FONTOS FŐPAPI ÜZENETEK AZ ANYASÁG SZENTSÉGÉRŐL A VÁCI MÁRIA-NAPI BÚCSÚN

Két év kihagyás után a hét végén újra több százan, sőt több ezren érkeztek a Hétkápolna kegytemplomhoz, hogy részt vegyenek a történelmi hagyományú Mária-napi búcsú eseményein az előesti istentisztelettől a vasárnapi záró szentmiséig, előbbit Dr. Varga Lajos segédpüspök, utóbbit Marton Zsolt megyéspüspök celebrálta.

Mindkét esemény bevezetéseként az alsó- és felsővárosi plébániák nemrégiben kinevezett új lelki vezetője, Molnár Zsolt atya köszöntötte az egybegyűlteket, köztük is különösképpen a távolabbi helyekről, például Nagyorosziból, Szentkútról vagy épp Kosdról gyalogosan érkező zarándokokat, voltak, akik hat napon át rótták az utat, hogy részt vehessenek a búcsúi eseményeken.

Dr. Varga Lajos segédpüspök köszöntőjében szintén külön köszöntötte a zarándokokat, kiemelten azokat, akik gyalog jöttek, szavai szerint a gyaloglás egy plusz áldozathozatalt is jelent.

A napra rendelt igék felolvasása után a főpásztor a névnapok ünneplésének jelentőségéről is megemlékezve azzal kezdte homíliáját, hogy az édesanya nevének emlegetése különösen gyakorta előfordul az emberi életnek bizonyos helyzeteiben, mégpedig sokszor szívbe markoló módon.

– Gondolok itt arra, hogy amikor valaki nehéz helyzetbe kerül, és álmodik, nagyon sokszor az édesanyja nevét hívja segítségül, akár úgy, hogy akik ott vannak a közelében ekkor, azok meghallják a segélyhívást, aztán nagy szeretettel emlékezem egy olyan esetre, amikor az illető beteg lett, nagyon súlyos, halálos beteg, és gyakorlatilag eszméletét vesztette, és állandóan az édesanyját hívta segítségül. A gyermek és az édesanya között nagyon erőteljes, nagyon szoros kapcsolat van. A mai alkalommal az istenanyára, Szűz Máriára emlékezünk, és az ő misztériumai közül, az ő tiszteletéből a mai alkalommal az ő nevét emeljük ki, hiszen nevének ünnepe alkalmából gyűltünk össze – kezdte prédikációját Dr. Varga Lajos.

Ezután megemlítette, hogy különböző módokon szokás ábrázolni a boldogságos szűzanyát, az egyik lehetséges ábrázolás az, amikor Mária fejére tizenkét csillagból korona kerül, a lába alá pedig a holdsarló, de szokás őt beöltöztetni a Napba is, mint ahogy a Hétkápolna kegykép másolatai is mutatják, ezen szimbólumok mindegyike az égitestekből származik.

– Miért éppen tizenkét csillag? Azért, mert Isten ószövetségi népének tizenkét törzse volt, újszövetségi népének pedig tizenkét apostola, a tizenkét törzs, illetve a tizenkét apostol jelzi a folyamatosságot az Ószövetség és az Újszövetség között. Keresztelő Szent János és Mária személye lezárja az Ószövetséget, és egyben megnyitja az Újszövetséget, melynek teljessége Jézus Krisztus. Máriában teljesednek azok az ígéretek, melyek Isten népét, a szent maradékot a messiáshoz vezetik. Az egyház a maga belső életének a lényegét fedezi fel Mária személyében. Máriának szoros kapcsolata volt Jézussal, márpedig mi is Jézus Krisztus felé törekszünk, hiszen általa jutunk el az atyához, ezért benne van a mi üdvösségünk záloga – folytatta igehirdetését a püspök atya.

Aztán kiemelte, hogy sok szálon keresztül Mária a magyarok védőasszonya lett az évszázadok során, de mindennél fontosabb, hogy Jézus révén sok gyermek, illetve minden hívő anyjává is vált.

– Nekünk embereknek van egy személyes önazonosságunk, a vallásos ember elsősorban arra gondol, hogy Isten mire hívja őt, édesanyai vagy édesapai méltóságra, netán lelki atyának, papnak, szerzetesnek, szerzetesnőnek hívja, ezek mellé sokféle hivatás társulhat, Máriának a személyes önazonossága az, hogy ő istenanyai méltóságot nyert és ehhez hűségesen ragaszkodott. A megváltó Jézust elkísérte egészen a keresztfáig. Az ő önazonossága összekapcsolódik az ószövetségi nép hivatásával, Isten áldást készít népében az egész emberiség számára, ezért ő Sion szűz leánya, aki a legnagyobb ajándékot adja a világnak, magát Jézust.

Mária személyén keresztül az egyház életében megjelent a női hivatás méltósága, és az anyai hivatás mélységes tisztelete. A meztelenség ábrázolását a szentképeken kerülni szokás, a megszületett istengyermeket mégis szinte teljesen ruha nélkül szokás ábrázolni, annak jeleként, hogy általa visszatért az embernek az az eredeti ártatlansága, mely a bűnbeesés előtt volt. A Mária-képek egyike, amikor a szűzanya teste nincs teljesen takarva, azaz a szoptató Mária képe az anyaság tisztelete, egyben az élet forrásának a tisztelete is – emelte még ki homíliájában a segédpüspök.

