Március 15-ei nemzeti ünnepünk alkalmából méltó megemlékezésnek adott helyet a Piarista Kilátó Központ a Fidesz-KDNP pártszövetség és a Váci Polgári Fórum szervezésében. Az eseményen beszédet mondott Rétvári Bence országgyűlési képviselő és Imre Zsolt polgármester-jelölt, közreműködött a Kiss Domonkos Márk, a Váci Dunakanyar Színház alapító igazgatója vezette Déryné Program társulatának kis csapata. És megérkezett a helyszínre, a központ udvarára a Szent Korona hőlégballon, amelynek kosarába igen sokan beszálltak egy kis magasba emelkedésre.
Rétvári Bence országgyűlési képviselő köszöntője bevezetéseként kiemelte: ez az ünnep elég közel van a történelemben ahhoz, hogy át tudjuk élni az akkori huszáros időket, és elég messze, hogy a nemzetet egyesítse, ne pedig megossza.
– Úgy írt akkortájt, a reformkorban Széchenyi István, hogy akit magyarnak teremtett az Úristen, és nem fogja pártját nemzetének, nem derék ember az, tehát nem volt ez másképp akkor sem, de nincs másképp most sem – kötötte össze a múltat és a jelent Rétvári Bence egy bizonyos politikusi (mondjuk ki: hazaáruló) karaktert körülírva.
Elszomorító példaként említette, hogy voltak idők, amikor olyanokat is Budapest díszpolgárává választottak, akik nem a magyar szabadság oldalára álltak, hanem az idegen elnyomókéra, és voltak magyarok, akik tapsoltak erre, akik ezt megszavazták, egészen Tarlós István idejéig kellett várni, hogy ezeket az embereket töröljék a főváros díszpolgárainak sorából.
– Tanulság ez mindnyájunk számára, hogy minden korszakban vannak emberek, akiket pestiesen szólva kilóra meg lehet venni. Olyanok, akik valamilyen pozícióért, előnyért, anyagiakért, birtokért, egy kis hírnévért képesek akár a magyarok legfőbb ellenségeinek is tapsolni és nem a magyar emberek érdekeiért viselni azt a közhivatalt, amit viselnek, hanem mások érdekei szerint, külföldről kapott utasítások alapján, külföldről kapott anyagi háttérből.
A történelem a jelek szerint ilyen szempontból nem változik, úgy tűnik, mindig lesznek olyanok idehaza, akik ha külföldről előnyöket kapnak, akkor a külföldiek oldalára állnak – mondta Rétvári Bence.
Aztán így fogalmazott: „Amikor egy ország egyre erősebbé válik és egyre inkább ki tud állni a saját érdekeiért, ez akkor is konfliktust szül, ha a legbékésebben teszi, és semmifajta támadó szándék nincs mögötte. Így volt ez 176 évvel ezelőtt, és így van ez most is”.
Kiemelte: a reformkorban Magyarország egyre inkább a saját lábára állt, egyre jobban meg tudta erősíteni saját gazdaságát, de ebben a folyamatos erősödésben eljött egy politikai fordulópont, amikor kiderült, hogy nagyobb függetlenségre van szükség ahhoz, hogy az ország tovább tudjon bővülni.
Mint mondta, ez volt 1848. március 15-e, amikor eljött az a pillanat, amikor a független kormánynak lépnie kellett a szuverenitás irányába, amikor nagyobb önállóságra volt szüksége Magyarországnak. Kiemelte továbbá, hogy minden nemzeti ünnep az önálló, független Magyarországról szól, minden időszakban megvoltak azok a történelmi fordulópontok, amikor ki kellett állni a magyarság függetlenségéért, s nincs olyan nemzedék, amelyik „megúszhatja” ezt.
Ronald Reagan volt amerikai elnök gondolatát idézve azt mondta: a szabadság csak egy generációra van a kihalástól, mert ha egy generáció nem értékeli a szabadságát, az egyénit és az országa szabadságát, akkor a szabadságát nagyon könnyen el fogja veszteni.
Rétvári Bence kitért Ferenc pápa nemrég megjelent életrajzi könyvére is, amelyben a szentatya úgy fogalmazott, hogy az európai vezetők uniformizálni akarnak mindent Európában, és nem veszik észre, hogy például Magyarországnak milyen különlegességei vannak.
Ferenc pápa is látja – tette hozzá –, hogy ezzel az uniformizálással szemben mennyire fontos a magyaroknak a piros, a fehér és a zöld, bár voltak, akik ezt le akarták már cserélni schwartzgelbre, a Habsburg-osztrák császároknak a feketéjére és sárgájára, voltak, akik kivették belőle a fehéret meg a zöldet és csak a pirosat-vöröset hagyták ott, most pedig új divat van, szivárványosra akarják cserélni.
A szónok szavai szerint voltak, vannak tehát, akik ezt le akarták, akarják cserélni, de a magyarok kiálltak, kiállnak a piros-fehér-zöld és a kereszt mellett.
„Nem kell mást tegyünk most sem” – fűzte hozzá –, de ehhez bátor kiállásra van szükség, ahhoz pedig bátor politikusokra, mind Brüsszelben, mind Vácon.
– Bízom abban, hogy mind a két helyen változás lesz, büszke magyarok lesznek Vácon is, akik a váciak, a magyarok érdekeit képviselik, és büszke magyarok lesznek Brüsszelben is, hiszen „mi nem kivonulni akarunk onnan, hanem elfoglalni” azt – mondta zárszóként Rétvári Bence.
Imre Zsolt, a Váci Polgári Fórum elnöke, a Fidesz-KDNP közös váci polgármesterjelöltje egyebek mellett arról beszélt, hogy egy kiszámíthatatlan világban áll Magyarország a hit és a remény utolsó bástyájaként Európa közepén szilárdan, elveihez hűen, a nemzeti szuverenitáshoz ragaszkodva bátran, mint ahogyan ezt tették 1848 hősei is.
Úgy fogalmazott: „Igen, hősökről beszélünk, nem a szemkilövető vagy az éj leple alatt a barikád egyik oldaláról a másikra átlopakodó nemzetárulókról, akik mindig és mindenkor mertek kicsik lenni. Nem azokról, akik előbbre valónak tartják a külföldi érdekek képviseletét a nemzeti érdeknél. És nem is olyan valakiről, aki a demokrácia látszatát keltve szájzárat rakott a városlakók szájára, aki feledve a ’48-as elveket cenzúrázza a helyi szólásszabadság minden formáját, aki álhíreket gyártva akar lejáratni közéleti szereplőket, miközben választott pozíciójával visszaélve az uram-bátyám világ helyett a fiam-lányom világot virágoztatja fel családi cégekben. És nem is azokról, akik önkormányzati képviselőként hallgatásukkal asszisztálnak egy pedofil tartalmú, szennylapot szerkesztő, levitézlett képviselőtársuknak, miközben az erkölcs felkent bajnokaiként ítélkeznek mások hibája fölött, és vidáman tüntetgetnek a gyermekek védelmére szervezett álcivil megmozdulásokon. Nekünk nem róluk kell beszélnünk március 15-én. Róluk, az ő sorsukról majd döntünk június 9-én”.
Azt mondta, 1848 üzenete az, hogy követni kell a hősök példáját, egymás felé kell fordulni, meg kell találni az együttműködés lehető legszélesebb módját.
– Együtt kell küzdenünk azért, hogy Magyarország június 9. után is sziklaszilárd támasza maradhasson azon erőknek, amelyek a nemzetek Európájában és nem az ideológiai olvasztótégelyben hisznek – fogalmazott végezetül Imre Zsolt.
