Azután, hogy a Nemzeti Színház falai között szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján leleplezték és felavatták azt a mellszobrot, amely végre méltó emléket állít a magyar irodalom egyik nemzetközi rangú, ám idehaza évtizedekig elhallgatott alkotójának, Herczeg Ferencnek, szerdán emléktáblát avattak a tiszteletére Vácott.
Herczeg Ferenc hat éven át, 1908 és 1914 között Vácott élt feleségével, a mai Göncöl-házban volt az otthonuk – hirdeti az emléktábla, kiemelve, hogy a szerző volt az első magyar nyelven író alkotó, aki jelölést kapott az irodalmi Nobel-díjra.
Takaró Mihály irodalomtörténész, a Herczeg Ferenc Társaság elnöke mondott köszöntőt az avatóünnepségen, mint mondta, nem tud elfogódottság nélkül beszélni arról, hogy itt Vácott emléktáblát kap az író, a hetven év óta száműzött szerző.
„Ez az emléktábla most méltó helyre kerül. Herczeg életének egy darabját itt töltötte, önéletrajzi visszaemlékezése szerint boldog évek voltak ezek. Itt van tehát most egy város, amely eddig talán nem is nagyon tudta, hogy micsoda irodalmi nagyság élt itt egy ideig. A huszadik század írófejedelme, az az óriás, aki most megkapja a késői elégtételt, ismét elfoglalja helyét a magyar irodalom halhatatlanjai között” – fogalmazott Takaró Mihály.
Kiszel Vilmos, a Göncöl Alapítvány elnöke is köszöntötte az egybegyűlteket, köszönetet mondva az emléktáblát állító Váci Városvédők és Városszépítők Egyesületének, külön is kiemelve Moys Csaba korábbi alpolgármester kezdeményező szerepvállalását.
Nos, az örömben a jelek szerint nem kíván(t) osztozni a magát számottevő zsurnalisztának, sőt írónak képzelgő Matkovich Ilona polgármester asszony, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy nem méltóztatott ott lenni az avatáson, noha legalább plakátokról bőven értesülhetett az eseményről.
Nem tudjuk, mi volt a napi programja, de nyilván betervezhette volna a részvételt, ám úgy tűnik, nem hajtotta a kíváncsiság, ami újabb bekezdést érdemel a szegénységi bizonyítványában.
***
