A budai várnegyedben az augusztus 20-ai nemzeti ünnephez kötődően már hagyomány a kézművesek sokaságát felvonultató és bemutató Mesterségek Ünnepe, aminek – mint az a Váci Polgár című havilap augusztusi számában olvasható – az idén lesz egy különösen jelentős váci vonatkozású programja Juhász András fafaragónak és fiának, Juhász András Mártonnak, a Református Szeretetszolgálat vezetőjének köszönhetően.
Az ifjabbik Juhász András önkéntesként közreműködött az év eleji törökországi földrengés nyomán úgy a mentésben, mint a segélyszállításban, és az ott megélt megrendítő tapasztalatainak fájdalmából jött az ötlet, hogy készüljön egy hatalmas, fából faragott oszlop a tragédia mementójaként.
Apa és fia a Mesterségek Ünnepének forgatagában kezdi el faragni a motívumokat a zalai eredetű tölgyfa oszlopba – éspedig a vállalkozó kedvű, valamelyest hozzáértő
vásárlátogatók közreműködésével, tehát sokak munkája benne lehet a készülő műremekben.
Idézet a Váci Polgár Szórád Ágnes jegyezte cikkéből: „Jó érzés leírni és olvasóink tudtára adni, hogy a barátság és az együttérzés örök mementója lesz Törökországban a földrengés áldozatainak emlékére faragott és ott fölállításra kerülő emlékoszlop. S mindez Juhász András váci fafaragó mester és Márton fia szívének finom érintettségéből és megható gesztusából születik meg.”
Az emlékoszlop mintázatának központi eleme egy szívből kiinduló életfa lesz, tetején Napkoronggal, ami a kozmikus világ szimbóluma. Az alsó oszloprészbe a mester földrengés szimbólumot farag, alatta egy török tulipánnal. Középrészre kerül török egyeztetéssel a fölírás, török és magyar nyelven. A helyszínen, a súlya miatt betontuskóba kerül az emlékoszlop.