Az elmúlt héten több mint százezren tekintették meg a váci polgármester és a Kőhíd utcai lakók vitájáról készült videót. E váci botrány időközben lassan országos jelentőségű üggyé lett, de hogy miről van szó valójában, azt azért érdemes összefoglalni a helyi szinten is magunknak – írja Hájas Attila a Kőhíd lakópark egyik kárvallott lakója. Mivel a velünk megosztott gondolatai messze túlmutatnak pár váci utca lakójának lokális problémáin, ezért szívesen megosztjuk azokat a VácOnline szélesebb olvasóközönségével is.
***
Az otthon és a család biztonsága
Minden ember számára a legszentebb hely a család békéjét és biztonságát védő otthon.
A legtöbb ember élete munkájának legfontosabb eredménye a lakása. Hazánkban az emberek a megtakarításaik legnagyobb részét a lakásukra és annak fejlesztésére költik, így a legértékesebb vagyonuk az otthonuk, amelyben élnek. A lakás elvesztése, vagy a lakás értékének a csökkenése minden család számára súlyos anyagi és lelki veszteség.
Hazánkban a lakás tehát nem csak otthon, de a családok biztonságának egyik legszilárdabb anyagi alapja.
A hatalom felelőssége
A polgárok otthonának és lakásának védelme közérdek és a közösség megbízásából eljárók egyik legfontosabb feladata. A hatalomnak arra kell törekednie, hogy mindenki a saját lakásában, a lakóhelyül szolgáló településén és a hazájában otthon és biztonságban érezhesse magát.
Mások otthonának a békéjét és biztonságát szétverni, és ezzel mások életét szétdúlni az egyik legotrombább aljasság. Aki ilyet tesz, azt a közösség megveti, kizárja magából!
Még súlyosabb a bűne annak – akinek hivatalból az lenne a dolga, hogy ilyesmi soha ne fordulhasson elő –, aki maga tesz ilyet vagy ő maga áll a botrányos békebontás hátterében.
A polgármester vállalkozói háttere
A váci polgármester családja számos – főként helyi – cégben érdekelt tulajdonosként. A polgármester építőipari érdekeltsége már a megválasztása előtt is közismert volt, az azonban a legutóbbi időkig homályban maradt, hogy az egyik és még igencsak fiatal fiának is van egy építőipari cége. Ez a cég, mint kiderült, máris több milliárdos beruházásra is képes, tehát elég komoly vagyoni és üzleti háttér állhat mögötte. Nem lehet tudni, hogy mindez honnan származik…
Sokakat érdekel Vácon, hogy ki biztosítja a tőkét és az üzleti kapcsolatokat?
Városszerte immár feltételezhető, hogy ez a cég – a családi kötelékek miatt is – tagadhatatlanul erősebben kötődhet a polgármesterhez, de lehet ezt nem elismerni, mint ahogy Matkovich Ilona tette a látogatása során, azonban sajnálatosan a választói előtt még érdemlegesen eddig nem cáfolta e híresztelést.
Korábban a polgármester köré szerveződő cégeknek nem volt rossz hírük a városban (a gyanús körülmények csak a közelmúltban váltak ismertté), valamint megnyugtató volt a 2019-es választás előtt az is, hogy a kampányában azt ígérte, hogy nyugati, főként osztrák mintára, csendes, békés, élhető kisvárost szeretne Vácból teremteni. Sokan ezért is szavaztunk szívesen e körzetben arra a helyi jelöltre, aki Matkovich Ilona csapatában indult. Most annál is nagyobb a csalódás benne a Kőhíd lakóparkban, mert messzemenően nem ezt tette!
Vác nem akar nagyváros lenni
Egy építőipari vállalkozás és a helyi közösség érdeke sok mindenben megegyezhet, de súlyos konfliktusba is kerülhet egymással, ha a cég az érdekeit az ott élők kárára akarja érvényesíteni.
Vác számos, korábbi elhibázott döntés ellenére csendes és békés hely, amelyet lenyűgöző kulturális és természeti értékek tesznek gazdaggá. A város szépségét és vonzerejét a természet és a barokk hátterű városias környezet egyensúlya biztosítja, amit az itt élők szeretnének megőrizni.
Hazánkban évtizedek óta több mint egy millió embert érintő belső népvándorlás zajlik. A vidékiek a jobb megélhetés reményében – főleg az ország távolabbi szögleteiből – Budapestre szeretnének költözni, a fővárosból pedig sokan – főleg, akik már megengedhetik maguknak – a közeli csendesebb településekre menekülnének. Úgy tűnik, ez az áradat mostanra fedezte fel magának Vácot.
Senki sem akar a fejlődés gátjává válni, de ha Vác százezres nagyvárossá válna, az olyan gondokat szülne, mint amilyenek elől az emberek el akarnak költözni Budapestről.
