Hozsannázhatnánk is, hogy alig néhány nappal a város kátyús tankcsapda-rengeteggé válását szóvá tevő – számos olvasónk dohogását kihangosító – cikkünk megjelenése után befoltoztak a szakemberek néhány tengelykárosodással fenyegető krátert a művelődési központnál, de nem eszik olyan forrón a kását.
Példát véve az ellenzékből állandóan hibajegyek bejegyzésére buzdító, aztán hatalomra kerülve már ellustultnak, tehetetlennek tűnő Kiss „Tegyünkrendet” Zsolt alpolgármesterről rögvest hibajegyezünk brutálisan sok további kátyút ugyanerről a környékről.
Ha már a MIMK-nél járt az aszfaltragasztó masina, pár méterrel arrébb, talán az intézmény másik bekötő útszakaszánál is el lehetett volna dolgozni vele némi aszfaltot kisebb-nagyobb lyukakon. Ámde nem így történt. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy a városvezetésnek a kátyúk helyett megint a szájak betömése, a kritikus hangok lenémítása volt inkább a lényeg.
Ez valójában látszatmeló és széltolás, semmint igazán hatékony intézkedés.
Amúgy meg épp ebben a kies alsóvárosi körzetben található a város egyik legtöbb kráterrel terhelt útszakasza, a parkolásilag részben fizetőssé tett Hattyú utca – ebből is látszik, mi fontos a Matkovich-rezsimnek (a sarcolás), mi nem annyira.
Ámde hiába tűnik feleslegesnek, mindenkit arra biztatunk, jelezzék csak a kátyúkat mind az illetékes cégnek, mind a városvezetőknek, írjanak rájuk, tárcsázzák a számukat, keressék fel őket fogadóórán, mert némasággal biztosan nem lehet előrébb jutni.
