Higgyék el, nem kis tehertétel lesz mától naponta felemlegetnünk a náci szellemiségű, antidemokratikus, elképesztően elvetemült szexuális szokású váci pornószerző életművének ezen mocskos epizódjait, de ígérjük, mindezt csak addig fogjuk folytatni, amíg ő maga vagy frakciótársai, vagy pártjának felettesei is úgy nem látják, hogy ilyen személyiségnek, azaz FEHÉR ZSOLTNAK NINCS HELYE TOVÁBB a helyi közéletben.
Kérjük is olvasóinkat, hogy ezentúl kommentálják rendszeresen Fehér Zsolt ezen ArboNyúz című, általa szerkesztett szennylapjának írásait. Hozzászólásaik során soha ne feledjék, hogy Fehér Zsolt ma egy olyan baloldali párt elnöke, amely Inotay Gergely parlamenti képviselőjelölt politikai, szellemi, anyagi „hátországa”, valamint arról van szó, hogy ő ma az Emberi Kapcsolatok Bizottságának ELNÖKE, ő felel a váci ifjúságért, a helyi kultúráért, Vác szellemi felemelkedéséért. Kérjük, ennek ismeretében olvassák el mindazt, amit szívünk szerint soha, de soha sem olvasnánk.
(Engedjék meg, hogy az írott sajtó szabályait ezúttal felülírva, most kipontozás nélkül idézzük mindazt, amit Fehér gondol a világról, a demokráciáról, az emberiségről, a nőkről, hogy annak valós súlyán tudják értékelni a jelenlegi váci jobbikos képviselő „gondolatait”.)
***
ARBONYÚZ 1. szám – 2002. 11. 21.
E képaláírás nem csupán egy súlyosan rasszista felhangú kijelentés, hanem legalább annyira testszégyenítő is. „Zsizsik” a mellette álló fekete nőt nem csak a termete miatt gúnyolja – „enyhén molettnek” nevezi –, de egyúttal megnyugtatja az olvasóit – feltehetően a maga nemesnek vélt rasszának jegyében –, hogy nem történt köztük semmi. Ezenkívül még felhívja a figyelmet a kakastaréjára is, hogy olvasóinak ne legyen kétsége, hogy a szerző a magas nívójú punkkultúra képviselője.
***
ARBONYÚZ 7. szám 2002.12.17.
Leszbi cicák a kádamban