Vácon nem fér el akármennyi új beköltöző, és nem lehet akármilyen új házakat építeni, főleg addig nem, amíg a város infrastruktúrája ebben az állapotban van (pl. az útjai).
A nagy és tőkeerős, emiatt a legbefolyásosabb építőipai cégekkel az ellentét abból adódik, hogy őket egyáltalán nem érdekli a város és az itt élők jövője. Ők lakóingatlanokat akarnak építeni, minél többet és minél olcsóbban. A nagy társasházak valóban olcsóbban és gyorsabban építhetők, mint a kisebb családi házak, amelyekkel nem kell annyit pepecselni. Az itt élők viszont nem szeretnék, ha a kertjük végén egy ilyen nőne ki a földből.
Az efféle konfliktus természetes, de ha minden a normális mederben folyik, akkor egyetlen beruházás sem valósulhatna meg a helyiek valamiféle jóváhagyása nélkül.
Vácon, a Kőhíd parknál azért siklott ki minden, mert a polgármester – a fiának cége mögé bújva, az alpesi kisvárosokról szóló ígéretei ellenére – leplezetten a társas-házi beépítések élére állt.
A korrupció természete
Bármely politikai vezető kiterjedt üzleti kapcsolatai – még ha azok a hivatalának az elfoglalása előtt is már léteztek, – jelentős korrupciós kockázatot jelentenek.
A politikushoz kötődő építőipari vállalkozás esetében a legnagyobb kockázat a közpénzekből fizetett túlárazott megrendeléseken túl abban áll, ha a cég olyan építési engedélyekhez tud jutni (pl. az építési övezet besorolásának megváltoztatásával), amelyek mások számára elérhetetlenek. A kizárólag csak a bennfenteseknek biztosított lehetőségek a szokásos üzleti haszon többszörösével, akár milliárdos profittal kecsegtetnek.
A már korábban is vállalkozói tevékenységet folytató politikus érdekeltségei a hivatalba lépését követően reflektorfénybe kerülnek. A politikus családtagjainak és strómanjainak az érdekeltségei azonban olyan céghálóvá fejleszthetők, amelyek összehangoltan, a politikus irányításának megfelelően működnek, de a nyilvánosság elől legalább egy időre elkendőzhetik a tényleges érdekeltségeket és a legbotrányosabb üzelmeket.
Nem állíthatjuk, hogy ez történik most Vácon is, de egy olyan kisváros, mint Vác, könnyen válhat egyetlen érdekkör prédájává, ahol a politikai hatalom birtoklásának kizárólagos célja alapvetően az érdekkör tagjainak a meggazdagodása.
Ha az adott érdekkör valamilyen építőipari cég köré csoportosul, akkor a megtollasodáshoz vezető út a város és az itt élők jövőjét leromboló építkezéseken keresztül gázol át.
Egy ilyen – a politikai zsákmány köré szerveződő – érdekkör meglehetősen hamar kiszabadul a szokásos demokratikus kontroll alól, előbb-utóbb már sem a pártjuk, sem a választók nem tudnak fellépni ellenük.
Vác szembeszáll a Matkovich klánnal
A hosszú városházi kommunikációs csend alapján sokaknak úgy tűnik, talán a Matkovich család esetében valami hasonló történhet Vácon, azzal a különbséggel, hogy most még megakadályozható a hosszútávra történő berendezkedésük.
Történt ugyanis, hogy a Kőhíd utcában Matkovich fiának cége egy olyan építkezéssel rombolt bele az itt lakók életébe, melyet korábban senkinek sem engedtek volna meg.
Az itt lakók azonban ezúttal nem tűrték szó nélkül, hogy az otthonuk békéjét feláldozzák a kapzsiság oltárán. Összefogtak, és a helyi hatalmasságokat is meglepve olyan erővel tiltakoztak, akkora botrányt csaptak, hogy azt az egész ország meghallotta.
Ez az építkezés valóban botrányos, mert a kertvárosi környezetben, ténylegesen egy árnyas liget helyén, egy játszótér tőszomszédságában semmi keresni valója nem lenne egy nagyvárosba illő, 4 emeletes, majd’ 40 lakásos társasháznak!
Egy ilyen monstrum-szomszéd nem csak a csendet és a nyugalmat szünteti meg, de drasztikusan csökkenti a környező ingatlanok értékét is, jelentős kárt okozva az itt élőknek.
A tiltakozás eredményeképpen ország-világ számára is közismerté lett, hogy a város érdekeivel szemben a polgármester (hallgatólagosan vagy tevőlegesen?) a saját családjának a boldogulását szolgálja.
A polgármester, miközben igyekezett kimagyarázni magát, a köznevetség tárgyává vált, amikor a legátlátszóbb módon azt próbálta elhitetni, hogy mit sem tudott a fia botrányos építkezéséről.
Ki hinne egy olyan rablómesében, melyben nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb?
