Rejtett erőforrásaink címmel tartotta meg rendezvényét az Apor Vilmos Katolikus Főiskola budapesti campusán az Organikus Pedagógiai Módszertani Központ június 10-én. Az ország minden tájáról érkezett hallgatók arra kaptak választ, hogy hol vannak azok az erőforrások, melyből mindannyian táplálkozhatunk és talpon maradhatunk a minket körülvevő, egyáltalán nem jó légkörű világban.
Horváth Szilárd szerkesztő, műsorvezető, iskola igazgató volt a nap házigazdája, aki a Holló Jankó meséjén keresztül – melyet Horti Zoltán tolmácsolt – hívta fel a figyelmet a mesék pótolhatatlan szerepére legfőképp a kisgyermekkorban. Felmérések igazolják, hogy hat éves korig másfél év előnyben van az a gyermek, akinek személyesen, szóban sokat meséltek szüleik, nagyszüleik.
Dr. Pécsi Rita, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára, az Organikus Pedagógia hazai meghonosítója előadását azzal kezdte, hogy vázolta azt a világot, amelyben élünk. Elképesztő mennyiségű stresszt kell elviselnünk nap mint nap, iszonyú sok a szorongó ember, ami egy idő után óhatatlanul elmagányosodáshoz vezet. A szomorú magány pedig nem jó tanácsadó.
Állítja, hogy a túlélés rejtett tartalékai, erőforrásai a kapcsolatainkban vannak. Annak megfogalmazásában, hogy miért, kiért élek, tehát hosszútávra tervezzek, ne csak a mára.
Mit vár tőlem az élet? Építkezzünk befelé, kifelé és felfelé, mert ha jó a kapcsolatom magammal, a környezetemmel és az Istennel, akkor az ezekből származó öröm megsokszorozódik. Kapcsolódásra vagyunk teremtve, a kapcsolat tápértéke számít, az a minőségi idő, melyet szűkebb és tágabb környezetünkkel töltünk. Álljunk meg, szánjunk egymásra időt, mert ez az egyik rejtett erőforrás, melyből kiegyensúlyozott, egészséges élet születik.
Dr. Csáki Tibor, az Organikus Pedagógia Egyesület spirituális alelnöke Fésűs Éva Szentjánosbogár című meséjével indított, mert sokszor mi is úgy érezzük, hogy elhagytuk a lámpásunkat, de a mese szerint soha nem tudjuk elhagyni, mert bennünk van a lámpás.
Transzcendens lények vagyunk és a bennünk lévő létrát odafönn valaki fogja. Bennünk a lámpás és bennünk a létra! Egyedül az ember képes istenkapcsolatra, csak akkor vagyunk egészek, ha az emberi kapcsolataink mellett önmagunkkal és az Istennel való kapcsolatunk is minőségi.
A mai kor embere a metafizikát fizikává alacsonyította, a tudás helyett puszta ismeret van birtokában, otthon helyett lakhelye van, valamikori belső gazdag világa elsivatagosodott, aztán rájött, hogy valami nincs sehol, hogy a mindenségből hiányzik valami – Váci Mihály megfogalmazásában. Higgyük el, hogy képesek vagyunk a transzcendensre, spirituális lények vagyunk, akikben van belső hang, iránytű, lelkiismeret, lámpás, fáklya, melyből erő, szeretet, józanság sugárzik, mely képessé tesz mindannyiunkat másokért élő, cselekvő emberré válni.
Dr. Gloviczki Zoltán, az AVKF rektora Pedagógus holnap című előadását Jack Vettriano festménye címének értelmezésével kezdte, miszerint a kép megszületése óta azon vitáznak, hogy a képen esik-e vagy nem esik az eső, azóta sem tudjuk, de látjuk, hogy fekete ruhát viselnek, ernyő felettük. A kép címe pedig: Éneklő komornyik.
A kép üzenete az, hogy énekeljen a komornyik akármit, eshet az eső, a táncolók magukra és egymásra figyelnek, van valami belső, rejtett és külső erőforrásuk is, hogy gondtalanul táncolnak. A tánc belőlük, belülről fakad.
