Több olvasónk is szóvá tette a nyári kánikulai időszakba fordulva, hogy talán soha annyi kátyú, közúti kráter nem éktelenkedett az aszfaltolvasztó időszak elején a helyi érdekeltségű közutakon, mint épp mostanság. Úgy tűnik, mintha végképp lerobbantak volna az illetékes önkormányzati cég speciális munkagépei – de mi inkább arra hajlunk, hogy ez a feladat is bőven meghaladja a mihaszna városvezetés képességeit.
Egy rendszeres cikkíró levelezőnk több képpel is illusztrálta a témát a művelődési központ bejárati útjáról, részben békaperspektívából.
Az alábbiakban következzék olvasónk hozzászólása:
„Ez a tengelykárosításra is alkalmas állapot azért is szúrhat szemet sokaknak, mert közben a városvezetés valamiféle művközponti megafelújító ötletpályázattal bohóckodik, az illetékes alpolgármester, nem mellesleg a körzet képviselője egyenesen Sidney ikonikus operaházával példálózik, mondván, lám, ott hogy megvalósult egy nagy álom.
Erre az egyszeri városlakó visszakérdezhet, hogy na és akkor mi van? Ötleteltetni nem nagy kunszt, valljuk be nyíltan és tisztán, az szinte semmibe nem kerül. A kivitelezés lehetetlensége kapcsán pedig mást, például a kormányt hibáztatni egész egyszerűen szánalmas helyi mellébeszélés.
Inkább azért dolgozzon Inotay Gergely, hogy legalább némi ráncfelvarrásra adjon a mostaninál jóval több pénzt a szivárványos többségű önkormányzat a MIMK-nek (is). Ám úgy tűnik, hogy erre semmi esély, ez a bagázs inkább tragikomikus ötletpályázatokkal kábítja a lakosságot, ahelyett, hogy felesleges média kiadásokat, uram-bátyám, fiam-lányom kifizetéseket elhagyva mondjuk kulturális célú infrastrukturális fejlesztésekre költene. Nem, az ilyetén kitalált, habos-babos ködbe burkolt beruházások elmaradását sokkal könnyebb ráfogni bárki másra, miközben olyan siralmas az összkép, hogy az egy igen durva szegénységi bizonyítvány. Éspedig immár csaknem négy éve leginkább ennek a most regnáló városvezetésnek, nem bárki másnak a múltból vagy a jövőből, netán az éteri világból.”
