A Barátok templomát zsúfolásig megtöltő hívek sokasága mellett a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia testületének számos tagja, több társegyház főpásztora, illetve Magyarország apostoli nunciusa, Michael Wallace Banach is részt vett Marton Zsolt megyéspüspök szombaton 11 órára harangozott váci ezüstmiséjén.
A szertartáson Veres András, az MKPK elnöke, Banach érsek, magyarországi apostoli nuncius és Beer Miklós nyugalmazott váci megyéspüspök is köszöntötte az ezüstmiséjét ünneplő Marton Zsolt főpásztort.
Köszöntő szavakat mondott Michael Wallace Banach, Magyarország apostoli nunciusa, amelyben átadta Ferenc pápa üdvözletét, aki személyes áldását küldi és imájáról és közelségéről biztosítja Zsolt püspököt és egyházmegyéje papjait. A nuncius azt kívánta az ünneplő főpásztornak, hogy legyen hűséges küldetéséhez. „Azért adunk hálát, ami a múltban eddig megtörtént, az lelkesít bennünket, amit a jelenben élünk, a jövőt pedig bizalommal várhatjuk, mert Krisztus a jövőnk”. – mondta a Vatikán képviselője utalva Ferenc pápa áprilisi budapesti látogatásának jelmondatára.
A mai világban olyan emberekre van szükség – folytatta a nuncius -, akik a kiengesztelődés és a béke eszközei, akik láthatóvá tudják tenni Isten országát. Marton Zsolt püspököt az öröm és a reménység emberének nevezte. Krisztus minden papjának az a feladata – tette hozzá -, hogy az igazságosság és az élet tanúi legyenek, akik vigasztalnak, bátorítanak különösen manapság, amikor olyan sok a háború, a békétlenség és az erőszak a világban. Megköszönte Marton Zsolt életét, szolgálatát, hivatását és Isten áldását kérte a jubiláló főpásztorra, a jelenlévőkre és a Váci Egyházmegye híveire, valamint az egész magyar nemzetre.
A püspöki előd, Beer Miklós a maga megszokott, rendkívül közvetlen stílusában többek között belebocsátkozott egy jövendölésbe. Előképként felhozta a legendás lengyel bíboros,
Stefan Wyszyński köszöntését Karol Józef Wojtyła-nak, ekkor az idősebb lengyel főpásztor azt mondta a fiatalabbnak, hogy ő, mármint az utód fogja átvezetni a világegyházat az új évezredbe. Személyes párhuzamként pedig úgy fogalmazott, hogy Marton Zsolt püspök fogja átvezetni a Váci Egyházmegyét egy új, szinodális szemléletű világegyházba, amihez áldást kért utódjára.
Beer Miklós a magyar labdraúgó-válogatott minapi, Szerbia elleni bravúros fordítására utalva azt is szóba hozta, hogy ő immár úgymond a kispadról drukkol az utána jövő főpapoknak, paptársaknak, szavai szerint nem túl biztató, már-már vesztett helyzetből felállva lehet igazán felemelő a győzelem.
A szinodális egyház eszményképéről
Ferenc pápa ez év utolsó harmadára összehívta a tizenhatodik püspöki szinódust.
Az előkészület bevezetésének fő alkalmán az egyházfő megfogalmazta:
“Szeretném megköszönni, hogy itt vagytok, a szinódus megnyitóján. Sokféle útról és egyházból jöttetek, mindegyikőtök szívében kérdések és remények vannak. Biztos vagyok abban, hogy a Lélek vezetni fog bennünket, és megadja a kegyelmet, hogy együtt haladjunk előre, hogy meghallgassuk egymást, és elkezdjük korunk mérlegelő vizsgálatát, szolidaritást vállalva az emberiség törekvéseivel és vágyaival. Szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy a szinódus nem parlament, a szinódus nem közvélemény-kutatás. A szinódus egy egyházi esemény, melynek főszereplője a Szentlélek. Ha nincs jelen a Lélek, akkor nem lesz szinódus. Annak az imának a szellemében éljük meg ezt a szinódust, amellyel Jézus esdeklően fordult az Atyához övéiért: „Hogy mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21). Erre kaptunk meghívást: az egységre, a közösségre, a testvériségre, mely annak átérzéséből fakad, hogy Isten egyetlen szeretete ölel át bennünket. Mindannyiunkat, különbségtétel nélkül, és különösen minket, pásztorokat, ahogy Szent Ciprián írta: „Ezt az egységet rendíthetetlenül fenn kell tartanunk és védelmeznünk kell, elsősorban nekünk, püspököknek, akik elöljárók vagyunk az Egyházban, hogy bizonyságot adjunk arról, hogy maga a püspökség is egy és osztatlan” (A Katolikus Egyház egységéről, 5)…
A szinódusnak három kulcsszava van: közösség, részvétel és küldetés…
…Ha szinódusi egyházról beszélünk, nem elégedhetünk meg a formával, hanem olyan tartalomra, eszközökre és struktúrákra is szükségünk van, amelyek elősegítik a párbeszédet és a kölcsönös befolyásolást Isten népén belül, különösen a papok és a világi hívők között…”
