Rangos eseménynek, a VIII. Kárpát-medencei Kölcsey Ferenc Szónokversenynek adott helyet szombaton a Piarista Kilátó Központ.
Elsőként Gergely Zsolt, a verseny életre hívója, főszervezője köszöntötte a döntősöket és kísérőiket, illetve a díszvendégeket, így a fővédnök, Rétvári Bence országgyűlés képviselőt helyettesítő Molnár Karolinát, a Belügyminisztérium stratégiai ügyekért felelős helyettes államtitkárát, a zsűrit elnöklő Prof. dr. Jánosi Zoltánt, a zsűritag Guth Zoltánt, a kiemelt támogató DDC kommunikációs igazgatóját, Fehér Csaba történész-muzeológust, a várpalotai Trianon Múzeum szakmai vezetőjét és a Kölcsey leszármazott Fáy Pétert.
Természetesen köszöntötte a jelenlévőket Katona Miklós, a házigazda Piarista Kilátó Központ igazgatója is, aki megköszönte azt a bizalmat, hogy immár hagyományosan vendéglátói lehetnek ennek a rangos eseménynek.
A bevezetésben elhangzott még a szervező Minden Morzsa Számít Egyesület „Magyar kultúra szolgálatért” díja idei díjazottainak méltatása, az elismerést ebben az évben Prof. dr. Csorba Sándor és Kasztovszky László érdemelte ki.
A tizenhárom döntőbe jutott diák szónoklatainak előszavaként a zsűrielnök nem az irodalom, hanem a fizika tárgykörétől közelítve kezdte köszöntőjét.
– Azt mondják a fizikusok, hogy a világegyetemben létezik olyan sűrűségű anyag, hogy egy gombostűfejbe beleférne a mi Földgolyónk velünk együtt, a szívünkkel, lelkünkkel, gondolatainkkal együtt, annyira sűrű ott az anyag és a tömeg. No már most léteztek ilyen integráló személyiségek az európai és a magyar történelemben is, Kölcsey Ferenc ilyen személyiség volt. A saját korának, az európai és a magyar történelmi múltnak szinte minden fontos eseménye, gondolata odatömörült a fejébe és a lelkébe, és megpróbálta az írásműveivel, személyes magatartásával úgy formálni a magyar történelmet és irodalmat, hogy az a jövő számára minél jobb legyen. Amikor egy ilyen sűrű tudatú emberről beszélünk, feltehetjük a kérdést, melyik Kölcseyt tiszteljük jobban. Most itt nyilván a költő vagy a szónok Kölcseyt, de hát tegyük mellé a műfordítót, az esztétát, a politikus Kölcseyt is, aki visszaadta a mandátumát, amikor a megyéje olyan gondolatra akarta kényszeríteni, amely, ezt tudjuk, ellenkezett a magatartásával – mondta Prof. dr. Jánosi Zoltán.
A diákokhoz szólva azzal biztatta őket, hogy itt mindenki nyer, azok is, akik megszólalnak, és mindenki, aki hallgatja őket – és ez így is lett, a fiatalok igazán kitettek magukért mind a mindenkinek előírt beszéd előadásában, mind a második körbe választott hírrel kapcsolatos érveléseikben.
A szónokverseny Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből indult útjára 2009 szeptemberében, 2017-ben az addig megyei szintű megmérettetés Kárpát-medencei méretűvé nőtte ki magát, így lehetőség nyílt megszólítani az anyaországi középiskolások mellett partiumi, délvidéki és felvidéki fiatalokat is.
A zsűri elnöke mindig kiváló Kölcsey-kutató, a zsűri tagjai pedig történészek, politikusok, színészek, irodalmárok, lelkészek, pedagógusok, kommunikációs szakemberek, korábbi versenyzők. Ők figyelik a tárgyi tudáson túl az előadásmódot, valamint a szónoki rátermettséget.
A verseny célja a magyar kultúra ápolásán túl a történelmi Magyarország területén élő magyar fiatalok találkozásának egy új fórumot adni játékos, de egyben magyarságtudatot is erősítő formában.
A döntő résztvevői voltak: Bari Krisztián, Bujáki Donát, Czenki Márk, Dévity Tamás, Erdész Bence, Gebhardt Gergő, Laczkó Bálint-Jenő, Nkanyimuo Bruno, Szkocsovszki Dávid, Temesvári Levente, Tokos Lilla Eszter, Tóth Eszter, Vitáris Dániel Márton.
