VÁC MÉG MINDIG A NEMZET SPORTVÁROSA, DE A MOSTANI ÖNKORMÁNYZAT MÁR NEM ÉRDEMES A KITÜNTETŐ CÍMRE

A legutóbbi, májusi testületi ülésen a városvezetés ismételten szomorú bizonyítékát adta annak, hogy mennyire nem fontos számára a helyi sportegyesületek gondja-baja. A városvezetés, mint megannyi más fontos dologban, ezzel kapcsolatban is csak ölbe tett kézzel fogadja a segítséget kérőket. Valójában nem tesznek semmit, csak maszatoltatnak itt-ott egy-egy útfestést, no meg felveszik a javadalmaikat (újabb béremelés a képviselőknek: 10%, valamint a bizottsági tagoknak 50% (!!!), miközben azt szajkózzák, hogy nincs elég pénz a kasszában). A sportegyesületek támogatására igazából nem látunk sorokat a költségvetésben.

Történt az ülésen, hogy dr. Manninger Péter tolmácsolta az evezősök megsegítésének fontosságát egy sürgető feladat (külső, könnyűszerkezetes hajótároló alapozása) egyszeri támogatásával, erre az a – már unalomig ismert – semmitmondó, hárító válasz érkezett hatalmasságék irányából, hogy ez túlságosan megterhelné a város költségvetését.

Aztán a városvezetés kihagyni látszik azt a ziccert, hogy valamilyen formában elismerje, megajándékozza az egyik legpatinásabb klubot, a Váci Reménység Egyesületet annak apropóján, hogy a VRE az idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját.

Immár több mint egy évtizede nem szerepel illetve rendkívül alacsony értéken a költségvetési soron a különböző városi sportegyesületek rendszeres évi támogatása, a nadrágszíjat még a több éven át elhúzódó gazdasági világválság idején kellett meghúzni. Azóta viszont sokat javult a helyzet (hazudik, aki ezt letagadja), a klubok joggal várták és várják, hogy újra biztosan számíthassanak az önkormányzat bármily csekély összegű, de rendszeresen várható támogatására, ám mindhiába, csak hébe-hóba csurran-cseppen némi egyszeri, kisebb hozzájárulás. Pedig vannak, akiknek a forráshiány már-már komoly működési gondokat okoz.

Jellemző, hogy a klubhonlapok között nemigen találni olyat, amelyik a támogatók vagy akár a partnerek között kiemelné az önkormányzatot is, ez botrány és szégyen a helyhatóságnak, főképp annak tükrében, hogy a település – jóval korábbról – a „Nemzet Sportvárosa” cím birtokosa is. Szomorúan azt kell megállapítani, hogy ma már csak bitorlója.

Aztán még egy adalék a város hozzáállására. Az egyik jól fizetett, valószínűleg hozzászólás-cenzorként is funkcionáló fősajtós – a városvezetésnek különösen nem szimpatikus klubok esetében – olykor gyomorforgatóan undorító, ellenséges hangnemet üt meg némely firkálmányában, kajánkodik, ha kikapnak, lemaradnak, hátrébb csúsznak a tabellán.

Pedig lehetne forrást találni rendszeres klubtámogatásokra: ahogy Ferjancsics alpolgármester korábban azt hörögte, hogy Vácnak két alpolgármester is sok, most azt mondhatjuk, a három mostani léhűtő kitartása pedig egyenesen vérlázító közpénzrablás, nem is beszélve a szintén kiemelt javadalmazással járó tanácsnoki pozícióról, miegyéb kifizetési jogcímekről.

Tehát igen, Vácnak egy alpolgármester is elég, két ilyen státuszt tessenek azonnal megszüntetni, a felszabaduló összegeket pedig osszák szét az egyre inkább kivérző sportegyesületek között – egyébként marad az ölbe tett enyves kezek, a tehetségtelenül széttárt karok valósága.