Illetve zárszóként feltette a költői kérdést, mivel telítődik az ember élete folyamán, válaszul pedig kiemelte: tudománnyal, az emberi értékek magába fogadásával, a keresztény felfogás azonban elsősorban az, hogy Isten ajándékait fogadjuk magunkba, ezt nevezzük kegyelmi életnek, megszentelt életnek, Máriára pedig, mint kegyelemmel elhalmozottra tekintenek a hívők, akinek élete központjában ennek a megélése állt.

Az előesti szentmise különlegesen megható, nagy meglepetést és örömet okozó momentuma volt, amikor Molnár Zsolt atya bejelentette, hogy Ferenc pápa személyre szóló apostoli áldását küldte a búcsú alkalmából Kovács Tamásnak, aki idestova hatvan éve kántor, s ebből több mint fél évszázadon át elsősorban a Hétkápolna kegyhelyen szolgált.

A vasárnapi ünnepi misére nagyon sokan a hagyományos, a székesegyháztól induló körmenettel érkeztek a Hétkápolnához, ily módon ők is csatlakoztak a gyalogos zarándokok táborához.

A mise bevezetéseként Marton Zsolt megyéspüspök felidézte, hogy három évvel ezelőtti püspökké szentelése után az első nagy közös találkozása a hívekkel a hétkápolnai búcsú volt, ami szavai szerint Vác legnagyobb ünnepe, aztán megemlítette, hogy ezután a cocid-járvány miatt elmaradt az esemény, ahogy tavaly is, de akkor a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjének okán.

– A tavalyi, világra szóló esemény egyrészt nagyon felemelő volt, és szimpatikussá tett bennünket, magyarokat a szentatya szemében, illetve az a tapasztalatunk, hogy az egész egyházat megmozdította a kongresszus, a nagy találkozás, közelebb vitt bennünket Krisztushoz, és még a nem hívők számára is megmutathatta, hogy az örömhírt tanúságtevő módon átadó közösség vagyunk, ez múlhatatlan ajándék – emlékeztetett a megyéspüspök.
A templombúcsú jelentőségéről szólva kiemelte: a bűnöktől búcsúzni, a gyengeségektől, gyarlóságoktól, hibáktól szabadulni akarván azt kell kérniük a híveknek, hogy a boldogságos szűzanya, Jézus Krisztus édesanyja legyen a vezetőjük, az útitársuk, a közbenjárójuk az ő szent fia felé.

A felolvasások után a megyéspüspök azzal kezdte homíliáját, hogy mindenkinek kedves a névnapja, azért mert ez – a születésnaphoz hasonlóan – a személyünkről szól, ilyenkor mi vagyunk a fontosak, azt jelenti, hogy nem névtelen valakik vagyunk, nem dolgok, tárgyak, pusztán élőlények, hanem személyek, valakik, egyszeri, megismételhetetlen személyiségek, és kedvesek vagyunk Isten számára, aki az ő képére és hasonlatosságára teremtett bennünket, amiért illő köszönetet mondani.

– Vannak azonban olyan nevek, amelyek a mi saját nevünknél is fontosabbak, a legelső Istennek a neve, aki mindent magába foglal, így nem is lehet őt igazán megnevezni, csak a rá jellemző tulajdonságok alapján szólította őt meg a nép kezdetektől fogva, bár megnevezte magát így: Én vagyok az, aki van, vagyok, aki vagyok, tehát ő maga a létezés, ő maga a lét, de fontos, hogy meg lehet szólítani. Másik kiemelten fontos név az egy Isten második isteni személyének, az emberré lett Istennek, Jézus Krisztusnak a neve, a szabadító, a megváltó, a messiás.

És Isten után a legkedvesebbek a szenteknek a nevei, és ott is a legelső helyen a boldogságos istenanyának, Máriának a neve. Ez a név héberül Miriam vagy Mariam, Jézus idejében így használták, az arám Mara szóból ered, ami urat jelent, így aztán úrnőnek értelmezzük. De természetesen nem olyan uralkodó, mint a földi császárok, királyok, most, hogy az angol királynő elköltözött a földi életből, látjuk, hogy már az ő uralkodása sem olyan mint az egykori uralkodóké, Mária azonban nem politikai értelemben uralkodik, hanem neki lelki hatalma van. Mire is? Arra, hogy közbenjárjon értünk szent fiánál, Jézus Krisztusnál – fogalmazott Marton Zsolt.

Aztán kiemelte, hogy az egyházatyák más titulusok mellett megvilágítónak, gyógyítónak, vezetőnek is nevezték Máriát, az emberi élet csillagának, mirhájának.

– Fedezzük fel újra, hogy életünk csillaga ő, időnként háborgó életünk tengere fölött ő világít, ő imádkozik értünk, ő velünk van. Kérjük őt, hogy kísérjen bennünket életünk tengerén, világosítsa meg életünket, legyen gyógyító közbenjárónk, ő legyen életünk úrnője fiához vezető utunkon – fogalmazott prédikációja zárásaként a megyéspüspök.

Illetve a jelenre utalva még imára hívott azért, hogy a hívek kérjék a boldogságos szűzanya közbenjárását Európáért, benne Magyarországért, kis- és nagy Magyarországért, az egész nemzetért, a békéért a szomszédunkban, békéért a szívünkben, a kapcsolatainkban, és azért is, hogy semmilyen fizikai vagy lelki, szellemi uralom, ideológia ne érjen el és ne tartson fogva bennünket.