Húsz éve annak, hogy az akkori megyéspüspök, Beer Miklós kezdeményezésére megalakult a Váci Egyházmegye kórházlelkészi szolgálata, amelynek nevébe az idén a lelki-gondozás is bekerült, szombaton hálaadó szentmisével és konferenciával is megemlékeztek a jeles évfordulóról.
A szentmise elején az intézményfenntartó Betegápoló Irgalmasrend képviseletében Koncz Asztrik atya így fogalmazott: „Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy az egyházmegye kórházlelkészi és lelki-gondozói szolgálata kezdetektől fogva otthonának érzi a Betegápoló Irgalmasrend kórházkápolnáját és húsz év múltával is fontosnak tartja, hogy erre a testvéri kapcsolatra a szentmise helyszíne emlékeztesse az egybegyűlteket. Nagy szeretettel köszöntöm tehát önöket itthon, a Boromeo Szent Károly püspök, a mi Istenes Szent János atyánk, és én hiszem, hogy nemrég óta Kalkuttai Szent Teréz anya oltalmát is élvező, a betegek által az elmúlt 350 év alatt alaposan beimádkozott szent falak között. Mindhárom szentünket az eucharisztia nagy tisztelőiként tartják számon, én ebben a szentmisében az ő közbenjárásukat fogom kérni mindannyiunkért, akik hozzájuk hasonlóan a betegek szolgálatára szántuk az életünket, továbbá hogy Isten az eucharisztiával erősítsen minket is ebben a szent szolgálatban.”
Marton Zsolt megyéspüspök emlékeztetett, hogy a török hódoltság után ez volt a papnevelő intézete az egyházmegyének, innen is van az oltárkép, hiszen a névadó, védőszent Boromeo Szent Károly volt, aki ugyanakkor a betegek és a szociális szolgálatban lévők védőszentje.
– Nagyon köszönöm a szolgálatot életre hívó Beer Miklós püspök atyának, hogy együtt lehetünk ebben az elmúlt húsz esztendőt megköszönő hálaadásban. Ugyanakkor a jelenért is hálát adunk, és hát a jövőbe is tekintünk és kérjük az Úristen áldását a szolgálatra, a munkatársakra, arra, hogy az ő útján járjunk, az ő országát építsük ebben a szolgálatban is – mondta az egyházmegye főpásztora.
Mint fogalmazott, a kórházlelkészi szolgálat egyrészt egy szervezet az egyházmegyén belül, de egy evangéliumi közösség is egyben.
– Nem csak arra figyelünk egy születésnapon, akinek a születésnapja van, hanem fölfelé is tekintünk, megköszönjük az Istennek azt, ami eddig történt, megköszönjük neki a jelent és hát kérjük tőle az áldott jövőt. Hálát adunk, köszönetet mondunk. A legnagyobb köszönet az, ami a szentmisében történik, ezért e misével adunk hálát ezen az évfordulón Krisztusnak, aki emberré lett, megmutatta, hogy hogyan kell élni és szeretni, és odaadta értünk magát, azóta nekünk is van értelme és célja az életünknek, így vagyunk együtt a szentmisében az ő igéjénél, az ő élő szavánál, az eucharisztia ünnepi asztalánál, lelki-szellemi táplálékunknál – folytatta beszédét Marton Zsolt.
Saját, sportbalesetből eredő sérüléséből való lábadozására is utalva kiemelte: nagy ajándék, amikor valaki visszakapja az egészségét.
„Egy klasszikus mondás így szól: az orvos kezelést nyújt, de a természet az, ami gyógyít. Nekem is azt mondták, legyek türelemmel, a gyógyulást nem lehet felgyorsítani, hanem a természetnek szüksége van hozzá, hogy tevékenykedjen, idő kell ehhez. De én elgondolkodtam ezen a mondaton és a mai napra rendelt igék kapcsán arra gondoltam, hogy tulajdonképpen több történik, amikor valaki meggyógyul, ebben az esetben, Tabitánál pedig még több történt, hiszen Péter apostol nem orvos volt, hanem egy eszköz, egy közvetítő, idézőjelbe téve orvos, ő szólította egészségre illetve életre az érintetteket, és nála nem a természet gyógyított, hanem a természetfölötti, az Isten. Ő az, aki valóban gyógyít, úgyhogy így alakíthatjuk az idézett mondást: az a közvetítő, aki mintegy orvosként van jelen, Istennek a gyógyító szeretetét közvetíti. Kedves munkatársak, ti Istennek a segédei vagytok, ti vagytok az orvosai Istennek, lelki-gondozókként, atyákként, diakónusként, áldoztatóként, önkéntes munkatársként, és úgy látom, hogy meg is tesztek mindent, amit lehetséges. És ezt fejezi ki a kórházlelkészi szolgálat névváltoztatása idén februártól, amit Joel atya kért, mondván, hogy nem csak papi, szentségi szolgálat van itt, hanem komplexebb, teljesebb közvetítés” – fogalmazott a megyéspüspök.
Aztán idézte a szolgálatot vezető Torma Joel atya névváltoztatást indítványozó kérését: „Szerettem volna, ha a nevünkben tükröződik az a kettős valóág, hogy ez nem pusztán egy kórházlelkészi papi szolgálat, hanem klinikai lelki-gondozói munkát is végzünk, tehát olyan esetekről van szó, amikor a lelki-gondozó segít a krízisben lévőnek vagy a gyászolónak, hogy helyzetét, veszteségeit el tudja fogadni, lelkierejét megmozgósítsa annak érdekében, hogy képes legyen önállóan felelős döntést hozni és továbblépni.”
Marton Zsolt zárszóként azt kívánta a segítőknek, hogy az ő szolgálatukban is legyenek csodák, azaz megtérések, hitre jutások, hiszen mennyei ajándék, ha ez megtörténik a beteggel, a környezetével, adott esetben az ápoló személyzet tagjaival.
A szolgálatot a kezdetektől vezető Faragó Artúr atya ezen feladatát nemrégiben átvevő Torma Joel lelkipásztor a szentmise végén kifejezte örömét, hogy együtt adhattak hálát a húsz évért, megköszönte, hogy az egyházmegye támogatásával végezhetik munkájukat és elmondta, hogy mindig annak tudatában teszik ezt a papok, lelki-gondozók és önkéntesek is, hogy a kórházakban nemcsak a Váci Egyházmegyét, de ezzel együtt a Katolikus Egyházat és a Teremtő Istent is képviselik.