyamán is segítettünk. Sokszor úgy, hogy az önkéntesek vitték el a csomagokat, mert ők álltak kapcsolatban a családokkal. Így sokkal biztosabb volt, hogy valóban oda kerül a támogatás, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Mindezek után Matkovich Ilona egy Facebook-posztban jelentkezett, ahol személyesen adott át egy csomagot, és a helyzetért a Bizottságot, illetve a Fidesz–KDNP-t tette felelőssé. Hogyan élte meg ezt?
Őszintén szólva csalódásként. Amikor már régen lecsengett a húsvéti osztás, a polgármester asszony újra elővette a témát, és a közösségi médiában próbálta elmagyarázni, hogy a rászorulók miért maradtak ki. Ez számomra politikai színezetet adott egy olyan ügynek, amelynek tisztán szociális kérdésnek kellett volna maradnia. Ráadásul a 100 képviselői csomag lehetősége ekkor is adott volt, függetlenül minden rendeletmódosítástól. Az ő döntése lett volna, hogy elindítja-e. Ezért is éreztem úgy, hogy nem a rászorulók érdekei álltak a középpontban, hanem a politikai csatározás.
A beszélgetésünkből az is kiderül, hogy ön csak utólag tudta meg, hogy tavaly a kiosztott 176 csomagból 100 a képviselői keretből ment, és nem a rendeletből. Ez valóban így volt?
Igen. Ez 2024 húsvétján derült ki számomra, amikor a bizottsági ülésen számlaadatokat mutattak be. Akkor értettem meg, hogy a 176 csomag két külön forrásból származott: 100 a polgármesteri kabinet keretéből, 76 pedig a rendelet szerinti keretből. De ezt nekem korábban senki nem jelezte. Magamnak kellett utánajárnom. Ez is azt mutatja, hogy hiányzott az együttműködés, pedig sok félreértést el lehetett volna kerülni egy tiszta, egyenes kommunikációval.
Mit gondol, mi egy felelős polgármester legfontosabb feladata ilyen helyzetben?
Elsősorban az, hogy együttműködjön és tájékoztasson. Egy ilyen jellegű ügyben a transzparencia és a partnerség alapvető. Ha időben közlik velünk, hogy van a rendeleten kívül egy külön képviselői csomagosztás, akkor összehangolhattuk volna a két rendszert. Így viszont sokan indokolatlanul estek el a támogatástól.
Most, hogy az EKB és a testület is egyhangúlag elfogadott egy új, közös rendszert, lát-e esélyt a nyugodtabb, politikától mentes együttműködésre?
Én remélem. A legutóbbi döntést, amelyet konszenzussal fogadtunk el, nagyon nagy pozitívumnak tartom. Számomra a legfontosabb, hogy a jövőben minél kevesebb család szoruljon rá a csomagosztásra – de amíg van rá szükség, addig az működjön gördülékenyen, együttműködésben, mindenféle politikai felhang nélkül.
Ha röviden össze kellene foglalnia: mi volt az egész történet legnagyobb tanulsága?
Az, hogy a rászoruló családok nem lehetnek áldozatai politikai játszmáknak. A mi felelősségünk képviselőként és döntéshozóként az, hogy biztosítsuk: aki bajban van, az megkapja a segítséget. Ehhez átláthatóságra, őszinte kommunikációra és együttműködésre van szükség – minden más csak másodlagos.