MOLNÁR J PÉTER – VÉNÉGY A DUNAKANYARBAN, AVAGY: MIT VESZÍTETT VÁC?

Napóleonról mondják, de bizonnyal igaz a világtörténelem egyéb diktátoraira is, hogy minden lelkiismeretfurdalás nélkül lövette saját egységeit, ha azok útban voltak a stratégáknak. Habár nem szándékom a Matkovich Ilona vezette váci önkormányzatot felhozni napóleoni szintre, azért – kis pénz, kis foci alapon – a hasonlat megáll.

A napokban zárult zajos sikerrel immár új állandó helyszínén, Nagymaroson, a Vénégy Fesztivál és Színházi Találkozó. A jövőre jubiláló, idestova 10 esztendős rendezvény hozta a színvonalat: neves kortárs színházak hozták el darabjaikat a nagymarosi Duna-parton felállított sátor teátrumba, ahol együtt dolgoztak, miközben maguk is kikapcsolódtak Szlovákia, Cseh- és Lengyelország, valamint Magyarország kísérletező, új utakat kereső fiatal színészei.

Évek óta ez ugyanis a Vénégy, az ötletgazda főszervező Kis Domonkos Márk szándékai szerint egy kulturális színfolt a nagy szőnyegen, hogy a Dunakanyar kulturális téren is hozza mindazt a sokszínűséget amit a Visegrádi Együttműködés újkori története jelent.

Mondom, mindezt Nagymaroson. Mert Vác a dafke politizálás jegyében elengedte a fesztivált, amire pedig éveken keresztül volt méltán büszke.

2017-ben például így írt honlapján a Váci Városfejlesztő Kft.: „Cégünk 34 munkatársa dolgozik azon, hogy a város a legjobb formáját mutassa mire kezdődnek a fesztiválok. A városüzemeltetés a munkaerőforrások jelentős részét a fesztiválok által érintett területekre irányítja. Bőven van feladat és ezek mellett ott vannak a szezonális munkák is. A programok nagy része ezúttal is a Duna-parton, illetve a főtéren zajlik majd, így ezek a területek kiemelt figyelmet igényelnek.”

Öt esztendővel ezelőtt tehát javában készült a város a fesztiválszezonra. Tehette is, a Váci Dunakanyar Színház hozta a szellemi muníciót, és megtöltötte élettel a Duna-partot. Egy évvel korábban 2016-ban a Vénégy Fesztivál bizonyította: nemcsak kulturális, de közösségi értelemben is tud újat hozni Vác életébe. Direkt a város publikuma kedvéért kitalálták a Duna-parti pikniket, amelynek célja az volt, hogy a fesztiválközönség ráhangolódhasson az esti koncertekre. Július 2-án, szombaton és július 3-án, vasárnap piknikkel várták a kikapcsolódásra vágyókat a Duna-parton, ételkóstolóval és hűsítő italokkal. Ezen a két napon 11 órától 16 óráig ingyenes volt a belépés a fesztivál területére.

De újdonságból minden évre jutott. 2018–ban a Vénégy Fesztivál pályázatot hirdetett a V4–es országok művészeti egyetemei részére. A cél az volt, hogy a fesztivál idejére kültéri installációk szülessenek a klímaváltozás hatásairól.

2019-ben, amikor kiemelt státuszt kapott a Váci Dunakanyar Színház, ha lehet, még színesebb és még innovatívabb lett a Vénégy. Aztán…

Aztán jött a kultúrsokk. Az új, Matkovich Ilona vezetésével felálló városvezetés először a színházigazgató, majd a színház, végül a Vénégy Fesztivál lába alól rántotta ki a szőnyeget.

Kis Domonkos Márk azóta a Déryné Program vezetője lett, a váci Dunakanyar Színház elvesztette anyagi támogatásának döntő részét, és másod, harmad vonalbeli produkciós irodák, valamint egykor jobb napokat látott idős(ödő), dívák és bonvivánok hakniszínpadává silányult. A Vénégy Fesztivál és Színházi Találkozó pedig átköltözött Nagymarosra sikert sikerre halmozni.

A történet egyelőre ennyi. Matkovich Ilona megmutatta a városnak, hogy itt az van, amit ő akar. Nem sok van hátra, hogy neki is megmutassa a város, hogy itt az van, amit ő akar.