Sajtókérdéssel fordultunk december 4-én az önkormányzathoz, amelyben arról érdeklődtünk, hogy mennyi pénz folyt be eddig a koronavírus alapba, és mire költöttek belőle? Szinte már természetes, hogy ezúttal sem kaptunk rá feletet, de a városháza honlapján december 9-én megjelent egy válasz. Sajnos teljesen rendszeressé vált ez a fajta üzengetés, és olvasóink lenézése az által, hogy csak a saját választói közösségük megerősítésére használják a város közös tulajdonában lévő honlapot. Ennek ékes bizonysága, hogy az írás vége megint egy elmaradhatatlan önfényezéssel fejeződött be: „A kezdeményezést a váci polgárok mellett jelentős összeggel támogatták az Összefogás Vácért frakció tagjai és a külsős bizottsági tagok.” Március…
ócska propaganda
Egy olvasónk minden hosszabb elemzésnél tömörebben így fogalmazta meg a VácOnline közösségi oldalán e propaganda nyomulást: „Mint már tudjuk, hogy az „Összefogás Vácért” azt jelenti, hogy a műkedvelő politikusok összefogása egymásért, minden áron!”
Az ESTV 2020. november 25-én sugárzott Nagyító című műsorában Vicsek Ferenc kérdezte Matkovich Ilonát az elmúlt évről. A megtekintés után – amit feltétlenül ajánlunk mindenkinek –, az volt a legfeltűnőbb számunkra, hogy a beszélgetést vezető balliberális újságíró, aki ráadásul tanácsadói bérezésben is részesül ettől a vezetőtől, a köztük működő remek kémia ellenére is olyan kérdéseket tett fel a polgármester asszonynak, amelyre vagy nem sikerült neki őszintén válaszolnia, vagy kikerülve elmaszatolta a tételes feleletet, vagy egyszerűen csak nem válaszolt rá. A riporter első kérdése az volt, hogy hogyan élte meg az első évet, mi volt a legnehezebb? Öt év képviselőség után…
Nincs vasárnap polgármesteri, választói tábort megtartó szemfényvesztés nélkül: Matkovich Ilona újra érzékeltette városa polgáraival, hogy „mennyire lát a pályán”. Így ezúttal olvashattunk egy tőrőlmetszett ateistától két bekezdésnyi erkölcsi tanítást a keresztény-konzervatív politikai morálról, egy bekezdést kapott a kormányfő, hogy mit tegyen az európai költségvetéssel, most csak két bekezdést ért meg a kiadós kormányekézés és egy szomorkodó megállapítás került a végére, hogy mennyire fáj, ha késlekednek neki egy-egy válasszal. „Választ szeretnék kapni a leveleimre, a benyújtott tervekre, a kérdéseimre.” Lakosoknak, intézményvezetőknek, képviselőknek, sajtónak gyakorlatilag alig válaszolótól ez már megint több, mint szemforgatás! Az anyag második fele pedig újra a részrehajló, immár…
Ezen a táblán összemosódik, amit csak össze lehet maszatolni mézes-mázas szirupozással: bár ott van, hogy a váciak kommunális adójából valósult meg a felújítás, de az alsó három szignó alapján olybá tűnhet, mintha ezért a kis bitumenezésért a polgármester asszonynak és Zsolt uraknak járna igazán köszönet – mondjuk kézcsókkal, vállveregetéssel, miegymással. Ezzel szemben fel lehetne sorolni sacperkábé tizenöt-húszezer kommunális adót fizető polgárt – akikhez újdonságként a külterületeken élőket is hozzá csatlakoztatták afféle karácsonyi ajándékként. Akár a bősz kommunista idők termelési jelentései is eszükbe juthatnak a korosabb lakosoknak, piros zászlócska lengetős, éljenzős avatóünnepségek sorával, elvtársi ölelkezésekkel-puszilkodásokkal. Ha az önkormányzat a mostani tempóban…
