„Vác a szeretet városa” – függesztette a semmibe a több szempontból is hiteltelen címlapi főcímet a balliberális városvezetés propagandasalátájává silányult önkormányzati lap decemberi száma, s ne legyen kétségünk: ez bizonyára nem annyira szerkesztői túlzás, semmint a polgármesteri titkárság (ciklus eleji, lánykori nevén kabinet) ukázként kiadott diktálása.
A hangzatos mondat egyrészt azért lóg a semmiben, mert a jobb sorsra érdemes gyanútlan olvasó beljebb lapozva sehol nem találhat alátámasztást arra vonatkozóan, hogy mitől is lenne Vác a szeretet városa, annál hangsúlyosabb az akkumulátorgyárazás, noha ilyen üzem létesítésének tervéről legfeljebb Matkovich Ilonáéknak lehetnének információik, de ha tényleg vannak, tessenek már konkrétan tájékoztatni a lakosságot!
Ami meg a városvezetést illeti, nos velük kapcsolatban aztán végképp nemigen lehet a szeretet magasztos fogalmára asszociálni, mivel sokaknak, nagyon sokaknak egészen mást mutat róluk a tapasztalat.
Egyrészt ott ül a soraikban a városi közélet egyik legnagyobb kútmérgezője, aki mindent és mindenkit elárult már a politika minden térfelén, csak hogy ő maga a felszínen maradjon, de ne feledkezzünk meg azon két sötét alakról se, akik korábban nyíltan antiszemita nézeteket tetszikelgettek a közösségi médiában, s maguk is közzétettek ilyen szövegförmedvényeket.
- A városvezetés döntéshozó többsége a szeretet fogalmának totálisan ellentmondva folyamatosan szapulja, sarazza a váci közélet számos köztiszteletben álló személyiségét – galériatulajdonostól kezdve a hitközségi vezetőn át a volt színidirektorig, de ne feledkezzünk el ebben a sorban a választókerület országgyűlési képviselőjéről, a helyi politikai ellenzék képviselőiről sem.
- Ezen túlmenően gyűlölethangulatot igyekeztek-igyekeznek szítani az intézményfenntartásban fontos szerepet játszó, s ezen küldetésüket még magasabb nívóra emelni kívánó egyházakkal, a hivatalos papírokkal, legálisan érkező, munkát kereső bevándorlókkal szemben is.
- Nem szeretik az autósokat sem, annál inkább szeretik minél nagyobb mértékben sarcolni őket különböző jogcímeken.
És valójában úgy általában nem szeretik, inkább nyűgnek tartják a választópolgárokat, különösen azokat, akik szóvá teszik a széltolásaikat, a látszat-önkormányzásukat, az uram bátyámnál is szorosabb családi kötődésű döntéseiket, intézkedéseiket; velük szemben „szerető” válaszuk a tiltás, kizárás, B-listázás.
Az önkormányzati választások évébe lépve álságos cukiskodó cunamira is biztosan számítani lehet a városvezetés részéről, csak győzzön elugorni előle a gyanútlan járókelő.