NINCS, AMI NINCS – EGY TELEFONOS KUTATÁS MARGÓJÁRA

Megint nagyot húzott a „wannabe osztrák kisváros” vezetése: olyan felmérést rendeltek meg és fizettek ki, amely egy nemlétező beruházásról érdeklődött a váciaknál.

Az ilyesmi még akkor is tökéletesen fölösleges, ha épp mindenki dúskál az el nem költött milliókban, és láblógatva azon filózik, hogy melyik kerítéshez menjen kávézni: ahhoz, amelyik csabai kolbászból van, vagy ahhoz, amelyik gyulaiból. De – mint azt mindenki érzi a saját bőrén is: ezek a mostani idők nem ilyenek.

Vác város önkormányzata mégsem restellt nettó négyszázezer forintot költeni egy három napon át tartó telefonos kérdezősködésre, miszerint akarják-e a váciak, hogy akkumulátor gyár épüljön a városban. No, nem mintha bárki bejelentkezett volna ilyen tervvel, dehogy. Csupán valaki az éceszgéberek közül szétnézhetett a piacon, és megtalált valami jobbikos vagy momentumos kutatást a levélszemétben.

Né má! Milyen jók itt a számok – gondolhatta, senki nem akar akkugyárat Hajdúborbúbánatban! Nem is volt drága, meg hát itt van ez a Samsung is a szomszédban, milyen „k¤rva erős kép lenne már” (elnézést, de klasszikust csak szó szerint ugyebár). Nosza, neki is vágtak. Három nap alatt (november 8, 9, 10) sikerült megereszteni 40 ezer telefonhívást. (Ha belegondolunk, azért ez nem semmi).

Fel is vették jó nyolcezren, és választ is adtak 1259-en. Minekutána így megvolt a reprezentativitás, meg is tartották a sajtótájékoztatót december 1-jén:  „Az akkuipari beruházásokra, az egyéb környezetre veszélyt jelentő üzemekre a váciak több mint 96 százaléka mondott nemet!” Aha. Negyvenezerből 1200-an. Vagyis a bejelentés helyesen: Az akkuipari beruházásokra, az egyéb környezetre veszélyt jelentő üzemekre  a váciak HÁROM SZÁZALÉKA mondott nemet. Hát így.

Sokadszor jut eszembe a nagy bölcselő, Micimackó személyében. (Némi Karinthy bravúrral magyarítva):
”Indulnak a hős sarkfelfedezők,
Bagoly és Nyuszi, Malacka meg én.
Messze maradnak el a régi mezők.
Bagoly és Nyuszi, Malacka meg én.
Micimackónak ez lesz a hősi nagy útja,
s velünk tart Nyuszi egész pereputtya.
Kár, hogy mi a Sark, azt senki se tudja,
Bagoly, se Nyuszi, se Malacka, se én.”

Molnár J. Péter