Szilágyi Kiss Margit egy olyan ismeretlen ismerős alkotó ember Vácott, akinek több-kevesebb művét – folyóiratokban, antológiákban olvasva, ünnepségeken, rádióban hallva – nagyon sokan ismerhetik, noha a szerző csak csendben, háttérben maradva tevékenykedik, ám ily módon párját ritkító fáradhatatlansággal.
Egy, a Költészet Napjához közeli nap délutánján ültünk le beszélgetni az író-költő öreg-deákvári otthonában, jóleső röpke kis pihenő volt ez számára a minden más napjához hasonlóan sűrű tevékenységei közepette. Ugyanis házigazdánk idős kora ellenére rendre reggel hatkor kel és este tízig alig van megállása. Rendben tartja a házat (miután a gyerekei önálló családot alapítottak, de megmaradt a szoros, szeretetteljes kapcsolatuk) műveli-szépítgeti a kertet-udvart (ahogy mindig, az idén is részt vesz a Virágos Vácért versenyben), irodalmi-képzőművészeti programok, karitatív akciók szervezésének ügyeit intézi, festménykiállításokat szervez és nyit meg. S végül, de nem utolsó sorban ír. Verseket szinte mindig, legújabban viszont főleg novellákat, mert annyi története gyűlt össze, hogy már megismertetné másokkal is, hiszen ez történelmi, történeti valóság.
Eddig tizenhat kötete jelent meg, nagyon változatos műfaji sokszínűségben, hiszen vannak közöttük novelláskötetek, verses kifestő füzetek kisgyerekeknek, felnőtt verseskötetek egyaránt, mindegyikből már csak egy-két példány maradt, mert örömére igen keresettek a művei.
Legújabban a „Magyar szentek, boldogok, vértanúk” című műve újbóli kiadását készíti elő, miután egy festő-grafikus ismerőse felajánlotta, hogy új, modern stílusú illusztrációkat készít a szövegekhez, magyarán egy könyvszakmai érdekességről is beszélhetünk itt, amennyiben egy mű két kiadásában ugyanazok az írások más-más képzőművészeti kiegészítéssel jelennek meg.
Szilágyi Kiss Margitnak jó ideje már a fényképezés ugyancsak fontos szenvedélye, így műveiben a saját fotóit is használja illusztrációként, de fotóit több kiállításon is bemutathatta. Ugyanakkor nagyon örül, hogy miden kötetéhez könnyen talál festő-grafikus szerzőtársat, ezt jobbára a Cserhát Művészkörnek köszönheti, melynek már több évtizede oszlopos (nem mellesleg oklevelekkel, kitüntető plakettekkel is elismert) tagja.
A nevén túlmenően ez a közösség is szoros kapcsolatot jelent neki a szülőföldjével, hiszen Püspökszilágyon született, s ott élt és dolgozott (hivatalnokként, anyakönyvvezetőként) egészen addig, amíg két gyermekük iskoláztatását szem előtt tartva Vácra nem költöztek, felépítve öreg-deákvári otthonukat, mivel lakásvásárlásra abban az időben nem járt hitel, csak családi ház építésére. Ennek is több mint négy évtizede már. Így aztán a szülőfaluja és a választott otthona ugyanolyan fontos helyet foglal el a szívében-gondolataiban.
– Világéletemben nagyon fontos alapja volt a felfogásomnak a hagyományok tisztelete. Szüleim mélyen vallásos, szeretetcentrikus családban neveltek két idősebb testvéremmel együtt, jómagam is ilyen útravalót igyekeztem adni a gyerekeinknek, lányunk és fiunk meg is maradt az Isten-szeretetben, rájuk vagyok a legbüszkébb, no meg a négy unokára – mondta Szilágyi Kiss Margit.
A szépírásra visszatérve: ezzel még kisiskolás korában kezdett foglalkozni, töretlenül folytatta csaknem egy évtizeden át, aztán viszont igen hosszú szünet következett (azzal együtt, hogy újságcikkeket ebben a csaknem negyed században is írt), de miután nyugdíjas lett, fokozatosan visszatért a vers- és kispróza íráshoz, ami szinte olyan természetes számára, mint a levegővétel.
A Cserhát Művészkörtől kapott elismerések mellett az alkotó különösen büszke arra, hogy több könyve kapcsán Szent II. János Pál és Ferenc pápától pápai áldást kapott, előbbi személyesen áldotta meg a Vatikánban.
Ami a közösségi életet illeti: tagja a Szent Lázár Lovagrendnek, nagyon fontos szerepet játszik az életében a karitatív tevékenység is.
Mint fogalmazott: idős korban is bárki kamatoztathatja az alkotó energiáit akár különböző kreatív tevékenységekben, de önzetlen jó cselekedetekkel is, a lényeg, hogy az ember igyekezzen jó kovász lenni szűkebb-tágabb közösségeiben.