A napokban egy különösen jeles személyiség, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye nemrégiben kinevezett új segédpüspöke, Fábry Kornél volt a piarista gimnázium vendége. Napja nagy részét itt töltötte, s közben két turnusban kimerítő párbeszédet folytatott a fiatalokkal, előbb a felsőbb évfolyamosokkal, majd az őket követőkkel. Mondhatni, hogy fél szavakból is megértették egymást, lévén, hogy a főpap maga is a piaristáknál tanult gimnazistaként.
A felsőbb évfolyamosok fórumán két rátermett diák vezette a sokszereplős párbeszédet, felkészültek voltak, sok háttér információ birtokában kérdezték a rendkívül fiatalnak számító püspököt diákévei kiemelkedő emlékeiről, elhívatásáról, főpásztori küldetéséről.
Fábry Kornél az első kérdésre válaszolva papi hivatásáról szólva elöljáróban elmondta: bár nagyon tiszteli és szereti a piaristákat, hálás nekik a tőlük kapott útravalóért, ennek ellenére meg sem fordult a fejében, hogy szerzetes legyen, az egyházmegyés papság gondolata is csak viszonylag későn fogant meg benne, s ebben a meghívásban meghatározó élménye volt a Fülöp-szigeteken rendezett katolikus ifjúsági világtalálkozó.
– Annak idején eleve úgy választottam, hogy szortíroztam, mi az, ami semmiképpen sem szeretnék lenni. Így a továbbtanulás kapcsán kiesett a történelem, a magyar, a kémia, a biológia. Földrajz szakra később felvételiztem ugyan, de ami igazán ment, az a matek, a nyelvek, az ének és a testnevelés, egy időben határozottan szállodaigazgató szerettem volna lenni. Későbbi bizonytalanságomban elmentem egy pályaválasztási tanácsadóba, kihozták, hogy menjek jogásznak, de amikor elkezdtem írni a teszteket, újra arra jutottam, hogy ez nem az én világom. Az egyházmegyés papság gondolata nem állt távol tőlem, mindig volt körülöttem erre is inspiráló közösség. Aztán az a bizonyos Fülöp-szigeteki világtalálkozó tényleg meghatározónak bizonyult, mivel ott egy fantasztikus egyházélményben volt részem: ez a nagyon szegény ország befogadta az evangéliumot, ennek a leghétköznapibb helyzetekben és helyeken is tanúja lehettem, például Mária-szobrot láttam egy bankfiók főpénztáránál, ember nagyságú piéta képet bevásárlóközpontban, A/4-es papíron kinyomtatott Krisztus-arcot taxiban, a zárómisén meg több mint négy millióan vettünk részt, és itt személyesen találkozhattam az időközben szentté avatott II. János Pál pápával, tömörebben fogalmazva egy nagy örömteli egyházat láttam. Az esemény után elkezdtem gondolkodni, hogy mi az, ami a legnagyobb örömmel tölt el, és hát azt kaptam belső válaszként, hogy az, hogy Isten irgalmát kell közvetítenem, akár arra is feljogosítást kapva, hogy feloldozást adhatok. Hát kell ennél több? Így aztán meghoztam a döntést, mert hát ha a Jóisten erre hív, akkor menni kell – fogalmazott Fábry Kornél.
Arra is érkezett kérdés, hogy miként fogadták a döntését a legszűkebb környezetében.
– A családban, baráti körömben igazából senki nem csodálkozott. A barátnőmtől egy nagy beszélgetés után búcsúztam el, miközben megtudtam tőle, hogy az édesanyja mondta neki: úgy jövök vissza Manilából, hogy pap szeretnék lenni. Viszont mint később kiderült, a volt piarista osztálytársaim fogadásokat kötöttek rám, az első arról szólt, hogy, na ebből nem lesz pap, aztán kicsit később egy másik meg arról, hogy öt- vagy tíz éven belül leszek-e püspök – mondta a jeles vendég.
Természetesen papi hitvallásáról, alapállásáról is kérdezték a fiatalok Fábry Kornélt.
– Vallom és szoktam volt mondani, hogy papnak lenni nagyon könnyű, két dolog kell hozzá, szeretni kell az embereket és semmit nem elvárni tőlük. De ha én adok, akkor egy idő után ők is elkezdenek viszonozni. Vesszőparipám a barátság alapú közösség. Legyünk őszinték: mikor megnézzük, hogy milyen templomba menjünk misére ha van választási lehetőségünk, nos akkor a leginkább oda megyünk, ahol barátaink is vannak. Ha ezt sikerül elérni, hogy aki templomba jár, annak a barátai is ott legyenek, na ez a közösségépítés. Amíg igazán nem térünk meg, addig külső körülmények a meghatározóbbak, azután ezek már nem lényegesek. Tudjátok, hogy ha van egy ötös találatotok a lottón, nem az számít, ki adja oda, hanem maga a nyeremény számít. A szentmisén is, ha Jézussal szoros kapcsolatban vagyunk és akarjuk, hogy a szívünkbe költözzön, tökéletesen mindegy, kinél áldozunk. A magánéletre térve: sokszor mondják nehézségként, hogy milyen magányosak a papok, de egy fenét, aki normálisan éli a papságát, az sosem magányos, eleve ott van Jézus, aztán a közösségek, csak győzze beosztani az idejét a lelkipásztor.
