Karácsony elmúltával sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni az ünnep üzenetét. A Váci Polgár decemberi számában Szórád Ágnes gyönyörű gondolatokat fogalmazott meg, amelyeket most is jó felidézni, és sokszor ismételni az év szürke hétköznapjain is.
Bár már hosszabbodnak a napok, de a legsötétebbek elmúltak, azért jó elménkbe vésni, hogy
„hiába játssza magát az ember a világ istenének! Hiába szövünk hamis, önámító szavakat és tetteket az idő arcába! Hiába hallgat el fegyver karácsonykor – ha ugyan elhallgat (?) –, mégis tovább szövi a világ képmutatón, álnokul a béke hamis képzetét. A békét a béke teremti, a lélek békéjét emberben az Isten hozza el. Világunk most épp azon foglalatoskodik, hogy kioltsa igazát békének és az isteni szeretetnek. Ne legyen kétségünk, Isten megcselekszi velünk azt, amit gondol, annak idejében.”
Mennyire vágyunk oly sokan a békére, jóslásokba bocsátkoznak a merészek, hogy mikor lesz vége a mindannyiunkat sújtó, szomszédunkban folyó háborúnak.
„Úgy belekiáltanám a világba – folytatja gondolatait –, nézd ember, így szeret téged az Isten!
A világodat, amelyben ellene lázadsz, szembe fordulsz vele, gúnyolod és tetteiddel megszentségteleníted. Egyre csak pörgetjük az istentagadó időnk forgó kerekét, hogy istentelen örömei romjain ünnepeljen a világ.
Az út, melyen halad, önpusztító. Még az árnyék, amit vet, az is szennyes. Engedjük hát, hogy átragyogja szívünket, arcunkat az isteni szeretet, láttassa szemeinkkel a különbséget, ami látszat, képmutatás, és ami Isten valósága. Ami gonosz, és ami isteni. Amikor csak az internet világán keresztül akarjuk érteni, látni és hinni a világot és történéseit, akkor az ember lelke az isteni jóra bezárul.
Szíve az igaz szeretetnek híján lesz. Szerethetünk mi nagyon karácsonykor szülőt, testvért, haragost, s szenteljük a család, a szeretet, a békesség az ajándékozás ünnepévé, de ha nem érezzük, hogy a szeretet Isten szívdobogása bennünk, jöhet felénk karácsony, mi mégis távolodunk tőle, pedig hisszük, felé megyünk.
Karácsonyi utunk valahogy mindig fele lesz Jézus távollétének. Ideje volna a világ hamis káprázatának markából visszamenteni karácsonyt hitvalló életünkbe”
és mindennapjainkba, hogy örömtől legyen áldott hazám és városom –, zárta gondolatait a lapban Szórád Ágnes.