A burgundiai városrész több mint 20 éve még egy élhető, csendes, ódon része volt a városnak. Aztán jött néhány városi „tőkés”, akik meglátták a fantáziát és a pénzt ebben a Duna-parthoz közeli városrészben és feldúlták a nyugalmát. Ma már csak az a kérdés merül fel a környékbeli „őslakosokban”, hogy megáll-e ez a folyamat vagy sem? Az utcáink a forgalomtól túlterheltek és a hatalmas szállító teherautók egyes utcákat, járdákat tönkre is tettek. Mindaddig, amíg a lelkes beruházásoknak nem érdeke, fel sem lesznek újítva.
Körzetünkben lakik a volt főépítész, aki meglehet, azért távozott a hivatalból, mert nem akarta magára vállalni azt, hogy a Burgundia utcai Idős Otthonból egy hatalmas társasház építésének adja át a teret?
Egyelőre mély hallgatás övezi a „lelkes vágyat”, hogy a közel 5000 m2-es területen hatalmas társasház épüljön annyi lakással, hogy annak a forgalmától már végképp megfulladjon ez a városrész. Lehet, hogy azért távolították el a volt intézményvezetőt is, mert ezzel az elképzeléssel nem tudott azonosulni?
Látjuk azt is, hogy a lelkesedés nem szűnt meg a lovarda körüli kertek végeinek beépítése ügyében. A talán már több, mint 10 évvel ezelőtti tervtől nem tágítanak, lelkesen megszerzik a régi házakat, hogy soklakásos társas házakat húzzanak fel a helyükre. Erre megy ki a játék a Mária utcában is. Közel egy éve lezárták az utcát, megvárják míg a kidúcolt ház összedől és máris épül rajta a társasház, ami a lovarda felé is néz. Aztán majd újra kamerázhatja a szomszéd, hogyan áll fél órákat a városi kukás autó az építkezésen és tömik meg azt az építkezés hulladékaival a váciak által befizetett hulladékdíj kontójára elszállíttatva. Azt hiszik, hogy a lovarda épülete 2019 nyarán ezt el tudta takarni?
A Budapesti főútra és a lovardára néző ház építése alatt hetente láttuk, mi folyt itt és kinek az érdekkörében.
Így lehetett nyereségesen építkeznie az akkor még csak képviselő családjának. Jó példát mutatott. Most pedig hatáskörénél fogva hagyja, hogy a Mária utcai ház összedőljön és felvásárolhassa a telket. De az nem számít, hogy azóta újabb beszakadás keletkezett az úttesten. Dőljön össze a szomszéd háza is, azt is felvásárolják. Azt hiszik, hogy nem tudjuk, hogy a kabinetvezető asszony, volt képviselő barátnőjének a lánya kapta az Iskola utca és a Budapesti főút sarkán a műemlék homlokzatok felújítására a város pénzbeli támogatását? Még azzal is elbüszkélkedtek, hogy a tetőre is fognak kapni legközelebb támogatást!
Ami a legarcátlanabb volt, hogy az újonnan létrehozott Vác Város Építészeti Díját a felújított házak kategóriában ennek az épületnek adták. Persze annyira bátrak már nem voltak, hogy a díjat saját maguknak, a Budapesti főút 43. számú háznak adják. Látjuk azt is, hogy a mutyi nem csak az épített környezetet érinti, a fákat sem kímélik. A Budapesti főút 47–49. számmal szemben jó váci módszer szerint lecsonkoltak egy egészséges fát brutálisan. Minden bizonnyal zavarta a lelkesedést. De azt is észrevettük, hogy a Petőfi utca 10. előtt kivágtak egy fát, aminek a törzsét és az ágait napok óta ottfelejtették a tett színhelyén. Kétlem, hogy volt rá engedély, de mivel ez is egy lelkesedéből épített ház előtt zavarta a lakókat, így protekcióval gyorsan eltüntették.
Bezzeg a polgármester asszonyt az nem zavarja – amikor az unokáját sétáltatja a József Attila sétányon –, hogy tavaly ősz óta csak gyűlik a gally a szeméthegyekben a Duna villával szemközt. Ez aztán az igazi kilátás a Duna-partra.
Egy biztos, a mutyik csendben tovább folynak. A városrész egyre élhetetlenebb lesz a zsúfoltságtól, de a körzetünk képviselője csendben segédkezik hozzá. Nem minket, hanem magát és falkatársait képviseli, talán még kap is érte egy jó kis új lakást az idős otthon helyén vagy a Mária utcában majd megépülő társasházban.
Nekünk pedig kiszúrják a szemünket egy újra aszfaltozott járdaszakasszal, amin a polgármester a Múzeum utcából elsétálhat vasárnaponként a Budapesti fűútra a lányához. Semmi sem érdek nélküli, mint láthatjuk.
