Az ENSZ közgyűlése 1992 decemberében a szegénység elleni küzdelem világnapjává nyilvánította október 17. napját, felhívva a tagállamok figyelmét arra, hogy szenteljék ezt a napot a szegénység elleni küzdelemmel kapcsolatos konkrét tevékenységek bemutatásának – a váci hajléktalanellátó központ már hosszú évek óta minden ősszel nyílt napot rendez a világnaphoz kapcsolódóan. Az idén a fővárosból érkezett vendégek tartottak előadást a Rákóczi téri intézményben, s természetesen számos más segítő intézmény is képviseltette magát az eseményen. Fővédnökként Ghyczy Gellért, a Budapesten csaknem nyolcszáz hajléktalant, rászorulót ellátó Baptista Integrációs Központ vezetője mondott köszöntőt.
– Október közepe, vége egy olyan időszaka a hajléktalanellátásnak, ami egy amolyan utolsó szusszanás a tél előtt, ami most különösen nehéz lesz, akármennyire is ígérnek viszonylag enyhe telet az időjárás-szakértők. Az érezzük, hogy bizonyos eszközök el fognak tűnni a hajléktalanellátók kezéből, és ez elég nehézzé teszi a munkát. Most óriási relevanciája lesz, hogy hogyan tudunk alkalmazkodni a megváltozott helyzethez, a beszűkülő lehetőségekhez. Bizonytalanság van sok ellátó intézményben már alapként a megnövekedett rezsiköltségek finanszírozása vonatkozásában, hogy hogyan gazdálkodják ki, kapják meg a szükséges összegeket, a legtöbb helyen elindult a gondolkodás arról, hogy mit és hogyan lehet és kell csökkenteni a működésben a spórolás érdekében, mindenesetre az biztos, hogy nem úgy fogunk belemenni ebbe a télbe, mint ahogy korábban.
Most mondhatnám, hogy rendkívüli időket fogunk élni, de már rendkívüli időket éltünk tavaly és tavalyelőtt is, csak remélhetjük, hogy ezt is átvészeljük. Hozzáteszem: nagyon sokszor azt érzem, hogy főleg a fenntartói szinten ezek olyan magától értetődő és viszonylag egyszerű dolgok, hogy ugye legyen 18 fok és akkor az majd rendben lesz, húzzuk összébb a lakókat, kevesebb helyiséget használandó, szüneteltessünk szolgáltatásokat, de közben iszonyatos az a konfliktusmennyiség, ami ilyenkor óhatatlanul előjön és ezeket nagyon nehéz kezelni. Egy erős tél azért mindenképpen megerőltető is.
– Úgyhogy nem nézünk elébe könnyű időszaknak, épp ezért szerintem most különösen nagy jelentősége van annak, hogy még szorosabban összefogjanak a szolgáltatói kör tagjai, a segítő szférában működő intézményeknek, kollégáknak még jobban össze kell kapaszkodniuk, mi ezt tesszük nyolc fővárosi szállónk és a velünk közvetlen kapcsolatban álló partnerintézmények esetében, és biztatom a helyi érintetteket, hogy itt is erősítsék meg még jobban a kölcsönös kapcsolataikat – fogalmazott Ghyczy Gellért.
Eljött előadást tartani a nyílt napra az egyelőre csak pár budapesti kerületben tevékenykedő, de sajátos módszerével igen sikeres reintegrációs programot működtető Utcáról Lakásba Egyesület három munkatársa is, s röviden ismertették, hogyan igyekeznek segíteni a saját magukon is segíteni akaró rászorulóknak abban, hogy önállóan lakásban élhessenek.
Az egyesület alapvetését így foglalják össze:
„Abban hiszünk, hogy mindenkinek kell egy hely, amelyet otthonnak nevezhet. A biztonságos lakhatás alapvető feltétele a méltóságteljes életnek. Hiszünk benne, hogy az erőforrások igazságos elosztásával egy szolidáris társadalomban méltó lakhatást lehet biztosítani mindenki számára. Ennek érdekében modellprogramokat dolgozunk ki és működtetünk, amelyekben önálló lakhatást nyújtunk hajléktalan és rászoruló embereknek. Együttműködünk önkormányzatokkal és magánemberekkel, szociális bérlakás-hálózatot és lakásügynökséget működtetünk. Jelenleg 77 ember lakhatását biztosítjuk.
Az egyesület célja, hogy minél több közterületen élő hajléktalan ember költözhessen szociális bérlakásba. Jelenleg ebben Budapesten tudunk segítséget nyújtani, kis ügyfélkörnek.
Emellett célunk, hogy ezt innovatív lakáspolitikai eszközök bevezetésével és támogatásával segítsük elő. Célunk az Elsőként Lakhatást módszer hazai bevezetésében való aktív részvétel, a módszer elemeinek alkalmazása a hazai jogszabályi keretek közt.
A jelenlegi lépcsőzetes elven működő hajléktalan ellátórendszer nem képes reális és hosszú távon fenntartható kivezető utat nyújtani a közterületen élő hajléktalan embereknek. Ez többszörösen igaz a kunyhóban élőkre, akik számára az intézményes ellátás egyértelmű visszalépést jelent életminőségükben. Az Elsőként Lakhatást szemlélet, és módszer ezzel szemben a hajléktalan emberek elsődleges igényére reagál, vagyis önálló lakhatást kínál.
Ez a kiindulási pontja a változás elősegítésnek, szemben a hagyományos hajléktalan ellátás szemléletével, amely az önálló lakhatást végcélnak tekinti. Célunk, hogy az önkormányzatok bérlakásaik, azon belül az üres lakás állományuk egy részét bocsássák elsőként lakhatást szemléletű programok, és más innovatív lakáspolitikai megoldásokkal dolgozó programok rendelkezésére.
Az önkormányzatok szociális bérlakás állományában nagy számú rossz állapotban lévő, lakhatásra alkalmatlan lakás van, amiket a szokásos bérlakás pályázati rendszerben nem tudnak hasznosítani.
Az egyesület programja ezek hasznosítására is lehetőséget kínál. A bérlakások civil szerveztek, magánadományozók és a leendő bérlők bevonásával felújításra kerülhetnek, ami már önmagában nyereséget jelent az adott önkormányzatnak. A bérlőknek pedig hosszú távon fenntartható lakhatást biztosítanak.”
Járja Andrea igazgató házigazdaként az előadást megköszönve kiemelte: természetesen azért kívánták megismertetni minél többekkel Vácott is a budapesti egyesületet, lakásba juttatást segítő módszerüket, mert ők maguk is adaptálhatónak gondolják ezt az eljárást, s bíznak benne, hogy az önkormányzattal partnerségben elindíthatnak a jövőben valamilyen úgymond kiléptető, kiutat mutató programot a hajléktalanszállói ellátásból.
Az intézményvezető érdeklődésünkre elmondta: külső okok miatt időnként ugyan le-lelassul az új hajléktalanszálló kialakítása a Deákvári fasori telephelyen, központban, mindazonáltal továbbra is bíznak benne, hogy a tél beálltáig beköltözhetővé válik a létesítmény.