A béke szóhoz az előző rendszerben egzotikus utótagokat kreált a politika. A „békeharc” az előző század ötvenes éveinek egyik kedvenc szava volt. Ennek jegyében börtönöztek be, rosszabb esetben végeztek ki embereket, ennek jegyében született a recski haláltábor, ennek jegyében telepítettek ki embereket, és ennek kellett megfelelni mindazoknak, akik nem akarták, hogy megnyomorítsák napi életüket. Ugyanennek az időnek voltak termékei a békepapok is.
A két szó közös jellemzője a béke szó inflálása volt. Városunkban az átalakítás előtt álló Szent István téren is láthatjuk a béke szó inflálásának egy tárgyi emlékét, amelyet mostanság „Béke-szoborként” emlegetnek.
A szobron szereplő négy tábla egyikén ugyan a béke szó szerepel különböző nyelveken, de ha az összes táblát végignézzük, látunk a békéhez semmi kapcsolattal nem bírókat is. Itt a béke hirdetése helyett sokkal inkább arról van szó, hogy az előző rendszer a saját ideológiájának szolgálatába állított olyan rokonszenves üzenetet, mint a béke, vagy mondjuk a ’48-as forradalom és szabadságharc. Ugyan mi köze van a békének az 1919-es évszámhoz, vagy mi köze van az 1514-eshez, amelyek egy másik táblán szerepeltek?!
Mindezt a nemrég eltávozott Szalay Ákos a Váci Polgár áprilisi számában megjelent kiváló írásában bővebben kifejtette, és a szobor eltávolítására tett javaslatot.
Valójában a „Béke-szobor” elnevezés sem autentikus, ugyanis ez egy felszabadulási emlékműnek készült, és a korabeli 1975-ös beszámolók is egyöntetűen ezzel a névvel illetik.
E szobor kompozíció szerintem az amúgy rendkívül tehetséges Somogyi József egyik leghöfgenesebb alkotása. (Hendrik Höfgen A Mephisto című regény és a belőle készült Oscar-díjas magyar film központi figurája.) Az autentikusságot feltehetően nélkülöző Béke-szoborrá való átkeresztelés csupán ennek a hamis ideológiát hirdető alkotás köztéri túlélését biztosította. Semmilyen dokumentált anyag nincs arra nézve, hogy a szobrot hivatalosan (mondjuk az alkotója, vagy annak szellemi örököse kérésére) átkeresztelték volna.
„A BÉKÉÉRT HARCOLUNK” – FILMHÍRADÓ A MAGYAR BÉKEKONGRESSZUSRÓL, AMELY A BÉKEHARC KORÁBA VISSZAREPÍTI AZT A NÉZŐT, AKINEK NEM ISMERETES EZ AZ IDŐSZAK
Ezzel el is jutottunk a cím második szaváig.
Nagyon nem szeretem az „emlékezetpolitika” szót, mert azzal a jelentéssel bír, hogy az emlékezetet a politika szabja meg.
Nekünk magyaroknak nincsen konszenzusos 20. századi történelmünk, és ez elég sok fölösleges energiát visz el a nemzettől. A Somogyi-szobron szintén szereplő 1945-nek sincs konszenzusos megítélése. A felszabadult budapesti gettó, a koncentrációs táborok felszabadulása, a nyilas vircsaft megszűnése, a nagyon nem kívánt háború vége van a mérleg egyik serpenyőjében. A másikban a polgári lakossággal szembeni erőszak, gyilkosságok, málenkij robot, Gulag, és akár ide tehetők a több, mint 46 évig tartó megszállásunk további következményei is.
Az elmúlt bő száz évünknek a történelmi eseményeinek emlékezeteinek szinte mindegyike empátiát kíván, ha az összmagyarságot akarjuk megszólítani. Ha arra gondolunk, hogy az anyaországiakon túl a határon túli magyaroknak is megvannak a saját történeteik, láthatjuk, mekkora nehézségbe ütközik egy, a nemzet egésze számára elfogadható leírást találni a nevezett bő száz éves időszak egy-egy fontosabb eseményére.
A Szent István tér átalakításának aktuális koncepciója szerint egy újabb emlékművet terveznek, gondolom a gettóból elhurcolt váci polgárok emlékére. A helyszín autentikus, az elhurcoltakról megemlékezni helyénvaló. Ha viszont a téren egy új emlékmű lesz, akkor kérdés, hogy hogyan kapcsolódik az a Béke-szobornak átkeresztelt Felszabadulás emlékműhöz. Az előterjesztés szerint a koncepció hangsúlyos szerepbe kívánja helyezni a meglevő szobrot.
Itt egy pillanatra megállok. Két kérdés is adódik az elmondottakból.
Az egyik az, hogy a polgároknak, illetve a szakmának mi a véleménye az aktuális koncepcióról. A másik pedig az, hogy milyen keretekben zajlott le, illetve zajlik a szükséges párbeszéd.
Az írásom hátralevő része a keretekről szól, mert állításom szerint a keretek tekintetében a városvezetés sokszoros unkorrektséget követett el.
Kezdjük a polgárokkal való kommunikáció keretével.
