Szent Erzsébet ünnepén a Fehérek templomában újra alakult a felső- és alsóvárosi plébániai karitászcsoport, az új tagok ünnepélyes fogadalmat tettek a templom közössége előtt.
A szentmise végén dr. Tanczik Balázs plébános helyettes megáldotta az Erzsébet-kenyereket és a segítők szétosztották a hívek és a szegények között a templom kijáratánál. A váci plébániai karitászcsoport védőszentje Szent Hedvig lett, akinek a szobra több éve díszíti a főtéri templom oldalát.
Molnár Zsolt plébános megbízásával az újonnan alakult közösség tagjai Szent Hedvig közbenjárását kérve megkezdték szolgálatukat Vácon a szegények, a legelesettebbek
megsegítésére.
Felhívás: Szeretettel várják azokat a híveket és felelősséget érző, tenni akaró embereket, akik szívesen segítenének a város szegényebb rétegén!
Háttér:
Egy évvel ezelőtt feloszlott a korábbi karitász csoport, ezt a hiányt tölti be a november 19-én újjászületett, a felső- és alsóvárosi plébánián működő karitász.
Első akciójuk Szent Erzsébet, a szegények védőszentje kiemelt tiszteleti napjához kapcsolódik: az ünnepélyes fogadalomtétellel és a szegények segítésére megszervezett kenyérosztással. A délután folyamán rászoruló családokhoz is eljuttatták a kenyéradományokat. A névadó Szent Hedvig élete és szolgálata példamutató, az újra alakult karitász csoport ebből a lelkületből szeretne meríteni munkája során.
A karácsonyi időszak és a tél közeledtével kiemelt céljuk, hogy élelmiszert és egyéb segítséget juttassanak a váci rászorulók számára.
Miért Szent Hedvig lett a csoport védőszentje? A névadó élete nem volt hosszú, mégis jelentős a története az egyház életében. Szentté avatására közel 600 évet kellett várni és életútja is szerteágazóan alakult, a szegényekért végzett cselekedete azonban igen kiemelkedő volt. Hedvig szívén viselte a nép és a szegények sorsát, amellyel gyakran saját életét és sorsát is kockáztatta. 2006-tól a magyar-lengyel barátság és a földrajzi kötődésének zálogaként a Dunakanyar patrónája lett.
Árpád-házi Szent Erzsébet magyar királyi hercegnő, thüringiai hercegné, a szegények és betegek pártfogója volt. Férje, Lajos thüringiai herceg halála után, 1227-ben Erzsébet saját kezébe vette a családi birtokok feletti irányítást, és a jövedelmeket a szegények és betegek segítésére fordította. Erzsébet gyakran látogatott el a városok szegénynegyedeibe, hogy ételt, ruhát és pénzt adjon az ott élőknek. A legenda szerint egyszer, amikor kenyereket vitt a szegényeknek, sógora, Henrik herceg megállította, és azt akarta tudni, mit visz magával. Erzsébet kötényét megnyitotta, és a kenyerek rózsákká változtak.