Már csak néhány napig büszkélkedhet Vác a városházán helyet kapott, nemzetközi rangú Mobil MADI Múzeummal, amelynek csaknem félezer darabos gyűjteménye előbb átmenetileg a budapesti spanyol kulturális központban, a Cervantes Intézetben lesz látható egy, az irányzattal foglalkozó nagyszabású programsorozat keretében, de aztán új, végleges helyet kell találni neki. Tehát Vácott élt tíz évig, de ennek a történetnek minden jel szerint vége, és maradjunk annyiban, hogy ez nem a kollekció kezelőin, tulajdonosain múlik, hanem a városvezetésen, amely nem mutatkozik partnernek a folytatáshoz, inkább elengedi ezt a rendkívül értékes kulturális attrakciót.
2014. március idusa volt az az időpont, amikor megnyílt a városházán ez az egyedülálló tárlat – a Dárdai Zsuzsa – Szakszon Szász János művészpár felajánlásából és Papp László műgyűjtő hathatós közreműködésével, azon az ünnepi eseményén a többi között a következőket emelte ki Beke László művészettörténész:
„…Korunk sajátossága az ünnepekkel, évfordulókkal való méltóságteljes és hatékony gazdálkodás. Itt és most azért jöttünk össze, hogy a MADI-gyűjtemény letétbe helyezését és
közkinccsé tételét megünnepeljük a váci városháza dísztermében. A helybelieknek talán nem szükséges elmagyarázni, miért fontos ez a város, de a külföldieket kötelességünk felvilágosítani.
De miért pont március 15-én ünneplünk? Véleményem szerint az egyik ok, hogy a piros–fehér–zöld magyar trikolór mint zászló, különösen ha a szél egy kicsit hullámossá varázsolja, egy elementáris erejű MADI kompozíció, mely bennünket arra az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra emlékeztet, amelynek méltó párhuzamai megjelentek az argentin pampák lovascsatáinak formájában is. Talán túl szubjektívnek hat ez az összehasonlítás, de énnekem mindvégig ez volt az érzésem, amikor még a múlt században Buenos Aires múzeumait jártam…
…És végül: hogyan kerül egy múzeum egy városházára? Olyan kezdeményezés ez, mely a múlt században még nem lett volna elképzelhető. Kölcsönös engedményeket tesz egymásnak a hivatalnok és a művész, előbbi szolgálja a művészt abban az igyekezetében, hogy a műveit meglepő helyzetekben is be tudja mutatni. A művész viszont segíti az ügyei után szaladgáló polgárt, hogy szellemi felfrissülésben részesüljön ügyintézés közben. Reméljük, a kísérlet mindenki megelégedésére be fog válni…”
Afelől nem lehet kétség, hogy a Mobil MADI Múzeum Vác dicsőségére vált, az évek során sok turistacsoport kifejezetten ennek a bemutatónak a megtekintése végett érkezett a városba.
Hát ezután majd más helyen lehet majd megtekinteni az eszmei értékét tekintve mintegy fél milliárd forint értékű kollekció, noha a felajánlók végleges helyének remélték a váci városházát.
Nem ez az első kultúraromboló történés a Matkovich-rezsim alatt, gondoljunk csak az öntöttvas gyűjtemény, a Duna-parti szoborpark eltüntetésére-elüldözésére, de ne feledkezzünk el a Káptalan utcai Modern Művészeti Gyűjtemény ellehetetlenítésére tett alattomos, homályos szándékú kísérletről sem.