A január 25-én tartott képviselő-testületi ülésen ismét szóba került a városvezetők év végi cafetériás jutalmazása, szembeállítva azzal, hogy az önkormányzati intézményeknél a dolgozók még mindig várják a múlt év első hat hónapjáról elmaradt ilyetén juttatásukat.
A kérdést Mokánszky Zoltán képviselő vezette elő, miközben a jól érzékelhetően erősen feszengő Matkovich Ilona polgármester belevágott a kérdésfeltevésbe, már a kérdező rendelkezésére álló időben kikérve magának, amit ki AKART kérni.
Aztán amikor már saját jogon nála volt a szó, az első számú város(félre)vezető – gyenge, átlátszó színészi fogással – égnek emelte tekintetét, már-már könnybe lábasztotta szemeit, mondván (és itt szinte szó szerint idézzük őt), hogy szerinte azért ez egy olyan méltatlan támadás a városvezetők ellen, hogy azt gondolta, ezt már nem fogja szó nélkül hagyni – hú, ez megint mekkora semmitmondás és terelés.
Magyarán a közért végzett munka hősének, sőt áldozatának pózába helyezkedve Matkovich Ilona teljesen jogos, hovatovább lemondóan, önsanyargatóan szerény plusz juttatásnak próbálta feltüntetni év végi cafetéria százezreiket, miközben az említett alattvalók elmaradt hasonló juttatásáról valahogy elfeledkezett.
Ezzel kapcsolatban ennyit ötölt-hatolt:
„A városnak, az önkormányzatnak minden dolgozóját pontosabban az év végén jutalmazni szoktuk, ez a nagyságrend megfelelt más vezetőknek is a jutalmával…”
Kérjük, tegye fel a kezét, írja meg, aki ezt a se füle, se farka mondatot értelmezni tudja az elmaradt dolgozói cafetéria-pénzek kifizetésével kapcsolatban!
Végtére is újvácira lefordítva így összegezhetjük a kérdés lesöprését: a városvezetőknek igenis járt az év végi plusz juttatás, a megrövidített alkalmazottaknak, szószólóiknak meg járhat a szája… – amíg valakik be nem fogják, a városházi fészbuk-oldalon legalábbis mindenképp és mindenáron.