A stílus maga az ember – tartja a mondás, ahogyan a stílustalanságra is igaz ez – tehetjük hozzá, és itt most konkrétan Matkovich Ilona polgármesternek a testületi üléseken bemutatott produkcióira utalunk elsősorban.
A város első számú (félre)vezetőjének bevett szokása, hogy ha egy képviselő bármilyen témában neki (mármint őnagyságának) kényelmetlen mondandóba kezd, ő bizony fennhangon belevág, közbeszól, rendre utasít, saját hangja hallatásával az épp interpelláló felszólalási idejét rabolva. A novemberi ülésen (újra) csengetésig fajult a dolog az elnöki asztaltól, sőt ezúttal odáig fokozódott, hogy Matkovich Ilona egy alkalommal egész egyszerűen kikapcsolta az épp beszélő, rangidős döntéshozó mikrofonját. Még jó, hogy viszonylag tűrhető az ülésterem akusztikája, no meg nevezett képviselő is kellő hangerővel bír önerőből.
Persze értheti az egyszeri polgár, hogy az egyre inkább leszereplő polgármester nem szívesen hall nem talpnyaló, neki nem hízelgő, a szivárványt nem tovább fényező hozzászólásokat, de hát a demokrácia már csak ilyen műfaj, hogy vannak ellenvélemények is, illenék tiszteletben tartani másokét még a pulpitusról is, magunk közt szólva ez nagyjából elemi szint.