AZ IDÉN BÖJTE CSABA ATYA VEZETI MAJD A FEHÉREK TEMPLOMA HAGYOMÁNYOS NAGYBÖJTI LELKIGYAKORLATÁT

Az alsó- és felsővárosi plébánia Fehérek templomának hagyományos közös nagyböjti lelkigyakorlatát az idén Böjte Csaba ferences atya vezeti majd szentmisék keretében, a következő időpontokban: március 15. péntek 18:00, március 16. szombat 18:00, március 17. vasárnap 11:00.

Böjte Csaba (Kolozsvár, 1959. január 24. –) ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása. Jelenleg 900 gyermekről gondoskodik intézményeiben és további százakról nevelőszülői
rendszerben.

Böjte Csaba laikus korában autóvillamossági szerelőnek tanult, majd miután ezt a szakmáját feladta, egy évig bányászként dolgozott a Hargitában. Ezzel a döntéssel, akaraterejét próbára téve, lelkiekben már a papi pályára készült. Édesapja költő volt, s egy verse miatt a Ceaușescu-rezsim bírósága hét évi börtönre ítélte, ahonnan négy és fél év múlva szabadult. A börtönben elszenvedett kínzások és egyéb megpróbáltatások következtében szabadulása után másfél hónappal meghalt. Csaba testvérnek ez alapvető momentum volt annak megértésében, hogy a baj nem az emberben, hanem a tudatlanságban lakozik. Ennek hatására döntötte el, hogy pap lesz.

A ferences rendbe még a Ceaușescu-diktatúra alatt, 1982-ben jelentkezett, a legnagyobb titokban. Tanulmányait Gyulafehérváron és Esztergomban végezte, mielőtt 1989-ben pappá szentelték. Több helyen eltöltött papi szolgálata után, 1992-ben Dévára helyezték, ahol jelentős fordulatot vett az élete. Oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatot leverve az elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ellenezték ezt a lépését, és többször felszólították az épület elhagyására. Böjte testvér válasza az volt, hogy a gyerekeket rakják az utcára a rendőrök. Ez nyilván nem történt meg.

Az árvákat befogadó ferences szerzetesnek hamar híre ment Déván. Mára tevékenységét elismerik egész Erdélyben, Romániában, Magyarországon, Nyugat-Európában, sőt a tengeren túl is. Az alapvető életfeltételeken kívül (szállás, ruha, étel stb.) taníttatásukkal is foglalkozik, amibe vallási és erkölcsi nevelésük is beletartozik. Nem kevesen egyetemre is bejutnak közülük.