Október 23-a nemzeti ünnepének váci megemlékezéssorozata a hagyományokhoz híven már 22-én este elkezdődött Dr. Bednarik Anasztázia orgonaművész Liszt Ferenc születésnapjáról is megemlékező úgymond előesti orgonahangversenyével, melynek ezúttal a Fehérek temploma adott helyett, s közreműködött a programban Dr. Csanádi László orgonaművész, Dónusz Katalin énekművész és Halaj Vanda hárfaművész is.
A koncertet bevezető köszöntőjében Varga László atya, a székesegyház karnagya így fogalmazott: „Ez a koncert általában egy egyházzenei áhítat szokott lenni, most is úgy gondoljuk, hogy az lesz, nem csak mert a mélyen vallásos Liszt Ferenc születésnapja alkalmából hangzik el, hanem az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek emlékezetére is. Részben a gyász érzésével, részben pedig a dicsőséges feltámadás és az örök élet reményében gondolunk rájuk. Nem is olyan régen még voltak, akik az életüket adták a hazáért, s reménykeltő, hogy ma is vannak ilyen lelkületű fiatalok.”
A koncert fő műsorszámáról, Liszt Ferenc 23. (Jó pásztor) zsoltáráról szólva Varga László kiemelte, hogy a varázslatos dallamokat hallgatva megjelenhet bárki előtt a jó pásztor képe, amint a bárányát a vállára veszi, a kisbárányt az ölébe teszi.
„Mi vagyunk mindnyájan azok a bárányok, akiket a jó pásztor dédelget, akiket szeret, akiket fölkarol, akiket oltalmaz. Liszt is átélte ennek a biztonságot adó örömét. Amit gyönyörűen tolmácsol ezzel a muzsikával” – fogalmazott a most a konferanszié szerepét betöltő lelkipásztor.
Másnap délelőtt felemelő megemlékezésben lehetett részük az egybegyűlteknek a Konstantin téren a Fidesz-KDNP váci szervezete és a kereszténydemokraták Pest vármegyei szervezete 2020 óta már hagyománnyá vált ünnepi eseményén.
A megemlékezésen – mint afféle magyar bárdok – közreműködött Tolcsvay Béla Kossuth-díjas dalszerző énekes-gitáros és a szintén Kossuth-díjas Dráfi Mátyás színművész, illetve a fiatalság képviseletében Kontreczki-Catalan Glória.
A szónok, Rétvári Bence országgyűlési képviselő egyebek mellett kiemelte: a nemzet szabadságáért, önrendelkezési jogáért folyamatosan meg kell harcolni, voltak nemzedékek, amelyek tagjainak fegyvert is kellett ragadniuk, de a jelenben is nehéz, ugyanakkor felemelő küldetés a magyarság érdekeinek képviselete, megharcolt jogaink megvédése minden körülmények között, minden ármánykodás ellenére.
A nap folyamán virágok, koszorúk kerültek az ’56-os események kiemelkedő váci alakjainak emléktábláihoz, a Karolina-kápolna udvarán fehérlő Mindszenty-szoborhoz is, illetve az eseménysorozat zárásaként – Marton Zsolt megyéspüspök vezetésével – ugyancsak koszorúzással és gyertyagyújtással emlékeztek az egybegyűltek Pétery József váci megyéspüspökre, akit 1942-ben neveztek ki és akit a kommunisták meghurcoltak.
Pétery püspök jelmondata: „Isten irgalmát éneklem mindörökké.”
Marton Zsolt szavai szerint néhai püspök elődje megérezte, hogy a nehézségek, erőszak és zűrzavar közepette az irgalmas Isten végtelen szeretetéről kell szólni, ez az ő hivatása, küldetése.
„Az irgalom Istennek nagyon fontos tulajdonsága; az irgalom az ő odafordulása mindenki felé, a gyengébb, az elesettebb felé. Ez a gondolat a mai időkben is nagy aktualitással bír, gondoljunk napjaink háborús helyzetére” – fogalmazott az egyházmegye mai főpásztora.
Emlékeztetett: Pétery József nemcsak püspöki működése alatt tett tanúságot Isten irgalmas szeretetéről, hanem a száműzetés éveiben is Isten irgalmas szeretetében élte az életét.
„Az irgalmasság akkor nem lesz hamis, akkor lesz hiteles, ha az igazsággal párosul. Az irgalom nem zárja ki az igazságot, az irgalom és az igazság nem felcserélhető fogalmak, hanem egymás kiegészítői, egymás társai. Ha az igazsághoz nem társul az irgalom, akkor kegyetlen tud lenni, ha pedig az irgalomhoz nem társul az igazság, akkor hamis és hazug” – fogalmazott Marton Zsolt kiemelve még, hogy a „fehér vértanú”-ként tisztelt váci püspök hiteles tanúságtevője volt mindkettőnek, az igazságnak éppúgy mint az irgalomnak és egyben e kettő forrásának, Istennek.