Amiben sokan, az idő előrehaladtával egyre többen bíztak, bíztunk, az december 19-én bekövetkezett: valami csodálatos összefogás révén számottevően jelentős összeg gyűlt össze a közmédia „Jónak lenni jó!” kampányában!, az évtizedes múltra visszatekintő hagyományos év végi kezdeményezés történetében most adódott, adódik össze a legjelentősebb mértékű támogatás a kiválasztott szervezet javára. Ez pedig ezúttal az Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita asszony kezdeményezésére életre hívott, a covid-árvák megsegítésére hivatott Regőczi István alapítvány. Az egykori váci pap, a hadiárvák gyámola, az Isten vándora nevében rengetegen tettek felajánlásokat mind idehaza, mind az elszakított országrészekből, mind más külföldi országokból.
Minden eddigi év végi kampánynál eredményesebben alakult tehát az adományozás a „Jónak lenni jó!” című közmédiás kezdeményezés felhívására és a december 19-i egész napos műsorfolyam lélekhez szóló bejátszásai, beszélgetései, mások segítő példája nyomán.
Vasárnap estéig több mint 320 millió forint felajánlás érkezett, és akkor még nem szóltunk a licitálásokon kínált tárgyak és a megvásárolható termékek áráról.
Ráadásul hozzátehetjük: az 1357-es adományvonalon egészen az év végéig bárki hozzájárulhat még a nemes célhoz, illetve folyamatosan, bármikor segítséget lehet nyújtani, hiszen a cél az érintettek hosszú távú támogatása.
Az egész napos műsorfolyamban folyamatosan látni lehetett, hogy milyen összegű felajánlások érkeztek egy-egy támogatótól, s szívet melengető érzéssel konstatálhattuk, hogy Vácról és környékéről kiemelkedően sokan az ügy mellé álltak – bizonyítva, milyen sokat jelent errefelé a sokak által személyesen is ismert Regőczi atya példája.
Egy rövid bejátszásban megszólaltatták például a szerkesztők Panyik Imre felvidéki, taksonyfalvi illetőségű díszműkovács mestert, aki nagyjából három évvel ezelőtt egy szép utcabútort, csónakot formázó tetszetős padot adományozott Vácnak.
Akkor így nyilatkozott a mester:
„Egy műalkotást meg lehet csodálni, így vagy amúgy értékelni. Ez a pad annyiban másabb, hogy aki ráül, az birtokba veszi. Amikor készítettem, mivel nem vagyok a szavak embere, megnéztem a könyveimben, mit írnak az ajándék kifejezés értelmezéseként, és az a meghatározás tetszett a legjobban, hogy ez egy előre megfontolt szándékkal kifejezett megtisztelés annak, akinek szánjuk. Hát így került ide Vácra ez az alkalmatosság.”
Most pedig így fogalmazott:
„Egy nyári reggelen hallottam a Kossuth Rádióban, hogy Áder János köztársasági elnök úr és kedves felesége létrehozták a covid-árvákat segítő Regőczi István Alapítványt és ekkor elhatároztam, hogy készítek valamit az alapítvány számára, aztán amikor megtudtam, hogy a Jónak lenni jó! műsor kitalálói az alapítványt választották ki támogatásra, akkor meg arra gondoltam, hogy jó lenne valahogy ezt a kettőt összehozni egy műtárgyban.”
A végeredmény egy míves cégtábla lett, s az adományozó kifejezte reményét, hogy örömet tudott szerezni az alkotással.
Több vágóképen is megmutatták a szerkesztők a kisváci Regőczi kápolnát, úgy is mint a legendás pap állhatatosságának, hihetetlen kisugárzásának, szervező erejének egyik jelképét, ugyebár az épületegyüttes adott otthont annak idején nagyon sok hadiárvának, gyámolítójuk szerető gondoskodása folytán.
Ribáry Zoltán