Ha valaki kerít egy csiga lassúságú kört gépkocsival a Konstantin téren, az még szóra sem érdemes, hiszen lehet, csak meg akar várni, fel szeretne venni valakit, netán először erre járva csupán szeretné minél alaposabban megcsodálni a megújuló dómot és a körötte sorakozó patinás épületeket. Ha rögvest jön egy második, esetleg harmadik kör is, az viszont már erősen gondolkodóba ejthet bárkit, hogy nem valamiféle sanda szándékról van-e itt szó.
Nos, október 23-a verőfényes délelőttjén többen úgy vették észre, hogy a város sokak szerint végtelenül akarnok (diktátor) első számú vezetője, Matkovich Ilona legalább kétszer körbeautózta (járőrözte) a teret egy sötét színű, nem hétköznapi emberek pénztárcájára szabott, hovatovább a luxus kategóriába sorolható egyterűvel, s mit ad ég, épp akkor tette ezt, amikor elkezdődött a gyülekezés a tőle független hagyományos nemzeti ünnepi megemlékezésre.
A madám körözését konstatálók többnyire csak legyintettek, de azért sokan meg is ütköztek a dolgon, arra a magától értetődő következtetésre jutva, hogy a polgármester nyilván nem a kandeláber-oszlopok kaspóiban kornyadozó muskátlikat öntözni, nem is szemetet szedni, netán avart gereblyézni érkezett önszorgalomból, hanem jól megnézni magának, vajon mennyien, s kik is érkeznek a megemlékezésre.
Matkovich Ilona nyilván nem akart elvegyülni a neki kevésbé szimpatikus, nem talpnyaló népségben, pedig valószínűleg sokan vagány gesztusnak tartották volna tőle, ha ő is meghallgatja a szónokot, a közreműködő előadóművészeket, ám kihagyta a ziccert.
Szürreális volt ez az akció a polgármestertől: az ’56 utáni megtorlásokra, csengőfrászos évtizedekre is emlékeztethette az idősebbeket, amikor sokakhoz egyszer csak megérkezett egy fekete autó, s elvitte őket ki tudja hova…
Úgy meg aztán végképp visszatetsző a városvezető délelőtti magánprogramja, hogy a hivatal esti megemlékezésén előadott „ünnepi” kortesbeszédében többek között szóba hozta, hogy egzisztenciális szempontból mély szakadék van a néptömegek és a kiváltságos politikai elit között és hogy ez mekkora szégyen és skandalum. Hm, vajon ő hova sorolja magát, s vajon hova tűnt délelőtt tizenegy és este hat óra között a hitelesség, talán bizony kipottyant a fekete egyterűből a Konstantin tér egyik kanyarjában?
Ugyanakkor legalább néhányan igazolhatják, hogy a polgármester igenis tud vezetni, legalábbis neki kényelmes gépkocsit.