Kedd délelőtt a Kőhíd parknál az egyik fakivágás és az építkezés ellen tiltakozót baleset érte, az egyik munkagép alá került. Szilágyi András a VácOnline-nak így számol be a történtekről:
***
Tudni kell rólunk, hogy egy civil összefogás kis csapatot hoztunk össze annak érdekében, hogy megvédjük az érdekeinket a Buki-tónál található, mögöttünk lévő területen található építkezéssel. Ez egy iszonyat nagy erőszak itt a közösségünkön, amit művelnek, egy majdnem 40 lakásos épületet építenek föl egy családi házas környezetben.
Gondolják el, hogy 40 lakáshoz másfél-kettő autó fog tartozni, azaz 80 autó fog itt megjelenni hirtelenjében, óriási nagy terhelés fog mutatkozni, nem csak a végén, amikor megépül, ha esetleg tényleg meg fog épülni ez az épület.
Nyilván megteszünk mindent annak érdekében, hogy ez ne történjen meg, de közben is, ami történik, az is egy óriási nagy terhelést okoz.
Képzeljék el azt, hogy a mai napig információhiányban szenvedünk, sem az építtető, sem pedig a helyi képviselőnk nem jött ide előre, hogy elmagyarázza, hogy mivel állunk szemben, és mi fog itt történni.
Képzeljék el azt, hogy itt kivágtak ősfákat, 70 éves ősfákat. Képzeljék el azt, hogy itt idősek az ablakból figyelték, a környező házak ablakába figyeltek olyan emberek, akik ezeket a fákat telepítették, vagy fiatal korukban ideköltözve látták még megnőni. Itt sírtak az asszonyok.
Képzeljék el azt, hogy hetek óta nem alszunk, nem bírunk a stressztől aludni, amit okoztak, azt az erőszakot, amit rajtunk végrehajtott az a csapat, aki építi az épületet. Sajnos úgy érezzük, hogy ki vagyunk semmizve, semmilyen tájékoztatást, törődést nem kaptunk. Semmilyen ígéret nincs arra, hogy hogyan fogják ezt a terhelést ellentételezni, hogyan tesznek jóvá itt a károkat.
Visszatérve a mai eseményekre, azt tudom mondani, elhatároztuk, hogy mint civil összefogás minden olyan törvénytelenséget ellenőrizni fogunk, ami megtörténik. Ma reggel egyszer csak arra jöttünk ki, hogy zörög egy markoló, ami itt látszik mögöttem, azért ez nem kis gép. A lánctalpai az aszfalton…. Én elkezdtem videót forgatni róla, hogy a károkat rögzítsük.
Szerintünk nem lehetett volna joga ide behajtani. És a barátaim, társaim, akik az összefogásnak a tagjai, szomszédjaim, megálltak a bejárat, az építési terület bejárata előtt, az út közepén, jól látható módon, tehát, hogy nehogy véletlenül balesetveszély legyen – arra azért ügyeltünk –, hogy megállítsák ezt a markolót. Szerencsére meg is látta és meg is állt, leállította a motorját, kiszállt belőle a vezető, és mi számon kértük, hogy hogy tudott ide behajtani, és milyen jogosítványai vannak erre, milyen engedélye van arra, hogy ezt a tevékenységet itt végezhetik.
Kértük, hogy hívja fel a főnökét, és ne folytassa a tevékenységét. Kiszállt a sofőr, míg egyszer csak jött egy másik ember, fogta, bepattant a markolóba ugyanebbe, és azt mondta, hogy majd én megcsinálom, vagy valami hasonlót, majd én megyek. És akkor mi ott álltunk a markoló előtt, közben forgott a kameránk, tehát felvétel van róla, elindult a markolóval. Én nem tudtam volna elhinni, hogy képes nekünk jönni, maradtunk a helyünkön gyakorlatilag.
Az egyik társamat a felesége rántotta el a markoló elől, én pedig alá kerültem, a kanalával megütött, elsodort, és utána alá kerültem a lánctalpaknak. Mint látható sérüléseket is szenvedtem, megállt a markoló ebben a pillanatban, és utána a markoló újraindult, és megint nekem jött. Egy picit még ment előre.