- Énekeljen a komornyik, a külső világ bármit, az első állítása az volt, hogy pedagógusra mindig szükség volt és szükség van! Az írás megjelenésekor, a könyvnyomtatás kezdetekor, a rádiózás és televíziózás elterjedésével a huhogó „komornyikok” a pedagógusok feleslegessé válásával riogattak, mint ahogy a mesterséges intelligencia megjelenésével is erről beszélnek. Pedig, mint az előzőek is, új távlatokat nyitottak meg, ebben is most nem vészjóslóan huhogni kellene, hanem azt látni, hogy számos terhet le fog venni a pedagógus válláról.
- Második állítása az volt, hogy nem a világ alkalmazkodik hozzánk, hanem nekünk kell a saját korunkban a legmegfelelőbb választ, módszert megtalálni. Sárospatakon száz évvel ezelőtt ültek a kertben, egymás szemébe néztek és beszélgettek. Kalazanci Szent József és Don Bosco sem arra vártak, hogy körülöttük megváltozzon a világ, hanem tették a dolgukat. Azért lettek szentek, mert adekvát választ adtak a kor kihívásaira, ami nagy volt akkor is, most is, de nagy a perspektíva is!
- Harmadik állítása szerint nem a gyermek a pedagógus utánfutója, hanem a pedagógus a gyermek vezetője.
- A negyedik állítása három szám volt: 12 apostol, 72 tanítvány, 30 év… Mustármagból indult. Tehát a pedagógus mai feladata: meghallgatni és figyelni, befogadni és szeretni, segíteni, mert ért hozzá, másokkal ellentétben. A holnap iskolájának olyannak kell lenni, mint az életnek, együtt lenni, fontos dolgokat megbeszélni, mert a holnap pedagógusa nem az, aki szemben áll 36 gyerekkel, hanem akit körbevesznek és követnek.
Végül a Black Economic Forum nevű nemzetközi szervezet felmérését ismertette, amely szigorúan munkaerőpiaci és gazdasági alapon ötévente meghatározza, hogy szerinte a pedagógusoknak milyen kompetenciákat kell fejleszteniük a gyerekekben ahhoz, hogy ők életképes felnőttek legyenek a 21-22. században. Mintha Pécsi Rita előadásaiból készült volna a kivonat:
- komplex problémamegoldás képessége,
- kritikai gondolkodás,
- kreativitás,
- emberekkel való bánni tudás,
- emberek koordinálása,
- érzelmi intelligencia,
- mérlegelési és döntésképesség,
- tárgyalástechnika,
- rugalmas gondolkodás…
Az utolsó előadást dr. Stephens-Sarlós Erzsébet gyógytestnevelő, szenzomotoros terapeuta, az ELTE tanára tartotta.
Részben a saját kutatásaira, részben a nemzetközi szakirodalomra hivatkozva nem kevesebbet állít, mint azt, hogy
a mai vizsgált gyermekek között 25-70 %-ban találnak idegrendszeri fejletlenséget, ami abból fakad, hogy a közel 100 csecsemőkori, velünk született, nagyon erős, az életben maradáshoz elengedhetetlenül szükséges reflexek három éves korig nem kerülnek gátlás alá.
A fennmaradt primitív reflexek felelősek számos fejlődési rendellenességért, fejlődéslélektani lemaradásért, mint például a szobatisztaság kitolódásáért, a szorongásért, a tartós stresszért és mindenképpen gátolják a talentumok kibontakoztatását, az iskolai teljesítőképességet. A jó hír az, hogy ezek fejleszthetők, célzott tornával idegrendszeri gátlás alá vonhatók a fennmaradt reflexek, sőt idős korban a terápiával elkerülhető a demencia bizonyos fajtája is.
A Stephens-Sarlós program elérhető a drsarlos.com weboldalon és megjelent könyveiben.
Az ebéd után kiscsoportos értékelés következett, melyben megosztották egymással, hogy a hallottakból mit lehet életre váltani. Mert
„az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem hogy tudjunk táncolni az esőben.”
***