Természetesen a püspöki szolgálatra szóló felkérés elfogadásáról is kérdezték vendégüket a fiatalok.
– Nyugodtan mondhatom, hogy sosem akartam püspök lenni. Szent viszont annál inkább, hiszen aki a mennybe szeretne jutni, annak ugye szentnek kell lennie, nincs mese. Én mindig úgy tekintettem mindenre, a 2022-es eucharisztikus találkozó főtitkári megbízatására is, hogy nem kiemelést láttam ebben, hanem megtisztelő plusz feladatot. Amikor a nunciatúrán bejelentették, hogy Ferenc pápa kinevezett budapesti segédpüspöknek, kaptam pár perc gondolkodási időt a válaszhoz. Eszembe jutott Bíró László püspök atya, a szemináriumi rektorom, aki még a pappá szentelésemkor intett, hogy ha esetleg valamikor is a pápa felkér püspöknek, vállaljam el. És végül is ha ezzel tudok szolgálni, ha ez kell az életszentségemhez, akkor ezt nem lehet megúszni, akkor legyen így – gondolkodta a fiatalok elé Fábry Kornél.
A magyar püspöki kar legfiatalabb tagjának az ifjúságpasztoráció is kiemelt feladatköre.
– Magamra vonatkoztatva sosem akarnám visszatekerni az idő kerekét, nem, megyünk előre, az örökkévalósághoz képest mindegy, mennyit élünk itt, az a nem mindegy, hogy hogyan. Egyébként én még mindig fiatalnak érzem magam. Ti pedig olyan klasszak vagytok, erősek és bátrak, hogy csak bátorítani tudlak Benneteket, hogy legyetek önmagatok, merjetek álmodni, legyenek céljaitok! Ne féljetek még a mesterséges intelligencia hatalmától sem, hiszen nincs mitől félni, mert mit tudnak elvenni tőlünk, amikor a mi hazánk a mennyben van!? Guggolva is kibírjuk azt a pár évtizedet, ami a Földön adatik, igyekezzünk növekedni a szeretetben! A Jóisten nem rajt-cél győzelmet vár senkitől, hanem akármilyen pozícióból szentnek lehet lenni, egy a fontos, hogy a szeretetben gyarapodjunk minden nap. Ha szerettek, akkor mindenféle költséges és felesleges piperészkedés nélkül is szépek lesztek, máskülönben meg minden igyekezet hiábavaló – fogalmazott a püspök vendég.
Fábry Kornél (Budapest, 1972. október 22. –) magyar katolikus pap, címzetes guardialfierai püspök, esztergom-budapesti segédpüspök.
1991-ben a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd fél évig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hallgatója, egy évig az Országgyűlési Levéltár hivatalsegédje volt, majd ügykezelője. Két évig az Eötvös Loránd Tudományegyetem francia szakos hallgatója volt.
Ezután 1995 és 2001 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem teológia szakán, illetve az Emmánuel közösség révén – a párizsi École Cathédrale-ban tanult, végül 2002-ben
teológiai licenciát szerzett. Tanulmányait folytatva 2003-tól 2008-ig a római Gregoriana Pápai Egyetem diákja volt, biblikus teológiából PhD fokozatot szerezve.
Papi pályafutása
2000. június 17-én szentelte áldozópappá Kaposváron Balás Béla megyéspüspök. Káplán volt Párizsban, majd Kaposváron.
Hét évig plébánosként szolgált Kaposfüreden, ahol rövid idő alatt, sokak önkéntes munkájával élő és növekvő közösség jött létre. A plébánia, majd a templom felújítása keretet adott nem csak a számos közösség működésére, de 2011-től hétfől péntekig egész napos szentségimádás indult, 14 Alpha-kurzust (evangelizációs vacsorasorozat nem hívők számára) tartottak összesen 400 fő részvételével, és a templomba járók száma is 400 főre emelkedett.
Ezzel párhuzamosan hitoktatóként szolgált a kaposvári Nagyboldogasszony Iskolaközpontban, a hittanár-nevelőtanár mesterkurzus vezetője volt a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola kaposvári kihelyezett tagozatán, majd a Veszprémi Hittudományi Főiskola kihelyezett tagozatán, illetve óraadó tanár a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán.
2016-tól 2022-ig az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus főtitkára, 2021-től az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója, 2022-től pedig a 2025-ös szentév magyarországi kapcsolattartója.
Püspöki pályafutása
2023. június 27-én Ferenc pápa guardialfierai címzetes püspökké és az Esztergom-Budapesti főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki. 2023. szeptember 2-án szentelték püspökké a Szent István-bazilikában. Főszentelője Erdő Péter bíboros, társszentelője Varga László kaposvári megyéspüspök és Michael Wallace Banach apostoli nuncius volt.
Püspöki jelmondatául a NEK jelmondatát választotta: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7).