Inotay a szeptember 28-án lezárult előválasztási kampánya alatt váltig állította, hogy ő más lesz, mint a többiek, ahol egyik legfontosabb ígérete az volt, hogy átláthatóan és számonkérhetően dolgozik majd. Az előválasztáson ezzel sikerült bizalmat ébresztenie a szavazóiban. Majd elérkezett az a pillanat, amikor megfelelhetett volna a választói elvárásoknak, hiszen a váciak érdeklődni kezdtek, hogy honnan jöttek az előválasztás során a kampánypénzek és mire, mennyit költött, de erről immár 100 nap elteltével sem hajlandó nyilatkozni a baloldali jelölt.
Inotay nem hajlandó a nyilvánosság előtt elszámolni, pedig a saját maguk által írt előválasztási dokumentum is teljesen világosan fogalmaz a közpénzek és kampánypénzek átláthatóságáról:
„transzparenssé teszik a kormányzat közpénz-felhasználását és a pártfinanszírozási rendszert.”
Inotay nem válaszol a kérdésekre, pedig a váciaknak igenis joguk lenne ezekre választ kapni, hogy
- miből készült a rengeteg plakát,
- a nem kevés szórólap és újság,
- miből finanszírozták a standolásokat
- és a rendezvényeket.
Inotay tehát egyelőre nem több és nem kevesebb, mint egy újabb, unalomig ismert baloldali jelölt:
- hiteget,
- bizalmat ébreszt,
- reményt ad – de abban a pillanatban, hogy bármivel is el kellene számolnia,
- eltűnik, mint szürke szamár a ködben,
- mellébeszél,
- fenyeget.
2766 baloldali szavazó bízott benne, hogy ő más lesz.
A Gyurcsány és Márki-Zay kötelékében politizáló, állandóan csak az apámuram világ megszüntetéséről papoló alpolgármester tehát igen hamar felvette a kötelező baloldali viselkedést és pózt:
nem hajlandó elárulni, miből, mire és mennyit költött az előválasztási kampányban, pedig megérdemelnék ezt a saját választói.