Rendhagyó módon ezúttal két részben szemlézzük a város egyetlen számottevő, szóra érdemes kifejezetten helyi újságjának megmaradt Váci Polgár aktuális számát, a publicisztikák után most néhány ismeretterjesztő, hiánypótlóan tudósító írást ajánlunk olvasóink figyelmébe.
Két köztéri értékre is ráirányítja a figyelmet a lap.
Az idén van a Rákóczi-szabadságharc kirobbanásának 320. évfordulója, Pinke József tanár úr ebből az apropóból reflektorfénybe helyezte a rövid ideig a váci vár parancsnokaként is szolgáló Vak Bottyán alakját és a neki emléket állító, a szerző szavai szerint a jelek alapján feledésre ítélt lovasszobrot. Az írás megjegyzi, hogy a kuruc vezér megbecsülését jól tükrözi, hogy abban az időben, amikor számos utcát, teret kommunista-szocialista „hősökről” neveztek el a városban, a nem ebbe a körbe tartozó Vak Bottyán nevét alkalmasnak találták a városi múzeum névadójának.
A rendtárs Nemes György atya terjedelmes interjút készített Vereb Zsolt piarista tanárral, a váci rendház új házfőnökével, a beszélgetésből a jövőre vonatkozó kirótt feladatokról és saját tervekről szóló részt idézzük töredékesen:
Vereb Zsolt így nyilatkozott:
„Először is a rám bízott feladatokat szeretném lelkiismeretesen ellátni. Egyelőre az ismerkedés fázisában vagyok a tekintetben, hogy megismerjem, hogy a helyi közösségeknek mire lenne legnagyobb igénye, szüksége. Ugyanakkor a tartományfőnök atya nem titkolt vágya, hogy készítsem fel a házat és a közösséget arra, hogy a noviciátus elköltöztetését követően az idős rendtagoknak legyen oázisa, ahol gyengülő fizikai erőnléttel, de töretlen hűséggel és lelkülettel, valamint a termést betakarító gazda jóleső örömével tudják megélni nyugdíjas éveiket. Ugyanakkor él bennem a vágy, hogy a régiek megtartása mellett új hagyományokat teremtsek, a lelkipásztori tapasztalataimat kamatoztatva, valamint a kulturális élet számos szereplőjével jó barátságot ápolva gazdagítsam az egyházmegye és a város életét a piarista templom, a rendház és az iskola falai között.”
Kmettyné Balogh Zsuzsanna összeállított egy olyan anyanyelvi mozaikot, amely a lap ezen rovatát kitaláló, hosszú-hosszú éveken át gondozó, az idén elhunyt Dóra Zoltán tanár úr hagyatékának ápolásáról ad számot.
A Magyar Nyelv Barátainak Egyesülete helyi szervezetének tagsága Dóra Zoltán tanár úr halála után úgy döntött – iránta való tiszteletből és az általa képviselt ügy iránti elkötelezettségből –, hogy tovább halad az általa kijelölt úton, a tisztújító közgyűlésen egykori közvetlen munkatársát, Duhonyi Tibornét választották elnöknek.
„Szeretnénk, hogy a város lakói közvetlenül tájékozódjanak tevékenységünkről, ezért létrehoztuk FaceBook-oldalunkat, ahol a versenyekről, rendezvényekről azonnal tájékozódhatnak, sőt a következő időszakra terveinket is felvázoljuk. Mindenkit biztatok, hogy látogassa, kedvelje oldalunkat, és ha szeretne bekapcsolódni munkánkba , lépjen be egyesületünkbe!”
Megemlékezik a lap a VTK (Veszíteni Tudni Kell) – Kolping kispályás focicsapat fél évszázados jubileumáról is, többek között megfogalmazva:
„Természetesen a felületes szemlélő mosolyog, lekicsinyli az egészet és legyint. Hiszen győzni kell, nyerni kell, nem veszíteni. Ez igaz, hát mi is ezt akarjuk, de mindig győztes nem lehetsz. Veszítened is kell és azt el kell tudni viselni. Nem szitkozódva, káromkodva, haraggal, veszekedve, stb. E három szónak meg kell érteni a lényegét.”