Ezen a táblán összemosódik, amit csak össze lehet maszatolni mézes-mázas szirupozással: bár ott van, hogy a váciak kommunális adójából valósult meg a felújítás, de az alsó három szignó alapján olybá tűnhet, mintha ezért a kis bitumenezésért a polgármester asszonynak és Zsolt uraknak járna igazán köszönet – mondjuk kézcsókkal, vállveregetéssel, miegymással. Ezzel szemben fel lehetne sorolni sacperkábé tizenöt-húszezer kommunális adót fizető polgárt – akikhez újdonságként a külterületeken élőket is hozzá csatlakoztatták afféle karácsonyi ajándékként.
Akár a bősz kommunista idők termelési jelentései is eszükbe juthatnak a korosabb lakosoknak, piros zászlócska lengetős, éljenzős avatóünnepségek sorával, elvtársi
ölelkezésekkel-puszilkodásokkal.
Ha az önkormányzat a mostani tempóban teszi tovább a nagy semmit, az alig valamennyi látszatú felújításokat, elkészülhetünk rá, hogy előbb-utóbb azt is kitáblázzák a hölgyek-urak magukat ünnepeltetendő, ha arrébb tesznek az asztalon egy poharat, lehajolnak egy elejtett keszkenőért, kedveskedőn ráköszönnek az utcán minden nekik szimpatikus járókelőre.
A városházi sikerpropaganda-cunami alapján azt gondolhatnánk, hogy az osztrák kisváros polgármester-asszonyi víziója nem puszta ábránd, hanem már részben meg is valósult az elképzelés, mindenesetre jó úton haladunk az összefogásos szivárványos úton a Kánaán felé.
Ám a kisördög nem alszik, és valahogy egyre védhetetlenebbnek tűnik a nagy bájolgás, az indokolatlan, sőt etikátlan önfényezés.
Pardon, ha már a helyi adók szóba kerültek, ide kívánkozik még egy tisztázás. Hiszen Matkovich Ilona nagy büszkén világgá kürtölte, hogy Vácott 2021-ben nem lesz lakossági helyi adó emelés a személyes döntése nyomán. Ezzel szemben az igazság az, hogy bárminemű ilyen emelést megtiltott a kormány az önkormányzatoknak – magyarán a polgármester semmiről nem hozhatott határozatot ebben az ügyben, illetve ha már megtette, az felesleges lufifújásnak tekinthető csupán, nincs jelentősége.
