EZEN A HÉTEN VÁC A RÉGIZENE EURÓPAI FŐVÁROSA – VILLÁMINTERJÚ SZAMOSI SZABOLCS ORGONAMŰVÉSSZEL

A 38. Régi Zenei Napok szombati nyitókoncertjére várva villáminterjúra kértük Szamosi Szabolcs orgonaművészt, a programot ezúttal a versailles-i barokk zenei intézettel közösen szervező Filharmónia Magyarország ügyvezetőjét.

VO: Egy évvel ezelőtt a vírusjárvány két hulláma közötti átmeneti fellélegzés idejére esett a Régi Zenei Napok rendezvénysorozata, most viszont tényleg újra szabadabbá vált a világ. Mennyiben befolyásolta mindez az idei program szervezését?

– Most értelemszerűen sokkal bizakodóbb, felszabadultabb hangulatban készültünk. Vashegyi Györggyel együtt úgy gondoljuk, hogy ez az idei rendezvény a legkiemelkedőbb a Régi Zenei Napok történetében mind színvonalában, mind mennyiségében, mind minőségében. Idén először együttműködésben szerveztük a programot a versailles-i barokk zenei intézettel, ezért is látható nagyon sok francia szó, név a meghívókon, ismertetőkben. A professzorok, az énekesek nagy része Franciaországból érkezett, illetve érkezik, és ami a kurzuskínálatot illeti, egyrészt ugye ilyen számú külföldi professzort sem láttunk vendégül eddig, másrészről úgy látszik, hogy ez a nemzetközi kapcsolat már jót tett az ide érkező hallgatók száma tekintetében is. Közel százan vagyunk közreműködő részesei a programnak a professzorokkal, hallgatókkal együtt, utóbbiak tizennégy országból érkeztek, a hagyományos európai országok mellett egzotikus országokból is szép számban jöttek résztvevők. És hát ami hagyományosan különleges itt, az az, hogy időutazásban vehetünk részt, ezúttal egy francia régizenei időutazásban a Napkirály időszakába, illetve azt közvetlenül megelőző és közvetlenül követő időszakba.

VO: A versailles-i kapcsolat mennyiben változtatott a metodikán?

– Ezúttal a nyitó- és a zárókoncert mellett csak egy hétközi koncert került a programba, határozottan dominálnak a mesterkurzusok. És ezeknek a metodikája, menete is alakult ebben az együttműködésben, Benoît Dratwicki, a versailles-i intézmény vezetője álmodta meg a menetrendet, órarendet. Például minden nap tánccal indul a program, ezért is kitűnő bázisunk a piarista gimnázium, mert ott a tornateremben kezdődik minden nap, továbbá mindenki egy helyen lehet, az összes mesterkurzus hallgatói, aztán esténként zártkörű koncerteket adnak egymásnak a résztvevők a díszteremben. Tehát ez egy csapatépítés is, de még lényegesebb, hogy amíg a magyar zeneoktatásban jobbára szólistákat képzünk, addig itt a zenekari muzsikusi szerep kerül fókuszba, hiszen minden nap zenekari muzsikálásba is bekapcsolódnak a résztvevők. Ezen kívül még egy nagy újdonság, hogy a barokk gesztikulációnak is van mesterkurzusa, amit ugye látunk néha már ilyen múltidéző rendezvényeken, amikor a szólista jelmezben, gesztikulálva énekel, tehát ezt is lehet tanulni most Vácott. Egyébként olyan számú kurzusunk van, amennyi még soha nem volt korábban, tizennégy pontosan, úgyhogy kimondottan nagy kihívás volt az ehhez szükséges infrastruktúra megteremtése, hiszen például tizennégy prémium kategóriájú csembalót is elő kellett teremteni.

VO: Most a Fehérek temploma a két fő koncert helyszíne, de itt van ezen az egyedülálló templom-tengelyen a piarista templom, a jelenleg történelmi léptékű felújításon áteső székesegyház és a Barátok temploma is, ezek bevonásával is terveznek a jövőben?

– A Fehérek templomának nagyszerű akusztikája van, de valóban nagyon várjuk magunk is a felújítások végeredményét, mert a jövőben szeretnénk koncerteket szervezni a dómba és a Barátok templomába is.

***

Benoît Dratwicki is nyilatkozott korábban – a Papageno szakportálnak – a Régi Zenei Napokról, az Orfeo Zenekarral való együttműködésről:

Vashegyi Györggyel és az Orfeo Zenekarral való találkozásom története az egyik legszebb meglepetés, amelyet az élet tartogatott számomra. Hogy őszinte legyek, mindez nem volt szükségszerű, a találkozás akár el is maradhatott volna. Nem így történt. Immár pont 10 éve, hogy 2011 áprilisában a sors egymás felé sodort minket, s közös történetünk, úgy vélem, még sokáig folytatódhat.

2001 óta a Centre de musique baroque de Versailles (Versailles-i Barokk Zenei Központ, CMBV) művészeti vezetője lévén, a CMBV elsődleges misszióját képviselve legfontosabb feladataim közé tartozott, hogy újabb és újabb nemzetközi partnerekre tegyek szert a francia barokk zene megismertetésének és világszintű terjesztésének érdekében. Mindezt tudva, francia zenész barátaim azonnal értesítettek arról, ha egy külföldi együttessel ezt a repertoárt játszották. Így történt, hogy egy amerikai tenor énekes ismerősöm azt javasolta, látogassak el Budapestre és hallgassam meg Rameau Hippolyte et Aricie-ját, amelyben ő szólistaként énekel. Az operát játszó zenekarnak addig csak a nevét ismertem, valamint egy néhány évvel korábban készült felvételét, melyen Charpentier egyházi műveit adták elő.

Budapestre érkezve az első meglepetés akkor ért, amikor beléptem a Müpa koncerttermébe: egyszerűen lenyűgözőnek tartottam. Azóta számos alkalommal jártam ott, és egyre csak erősödik bennem az érzés: ez az egyik legnagyszerűbb koncertterem – nemcsak Európában, hanem az egész világon –, amelyben eddig dolgozhattam. Akusztikája csodálatos, technikai felszereltsége a művészek és a közönség számára egyaránt tökéletes. Egész egyszerűen jó ott lenni.

Miután helyet foglaltam a nézőtéren, a szórólapon megnéztem az énekes szólisták nevét: a korábban említett amerikai művészen kívül csupa magyar nevet látva bevallom, nem arra számítottam, ami következett. Már az első ütemek után megértettem, hogy nemcsak a zenét értő és szerető karmesterrel van dolgom, hanem nagyon tehetséges előadókkal is. A zenekar, a kórus és a szólisták egyaránt lenyűgözőek voltak. A koncert után megkerestem Györgyöt, és egyből a lehetséges közös jövőről kezdtünk el beszélgetni.

Meglepő módon, első közös projektünk a Palazzetto Bru Zanével (a francia romantikus zene velencei központjával, melynek művészeti tanácsadója vagyok) valósult meg: 2012-ben Budapesten felvételt készítettünk Méhul Adrien, empereur des romains című, addig előadatlan operájából. Mivel György egyrészről nagyon jól ismeri Beethoven, Haydn és Mozart világát, valamint remek érzéke van a francia nyelv iránt, mindez lehetővé tette számunkra, hogy már ezt az első, nehéz feladatot is kiválóan teljesíthessük…

Ribáry Zoltán