Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola hivatalos közösségi médiás oldalán van egy sorozat – „Akikre büszkék vagyunk” címmel –, amelynek részeiben valamiben kiemelkedő sikert elérő tanárokat, de leginkább korábbi hallgatókat mutatnak be.
A legutóbbi alkalommal Facsar-Veszeczky Andrea korábbi Apor-hallgatót mutatták be röviden annak apropóján is, hogy nemrég megnyerte a Petőfi Irodalmi Múzeum bábtervező és -készítő pályázatát.
Eddigi életútjáról – és ennek részeként az Aporos évekről – így nyilatkozik:
„Gyermekkori álmom valósítottam meg azzal, hogy óvó néniként dolgozom immár 30 esztendeje. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a hivatásomnak élhetek. 1991-ben végeztem az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán óvodapedagógia szakon, innentől lineárisan építve, bővítve az utam. 15 évvel ezelőtt alapítottam egy családi bábszínházat – Hokkedli Bábszínház – mellyel férjemmel együtt járjuk az országot, ezzel népszerűsítve a bábjátékot és a népmeséket. Szeretek bábokat készíteni, melyek bábdarabokhoz készülnek, vagy pusztán testet öltött gondolatok. Hét önálló bábkiállításom volt már szerte az országban. Ez mindig öröm és kaland a számomra, mert összegezhetek és újragondolhatok.
A főiskolán önálló tantárgyként szerepelt a bábjáték, ami nagyon kedvező volt a számomra, hisz mindig is játékos attitűddel rendelkeztem. Drága, szeretett bábtanárnőm, Kaszner Irénke számos szakmai fogást, ötletet, bábos hozzáállást, mintát adott át nekem. Valami furcsa kapocs, valami titkos összetartozás alakult ki közöttünk. Valahogy mindig egyről beszéltünk, egyet gondoltunk. Aztán ez a tanító–tanítvány szerep kollegiálissá fejlődött. A főiskola elvégzése után együtt jártuk az országot a bábfellépéseinkkel.
Másoddiplomám is az Apor Vilmos Katolikus Főiskolán szereztem drámapedagógia szakon, Móka János vezetésével. Ezek a tanulmányok is rendkívül jó alapot adtak a későbbi szakmai életemhez. Hatalmas magasságokat és mélységeket éltünk meg.
A zsámbéki főiskola nagyon fontos állomása volt az életemnek. Szeretett csoportvezetőnkkel, Bakonyi Anna tanárnővel a mai napig minden évben találkozik a csoportunk!
Köszönöm, Apor!”
Ahogy az AVKF, úgy magunk is gratulálunk a nagyszerű elismeréshez Facsar-Veszeczky Andreának!
***
A díj kapcsán a Magyar Nemzet terjedelmes interjút készített az első helyezettel, ebből idézünk:
„Petőfi Sándor születési évfordulójához közeledve a kiírás szerint a János vitéz című elbeszélő költeményhez kapcsolódó tárgyanimációt, hétköznapi használati tárgyakból készült bábokat kellett tervezni és elkészíteni. Olyan utaztatható, tehát strapabíró darabokat kellett beküldeni, amelyek múzeumpedagógiai előadás-sorozat keretében szeptembertől járják az országot, és tizenéves gyerekek között népszerűsítik a művet és a bábjátékot. Elgondolkodtam, hogy mi érdekli ezt a korosztályt. A kütyük. Minden, amit nyomkodni lehet. Megtudtam, hogy az egyik bevásárlóközpont raktárában összegyűjtik a kidobott számítástechnikai eszközöket, és onnan bárki mazsolázhat. Megláttam egy vasaló dugvilláját, és rögtön rám nézett Iluska.
Az utcánknak van zárt csoportja az interneten, ahová kiírtam, hogy mit keresek. Sorban csöngettek be a szomszédok, és hozták a kütyüket. Kipakoltam magam elé a tárgyakat, néztem a formákat, miből lehet fej, test, kar. A pályázatra legalább három figurát kellett elkészíteni. Jancsi, Iluska és a banya karakterét választottam. Izgalmas volt számomra, hogy Jancsi minőséget, ekképp ruhát is váltson a színen. Kukoricza Jancsi teste mobiltelefon hátoldala, mellkasán két sujtással. Fekete töltő a feje, fülhallgató a karja, két USB vége a lába. A korábbi piros telefontokom immár huszárkabátként borul János vállára. A mobilomnak azóta sincs tokja… Iluska haját sárga sodronyból fontam meg. A banya teste valaha valamilyen tartó lehetett. A pendelye bemeneti csatlakozókból készült, ha megforgatom, akkor mint a ringlispíl szétnyílik, és szoknyává válik” – nyilatkozta Facsar-Veszeczky Andrea.
A kérdésre, hogy ezek mennyibe más bábok, mint korábbi alkotási, így felelt:
„Óvó néniként a mindennapjaim része, hogy megszemélyesítek tárgyakat. Szeretem a tárgyanimációt, kéznél van, sok fantázia kell hozzá, amellyel a gyerekek bőven rendelkeznek.
A Magyar Bábjátékos Egyesület tömöríti magába az úgynevezett amatőr bábosokat. Java részük pedagógus, óvó néni, tanító néni, akik naponta használják ezt a gyönyörű műfajt.”