Újra számos figyelemre méltó ismeretterjesztő, elgondolkodtató, hiánypótlóan tudósító írást közöl a város egyetlen számottevő, szemlézésre érdemes lapjának megmaradt kifejezetten helyi újság, a Váci Polgár havilap legújabb, októberi száma.
A lapot kiadó Vác Városért Alapítvány vezetője, Kucsák Gábor felelős-szerkesztő vezércikkében ezúttal a megállíthatatlan és beláthatatlan tudományos fejlődés értelméről értekezik, nem megkérdőjelezve a kutatások jelentőségét, de – teljes joggal – kicsit hiányolva, hogy a mindenkori mában élők mindennapjaiban nemigen érzékelhetőek az eredmények, az emberiség jobbá válásában pedig még kevésbé.
Szórád Ágnes főmunkatárs a háborúk, különösen persze a szomszédunkban dúló, nyomorító, gyászba taszító orosz-ukrán háború kapcsán ezúttal az őszinte beszéd hiányát feszegeti, a felelősök szemére vetve, hogy nem a béke, a megbékélés húrjait pengetik, noha a Könyvek könyvében, Illés próféta Hóreb-hegyi jelenéséről szólva írva vagyon ez az igazság is:
„És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, amely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem (vö.: 2Móz 33,21-23;1Kir,19 13.). És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék. (Királyok I. ,19 11 – 12.).”
És mikor Illés ezt hallotta, befedte arcát palástjával, tudta, hogy ott van az Úr.
Rendkívül mélyen elgondolkodó és elgondolkodtató Juhász Péter kolumnista főmunkatárs „Emlékezés” című véleménycikke. A szerző fontosnak nevezi a különböző történelmi traumákra, háborúkra, államosított terror időszakok (fasizmus, kommunizmus) rémtetteire figyelmeztető emlékhelyek létét, bár igaznak érezhető látlelete szerint sok látogató nem jut tovább az olyan kérdéseken, hogy miként férhetett be egy nagyon magas ember egy krematóriumi gázkamra nyílásán, vagy hogy a deportáltak vajon miért vittek magukkal annyi feleslegesnek tűnő apróságot, vagy hogy milyen építészeti bravúrok kellettek egy-egy tűzokádó katonai erődítmény kialakításához.
A publicista így fogalmaz:
„Minden nép fiának kötelessége lassan, elgondolkodva végigmenni ezeken az emlékhelyeken. Ezek nem látványosságok! Az lenne a dolguk, hogy belénk vésődjön a borzalom, hogy ne történjen meg minden újra és újra. Jusson eszünkbe mindig, hogy a szó, hogy háború, diktatúra, akár győztél, akár vesztettél, szenvedést jelent.
Ember, aki ide belépsz, győzd le védekezési ösztönödet, és szenvedj együtt az elődökkel, mert soha nem fogod megérteni, hogy ők min mentek keresztül.