A polgármester persze kérhetné, hogy a családi ügyeibe ne szóljunk bele és mentegetőzhetne azzal, hogy azokról még tudomása sem volt, ha az adott ügy nem az ő hatáskörébe tartozó közügy lenne, melynek elhanyagolása súlyosan sérti a város és az itt lakók érdekeit.
A polgármester tettetett alul informáltsága nem mentségéül szolgál, hanem a legsúlyosabb vád ellene, amit saját magával szemben fogalmazott meg.
A Kőhíd utcai botrány kirobbanása óta kiderült, hogy ez az eset nem egyedi, a városban máshol is vannak a fia építkezéseivel kapcsolatos hasonló tiltakozást kiváltó ügyek. Remélhetően a Kőhíd utcai és a többi ellenállás jó időre elveszi a kedvét a helyi hatalmasságoknak, hogy mások rovására próbáljanak gazdagodni.
A következő lépés
A polgármester a Kőhíd utcai botrányban végleg elvesztette a hivatalának betöltéséhez nélkülözhetetlen választói bizalmat, és bármily messze a következő önkormányzati választás, mégis úgy tűnik, aligha fogják újraválasztani. Helyzetének megingása egyaránt jó és rossz dolgokat is hoz magával.
- Jó hír, hogy a botrány miatt az érdekköre már aligha fog még egy a Kőhíd utcaihoz hasonló balhét bevállalni, s ha a választásokig meg is próbálkoznának még egy hasonló beruházással, sokkal körültekintőbben, a helyi érdekek figyelembevételével lesznek kénytelenek eljárni, ami elég sokba kerülhet.
- Rossz hír, hogy mivel az újraválasztásának az esélyei teljesen elszállni látszanak, már nem fogja magát annyira törni, hogy visszaszerezze a váciak támogatását. Ezért az eddigi ígéretek betartása sem lesz már számára fontos.
Nekünk azonban nem a polgármester hatalmi ambícióiból kell kiindulnunk, hanem abból, hogy mi a helyes.
A Kőhíd utcai beruházásnál sok minden elmaradt, amire egy ekkora fejlesztés esetében feltétlenül szükség lett volna.
A legfontosabb, hogy a beruházást lehetővé tevő övezeti besorolás változtatását előzetesen meg kellett volna ismertetni és vitatni az itt élőkkel, de úgy, hogy mindenki megértse, mi annak a következménye, hogy a parkjuk helyére hatalmas lakóházat fognak építeni.
Tájékoztatás és beleszólás lehetősége nélkül minden ilyen fejlesztésből csak harag és vita lesz, mint ahogy sajnálatosan lett is!
Másrészt egy ilyen nagyságú beruházás esetében meg kell követelni a beruházótól, hogy az általa okozott gondokat a saját költségére enyhítse, vagy szüntesse meg.
Például a Kőhíd utcai új lakóépület miatt megnövekedett forgalomra tekintettel fejleszteni kell a helyi úthálózatot és járdát kell építeni, hogy a gyalogosok ne a kocsik között botorkáljanak és a gyalogosok főúton való átkelését zebrával kell biztonságosabbá tenni.
Ha egy multinacionális kereskedelmi üzletlánc új áruházat épít, akkor természetszerűen megkövetelik tőlük, hogy a saját pénzükből körforgalmat, jelzőlámpát, parkolót stb. építsen. Ha Matkovichék lakóházat építenek, miért kellene másként eljárni, mint egy új hatalmas áruház építése esetében?
A polgármester elismerte, hogy tűrhetetlen, hogy
- nincs járda,
- kevés a parkolóhely,
- hogy új jelzőtáblák
- és forgalomlassítás kellene,
- hogy a főút és a Kőhíd utca közötti forgalmat le- és felhajtó sávval kellene biztonságossá tenni,
de mindezt a város pénzéből ígérte egy majdani, kétes jövőben megépíteni.
Szerintünk a város adózóival szemben erkölcstelen lenne a váciak pénzét olyasmire költeni, amit a polgármester családi cégének kellene kifizetnie.
Még nem késő, az épület használatbavételét ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy a polgármester fia kifizeti ezeket a fejlesztéseket.
…és az után…
Mindannyiunk álma, hogy jobb világot hagyjunk magunk után, mint amit örököltünk.
Meggyőződésünk, hogy ahhoz, hogy Vác jobb hely legyen, mint volt, biztos, hogy nem még több emeletes monstrumra, mindent felforgató beton beépítésekre, még több tízezer beköltözőre van szükségünk!
Vácnak rendezett közterekre, jobb közlekedésre, ápolt parkokra és kulturált Duna-partra, modern egészségügyre, kereskedelemre, az ingázást csökkentő több munkahelyre van szüksége.
Egyszer el kellene kezdeni valahol… Meglehet, épp a Kőhíd utcánál!
Hájas Attila