Karácsony Gergely nemrégiben megajándékozta a nemzetet egy új kifejezéssel, amikor ahelyett, hogy nevén nevezte volna azt, hogy mind ezidáig képtelen volt megtanulni az angol nyelvet, azt mondta: „hiperpasszív a nyelvtudása”. Politikai elvbarátja, Matkovich Ilona pedig bevezette Vácon a Vigalom Light kifejezést arra, hogy képtelenek voltak idén megszervezni a Váci Vigalom évtizedek óta tartó, nívós kulturális programsorozatának aktuális rendezvényét. Így jártak az október 23-i nemzeti ünneppel is, sikerült úgy megrendezni a forradalom és szabadságharcra való emlékezés hatvanötödik évfordulóját, hogy a város vezetőinek egyike sem szólt egy szót sem 1956 történelmi jelentőségéről, hőseiről, áldozatairól.
Egyébként a „hiperpasszív”, a „light” szavak a baloldali újbeszélben mind olyan kifejezések, amelyek csak arra valóak, hogy „ne bontsák ki az igazság minden részletét”.
A részletek kibontásában viszont egy újabb szintet lépett a Váci Hírnök, amely az októberi számában üres oldallal jelentette meg a váci ünnepi programot, így abba nem is kerülhetett „hiba”!
Másképpen: az üres oldalt úgy is lehet értelmezni, hogy Matkovichék október 23-mal kapcsolatos zavara az utolsó pillanatig kitarthatott:
nem tudták eldönteni, miképpen jelenjen meg a „Forradalom Light” programja a városi lapban.
Persze minden relatív, Érd még Vácnál is rosszabbul járt a maguk baloldali városvezetésével, mert Csőzik polgármester letiltotta az ünnepi szónoklatokat, ezzel a szöveggel: „Őszintén, kinek van kedve acsarkodó politikai beszédeket hallgatni a nemzeti ünnepeken?” Érd polgármestere aztán azzal jutalmazta az érdieket, amivel másokat büntetni szoktak: az ünneplők elé dobott egy slam poetry* estet.
*A slam poetry a múlt század nyolcvanas éveinek közepén jelent meg, mint önálló előadói műfaj, mint egy modern költészeti stílus, amely csakis szóban és leginkább élőben működik. A slam poetry leginkább a budapesti belvárosi liberális értelmiség kedvelt szórakozása.