Egy – művészi értelemben – finoman fogalmazva sem túl visszhangos évad után június közepével lehúzta a rolót a Váci Dunakanyar Színház, hogy aztán ki tudja, milyen újabb szezon következzen, hiszen ezzel kapcsolatban egyelőre semmilyen információt nem közöl honlapján az intézmény.
Valamire való, profibb színházak ilyentájt már közzéteszik a következő évadra szóló műsortervet, a bérleti lehetőségeket, a VDSZ esetében ennek semmi nyoma, a mostani vezetés előtti időszakban elkényeztetett színházbarátok pedig ebből nagyjából azt olvashatják ki, hogy a 2022/2023-as szezonban (ismét) másod- és harmadrendű vendégelőadások adják majd a program gerincét.
Matkovich polgármester asszony egyre elhatalmasodóbb Habsburg anyacsászárné viselkedése alapján nem csodálkozhatnánk, ha nagy számban hakniznának itt társulatok olyan előadásokkal, amelyekben az első számú városvezető liblingjei a főszereplők, a rendezők, de még a világosítók, a súgók, meg a roadok is – mert, mint a Káptalan utcai rikoltozás óta tudjuk, itt csak az van, az lehet, amit őméltósága akar.
Visszakanyarodva az évadzárásra: 2019 előtt ilyenkor nem csendesedett el teljesen a teátrum, hiszen következett a Vénégy Fesztivál és Színházi Találkozó, amikor különösen nagy figyelem irányult Vácra a színházművészet szerelmesei köréből.
A nemzetközi rangú esemény most is nagyon sokakat vonz a Dunakanyarba, de hát nem Vácra, hanem immár Nagymarosra – mi tagadás, boldogabb, szerencsésebb település az északi szomszédvár, nem veri balsors.
A VDSZ honlapjának tartalmát illusztráló képekhez is fűzzünk némi kommentet, mert nagyon beszédes ez az üresség, ez a szinte nihil.
A színház június 23-i honlapjáról származó „tájékoztatás”
Tehát:
1. Se műsorterv, se bérleti ajánlás a 2022/2023-as évadra.
2. Az elmúlt évadra vonatkozóan művészi szempontból szinte nulla sajtóvisszhang az előadások kapcsán, magyarán nem sok igazán lényeges színpadi történés volt a falak között.
3. A hírek is alig frissülnek, persze érthető ez, ha alig van érdemi munka, még kisebb-nagyobb karbantartási fogásokról, a legminimálisabb fejlesztésekről sem értesülhet az olvasó.
De emeljük ki külön a javadalmazási közlést, hiszen ebben nem csupán az a döbbenetes, hogy a minimálos takaréklángra állított működés ügyvezetéséért a színházszakmai szempontból az előminősítéskor csúfosan elbukott igazgató bruttó több mint 700 ezer forintot (!!!) kap, de lássuk itt azt is, hogy felügyelő-bizottsági tagként innen is kiszipkáz közpénzt egyrészt a pénzhiénaként emlegetett harmadik számú alpolgármester, de még az ék egyszerű Tótváradi-Nagy Bence képviselő is.
A VDSZ korábbi vezetése azt igyekezett bizonyítani, hogy Vácnak és a dunakanyari térségnek dukál egy komoly kőszínház, a mostani városvezetés viszont mintha épp az ellenkezőjét akarná igazolni, azt, hogy itt nincs igény erre – esetleg csak azért kell az intézmény, hogy némelyek több tízezer forintot markolhassanak fel havonta a semmi felügyeletéért.