2020 augusztus 20-án Meláth Attila baptista lelkipásztor Martin Luther King híres mondatával gyűjtést indítványozott a Szent István tér burkolatának felújítására. Szűk fél év elteltével, február elején a városvezetés előállt a tér megújításának a tervével. Facebook csoportot indítottak, online kérdőívet tettek fel az internetre, és folyamatos tájékoztatás ígértek. Mindez március 19-ig tartott. Március 19-e óta összesen egy bejegyzést tettek, miután szóvá tettem, hogy illendő lenne legalább a július 27-i elfogadott anyagot feltenniük.
Mivel is maradtak adósok?
Először is adósok maradtak a kérdőív eredményének nyilvánosságra hozásával. A kérdőíven a „Béke-szobor” sorsáról is lehetett szavazni. Március 19-én épp az az ígéret íratott le, hogy „hamarosan” láthatjuk azt. A „hamarosan” azóta sem jött el. Annyit árultak el, hogy a többség nem szeretné megtartani a kőburkolatot, helyette inkább zöldfelületet szeretne. Ehhez képest új kőburkolat lesz, amelyre pályázatot írtak ki.
Értékeljük ezt a történetet. Amikor döntési helyzet van, akkor több opcióból lehet választani. Lehetnek olyan opciók, amelyek népszerűek ugyan, de a szakma számára nem elfogadhatók. Szólhattak komoly szakmai érvek a kőburkolat megtartása mellett. Ha viszont szóltak, akkor az opció kérdőívre való feltevése egyszerű néphülyítés.
- Ne feledjük, majdnem fél év állt rendelkezésére a városvezetésnek, hogy egy konzisztens, átgondolt kérdőívet megfogalmazzon.
- Illett volna egy végig gondolt kérdőívvel előállni,
- illett volna a kérdőívre adott válaszok eredményét közzétenni,
- és illett volna március 19-e után is információkat megosztani.
Folytassuk a szakmai vita keretével.
Itt a történetnek azt a részét kell elmesélni, hogy május 19-én elfogadtak egy tervet a tér megújításáról (232.határozat). Az előterjesztés három fájlja közül az előterjesztésben hivatkozott melléklet tömörített, annak elérhetőségét nem tudom itt megadni, a másik kettő itt és itt érhető el. Mindezt a július 27-i 301-es határozat felülírta. A július 27-i előterjesztés itt, az új koncepció (amelyik egyébként jelentősen eltér a régitől) itt érhető el.
Egy tér kialakítása elég sokrétű feladat. Vannak megoldandó műszaki problémák, de ezen túl meg kell álmodni a kialakuló tér funkcióját, és, mivel a téren emlékmű található és emellé új emlékművet terveznek, azzal is kellő mélységben kellett volna foglalkozni. A jó válaszokra törekvés záloga egy széleskörű műhelyvita lenne. A nyilvánosságra került koncepció ehhez képest technokrata: az az érzésem róla, hogy nagyon szűk körben zajlottak a szükséges egyeztetések.
Itt kell megemlítenem, hogy a tematikus Facebook-csoportban Szalay Ákos rengeteg forrást gyűjtött össze a tér megújításának több kérdésével kapcsolatban, és írt két, a Váci Polgárban megjelent cikket is a témában. Ezekre még csak reakciókat sem adott a feltett munkaanyag.
Álláspontom szerint az eddiginél átfogóbb és nagyobb nyilvánosságot kapó szakmai vitára lett volna szükség.
Végezetül térjünk rá a politikai keretre.
Mint írtam, az aktuális koncepciót a július 27-i rendkívüli ülésen fogadták el. Ennek a meghívója egy nappal(!) korábbi keltezésű. Nem vagyok biztos abban, hogy informálisan (előterjesztésekkel, dokumentumokkal egyetemben) tájékoztatva lett volna a testület összes tagja az ülés anyagáról.
Az előterjesztést nem tárgyalta meg a Gazdasági és Városfejlesztési Bizottság, (bár a jegyzőkönyv 6. oldalán huncutul egy bontási ügyhöz a Szent István tér ügyét írták napirendi pontnak) pedig olyan szakkérdéseket érint az előterjesztés, amely ezt igényelné.
Ennek az üzenete az, hogy a tér megújításával kapcsolatos szakpolitikai viták nem szükségesek egy politikai döntés meghozásához.
Abban sem vagyok biztos, hogy bizottsági tárgyalás nélkül egyáltalán a testület elé lehetett-e terjeszteni a koncepciót. Az önkormányzat SZMSZ-ének 15. pontja szerint a bizottság előzetes véleménye nélkül nem terjeszthető a testület elé többek közt szakmaspecifikus koncepció. Emiatt az illetékes felettes szerv, a Pest Megyei Kormányhivatal, ha úgy ítéli meg, bármikor megsemmisítheti a koncepciót elfogadó határozatot.
A leírtak alapján javaslom, hogy a testület semmisítse meg az ominózus július 27-i határozatát, és kezdjen a demokratikus normáknak megfelelő párbeszédet mind a polgárokkal, mind azokkal, akik a tér átalakításának valamely részkérdésében kompetensek.