Erről mind van felvétel, kihívtuk a rendőrséget, kértünk segítséget, mentő volt itt, látleletet fogok vetetni magamról. Hál’ Istennek azt mondom, hogy nyilván a lélekjelenlétünknek is köszönhetően nem sérültem meg, tudok járni, nincsen semmi nagy baj velem, de iszonyatos lelki sérülést is okozott. Gondolja el, hogy mit érezhetek most, amikor a rendőröknek mutattam a felvételt, azt hittem, hogy ott esek össze.
Egy nagyon nagy stressz alatt állunk, semmilyen segítséget nem kapunk senkitől. Nem látjuk, hogy mozdulna el a dolog. Az építtető azon az elhatározáson van, hogy ő nem akar ebben változásokat, ő ezt végig akarja csinálni, nem látom rajta a szándékot, bár most talán a mai nap egy picit mintha változás lenne, már kerestek, azért talán szép lassan mozgolódnak, hogy segítsenek rajtunk, mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez hír legyen, mindent megteszünk annak érdekében, hogy az információ mindenkihez eljusson, és segítséget szeretnénk önöktől és mindenkitől kérni. Kérem, segítsenek rajtunk, segítsenek a fákon, a természeten, ezen az erőszakon…. Segítsenek az ügyünknek, bármi apróság segít, egy ilyen interjú, egy videó, egy Facebook-megosztás.
Nekünk ez az egyetlen egy fegyverünk van, mert valószínűleg az építtetőnek az összes papírja rendben van, vagy úgy tűnik, hogy nem nagyon lesz rajta fogás. Elképzelhető, hogy nem tudunk jogi szempontból semmit tenni, viszont a civil összefogás, a civil erő, az, hogy nekiállunk és kiállunk magunkért, az egy nagyon fontos dolog. Én ezt gyakorlom, és mindenkit arra bíztatok, hogy gyakorolja a saját erejét, merjen kiállni a dolgokért, és ne féljen senkitől.
A mai naptól viszont rögzítettük a családi és vagyoni állapotunkat, az autóról fényképet készítettünk, és a többi annak félelmében, hogy rajtunk erőszakot fognak tenni. Remélem, hogy ilyen nem fog megtörténni. Ha nyilván, ha megtörténik, akkor tudjuk, hogy honnan jött.
Tehát ez egy elég jó kontroll tud lenni. Én itt vagyok, ki fogok állni az ügyünkért, nem adom fel addig, amíg mi nem kapunk tájékoztatást, jóvátételt, törődést a képviselőinktől, az illetékesektől és az építtetőtől addig itt leszek, ha kell, egyedül.
Hál’ Istennek 50-100 ember áll mellettünk, csoportot szerveztünk, igyekszünk összefogni és összeadni a tudásunkat. Van közöttünk közgazdász, jogász, marketing szakember, vannak kitartó emberek, vannak olyanok, akik csak ideállnak egy markoló elé, nagyon bátran, és köszönöm szépen mindenkinek még egyszer, és szeretnénk megmutatni, hogy velünk ezt nem művelhetik.
A hisztériát nem akarom kelteni, nem feküdtem le elé, meg nem tettem úgy, mint hogyha nagyon megsérültem volna. Nyilván volt egy szándékos sérülés, amit okoztak nekem, azt nem minősíteném, nem értek hozzá, hogy ez micsoda pontosan, majd a rendőrség megállapítja. Volt egy helyszínelés, sőt azt kell, hogy mondjam, hogy igen elég erős erőkkel, nagy erőkkel vonultak ki. Öt autó jött, szerintem legalább öt-tíz rendőr volt. Külön helyszínelő érkezett később, tehát ő nem az első hullámban jött, és aztán a helyszínelő hívta ki a mentőt, a biztonság kedvéért, látva a sérüléseimet, hogy mondjon egy szakember véleményt róla.
Nem mentem be a kórházba, itt vagyok még most is. Reggel hét óta itt állok, és az elmúlt egy hétben úgy, hogy alig aludtam, végigcsináltuk ezt a dolgot. Úgy gondoljuk, hogyha most tehetünk valamit így, mondjuk így az építés megkezdése után is, akkor megteszünk mindent annak érdekében, hogy az igazságot megkapjuk.