Kiemelt képünkön egy új jelenségre szeretnénk felhívni a város polgárainak a figyelmét. Ha egy év tétlenség után végre valamit átadnak, akkor azt a lehető legnagyobb csinnadrattával teszik és a város címere helyett, a maguk összetákolt politikai frakciójának a logójával vonulnak ki a helyszínekre. Ezzel így még a látszatát is kerülik, hogy a teljes várost képviselnék, dölyfösen azt az illúziót keltik, hogy az Összefogás finanszírozta az átadott projektet. Három példa tán igazolja, hogy kevésbé dölyfös helyeken ezt másképpen csinálják:
Matkovich Ilona elvhű társa, a rászorulók sződligeti jótevője a tavaszi járvány idején a címben felsorolt, egyetlen háztartásból sem hiányolható ételpótlékokból összeállított csomaggal gondoskodott a települése rászorulóiról. Az ő Jószomszédi Hálózata így tett eleget emberbaráti kötelességének. Ezt a nagyvonalú, egy elkötelezett szociálliberálishoz igazán méltó, mélyen humanitárius és nyilván nem a helyi függőségben lévő kereskedők kálójából összetarhált csomagot még további alap-élelmiszerekkel is kibővíthetőnek találjuk, ajánlva ezt a váci „jószomszédoknak” is a szavazatmaximalizálás érdekében: gumicukor, virsli, színezett ételek, csipsz, vanília és málna ízesítésű ételek, ízfokozókkal turbósított élelmiszerek. https://www.youtube.com/watch?v=jaQ1Rir-Nv4 „Amiről nem tudsz, nem fáj” videó az ételnek látszó élelmiszerekről
Ön már hallotta Vác szóvivőjét megszólalni? Ha nem, nincs egyedül. Ugyanakkor Vicsek Ferenc baloldali újságíró vállalkozói szerződésében szerepel, hogy anyagokat gyárt a szóvivőnek. De vajon kinek gyárthatott és milyen anyagokat? Úgy látszik, Matkovich Ilona már nem bízik a váci újságírókban, ezért legújabb magyarázkodó és mellébeszélő interjújához a budapesti Vicsek Ferencet hívta riporternek. Ezek szerint már a polgármester is látja, hogy nagy a baj, ezért csak olyan ember tud neki kedves kérdéseket feltenni, aki nem szembesül a napi váci valósággal, az elhanyagolt közterületekkel, a sorozatos törvénysértésekkel, a közétkeztetési és egyéb botrányokkal. Vicsek Ferenc akkortájt volt jól futó baloldali újságíró a Klubrádiótól…
JA, HOGY NINCS…!? Létezhet, hogy mindez úgy történhetett meg, hogy a Kiváló M. Kommunikátor sem a vasárnapi igehirdetésben, sem az önkormányzati sajtójában nem jelentette meg öles betűkkel, hogy ezentúl NEM KÖTELES EGYETLEN VÁCI POLGÁR SEM VÁGNI A SÖVÉNYT!? Ritkán hivatkozunk rá, de ezúttal most nagyon idekívánkozik a szlogenünk: „Mi arról is írunk, amiről a Váci Napló, a Váci Hírnök és az ESTV hallgat.” Pedig így van, a rendeletből köteles volt a jegyző kivenni a sövényvágásról szóló passzust! Mi persze már kétszer is megírtuk (először, másodszor), de valahogy mintha nem akarna leesni Vácon sokaknak a tantusz, hogy egy téves rendeletet alkotott…
Vicsek Ferenc balliberális újságíró a várossal kötött szerződése alapján köteles volt ellátni a városi szóvivő, a kommunikációs munkatárs számára háttéranyagok elkészítésének feladatát. E határozott időre kötött szerződések tanúsága szerint az egyre magasabb összegű közpénzre kötött megállapodások nem elhanyagolható hiányossága, hogy semmi jelét nem látjuk annak, hogy lenne olyan szereplője a városházának, aki a szóvivő, illetve a kommunikációs munkatárs lenne. A jelek szerint mégis csak lennie kell valakinek, akit egyik írásunkban egy ismeretlen „kopasz cenzor”-nak neveztünk, hiszen keze munkájának eredménye gyakran kézzelfoghatóan megmutatkozik a város közéletében, hihetetlen munkabírással váciakat tilt le Vác közösségi oldalairól, azonnal reagál karaktergyilkos stílusban a városházakritikus hangokra,…