Először találkoztunk ma az építtetővel, amióta ezeket az ősfákat kivágták. Mi kiálltunk magunkért, akkor egy nagyon erős kommunikációt indítottunk el minden csatornán, amin keresztül csak lehetett, szóltunk mindenkinek, hogy segítsenek. Én személyesen üzentem rá képviselőkre is, olyanokra, akiket ismertem, ma megvannak telefonszámok is, tehát olyan jellegű segítséget is kértünk, minden csatornát, amit csak tudtunk. És akkor másnap megjelent az építő, és elkezdődött valami.
Az az igazság, hogy én sem voltam úriember, meg kell, hogy mondjam őszintén, nem gondolom, hogy mondjuk az illendőség határán túlmentem, de nem válogattam meg azért, hogy mit mondok neki. Nagyon dühösek voltunk, tehát amikor kiderült az, hogy ő semmit nem tett annak érdekében, hogy minket tájékoztasson és előkészítse ezt a helyzetet.
Ráadásul én emberileg sem tartom ezt morálisan sem igazolhatónak, ami itt történik. Tehát én azt gondolom, hogy egy milliárdos döntéshozó, aki egy 2 milliárdos, vagy másfél milliárdos projekt élén áll, annak felelőssége van. Ő itt nyomot fog hagyni évtizedekre, generációkra a környezetben. Nem tudom, hogy ki hogy figyel ide, azért itt eléggé a világvége határán vagyunk, és pont egy néhány fa tudna esetleg mindenhol megmenteni minket. Tehát ez egy elég kritikus helyzet, és abban mérlegelés nélkül vágnak ki fákat, és taposnak el mindent, markolókkal.
Most megtörtént az első kommunikáció az építtetővel. Ő nyitott, tulajdonképpen vehetjük így, de nagyon kioktató jellegű volt. Nagyon messziről indítottunk, hiába kértem, hogy gondolkozzon el azon, hogy milyen jóvátételt tud ide mellé tenni ennek az ügynek. Elhatározott ettől, kértem, hogy segítsen, akár a kapcsolatrendszerein keresztül is az önkormányzatnál. Ott sem láttam, hogy nyitott lenne. Magyarázkodott, magyarázkodott, aztán annyit beszélgettünk, hogy a végén mindenki elunta és akkor elköszöntünk egymástól.
Tudtuk, hogy ma el fog indulni az építkezés, mert tegnap itt voltak a mélyépítőknek a szakemberei, akik felmérték a területet, és tudtuk, hogy ma már föl fogják sérteni a földet, egy óriás markolóval emelnek ki már földet, és szerettük volna, hogyha ennek rögzítése megtörténik, azzal a céllal jöttünk ki reggel 7 órára, és azzal a céllal, hogy számon kérjünk mindenkit a törvénytelenségek, szabálysértések miatt, hogy legalább annyi kontrollt tudjunk gyakorolni, hogy itt ne tehessenek meg bármit bárkivel.
Most képzelje el azt, hogy idejött egy óriás markoló, fölszántotta az aszfaltot. Tehát én azt gondolom, hogy ilyet nem lehet csinálni. Nyilván a szakemberek megállapítják. Azt gondoltuk, hogyha kiszáll a markolóból majd a vezető, és szól a főnökének, akkor ki tudjuk hívni a rendőrséget, hogy igazoltassák az adott embert, és el tudják kérni a papírjaikat. Mert nekünk erre nincs lehetőségünk.
És lehet, hogy ott követtük el a hibát, hogy elhittük, hogy nem fog elütni egy markoló. Ezt gondolja el az orosz-ukrán háborúban is az orosz tankok megállnak a civilek előtt. Nem mennek tovább, vagy mondhatnánk kínai, több évtizedes példát is, mi történt a Tienanmen téren? Ugye, a tiltakozók meg tudták állítani a tankokat. 2022-ben itt a város szélén, egy óriás markolót nem tudok megállítani.