Újra számos figyelemre méltó ismeretterjesztő, elgondolkodtató, hiánypótlóan tudósító írást közöl a nem a szájzáras, sokat csúsztató és sok mindent elhallgató város(félre)vezetői médiaportfólió (vac.hu, ESTV, Váci Hírnök) körébe tartozó, függetlenségére méltán büszke Váci Polgár című havilap aktuális lapszáma.
Kucsák Gábor felelős szerkesztő mostani publicisztikájában a lap helyzetével foglalkozik elsősorban, üvegzsebes őszinteséggel számot adva arról, hogy segítségre van szükségük az érdeklődőktől ahhoz, hogy az idén is minden hónapban megjelenhessen a lap, ne kelljen ritkítani a megjelenést, esetleg csökkenteni az oldalszámot.
A magunk részéről hozzátesszük: a lakosságot erősen agymosó stílben kábító hivatalos, közpénzből működő önkormányzati média álinfó cunamijának valamelyes ellensúlyozásához nagyon nagy szükség van a Váci Polgárra, biztatunk mindenkit, aki őszinte tájékoztatásra kíváncsi, hogy lehetőségeihez mérten legyen a lap támogatója, előfizetője.
A Magyar Kurír nyomán, Fekete Ágnes tollából interjú olvasható a lapban Balázs András atyával, az alsó- és felsővárosi, illetve a kosdi egyházközség plébános-helyettesével, az írásnak különös aktualitást ad, hogy február 23-án kamarakiállítás nyílik a művelődési központban a fiatal pap ikonfestményeiből.
„A papi szolgálata mellett ikonfestő is. Hogyan fér meg egymás mellett ez a két gyönyörű hivatás?
– Az, hogy festőművész lennék, túlzás. 2021-ig autodidaktaként alkottam, bár, hála az Úrnak, így is tíz kiállítást rendeztek a pasztellképeimből. Mostanában ikonokat festek. Nagyon hálás vagyok, hogy csinálhatom ezt, és M. Győrffy Anikónak is, az ikonfestő-mesteremnek, akivel gyakran órákon át festünk együtt. Most egy Istenszülő-ikont festek a Váci Egyházmegye ifjúsága számára. Nyáron másfél millió fiatallal, köztük váci egyházmegyés fiatalokkal ott voltunk a lisszaboni ifjúsági világtalálkozón, és láttuk: az ifjúság jelképe a Salus Populi Romani (a római nép megmentője) Mária-kegykép, amit a római Santa Maria Maggiore bazilikában őriznek, és ami előtt a Szentatya is szokott imádkozni. Ennek mintájára festem meg a Váci Egyházmegye fiataljainak a Mária-ikont. Remélem, sikerül fog. Emellett, hogy ne ássam el a talentumot, elmentem a Sapientiára művészetterapeutának tanulni. Ez nem képzőművészeti képzés, hanem Antalfai Márta pszichológus katarzisélményre épülő komplex művészetterápiája, amely a jungiánus pszichológiára, a kreativitásra, a vizualitásra, a zenére és a költészetre alapozó nonverbális terápia. A papi szolgálatom mellett most ezt tanulom. Ha befejezem a tanulmányaimat a Sapientián, akkor sokaknak tudok majd segíteni. Ez a módszer azért illik a kortárs szellemiséghez, mert nonverbális, vagyis nem szavakkal történik
„Előfordulhat, hogy néhány év múlva a fiatalok nem fogadják majd el a verbális üzeneteket, de a nonverbálisakat igen. Ha támogatni tudom őket a lelki problémáikban úgy, hogy segítek felszínre hozni a bennük élő kreativitást, az nagyon fontos lesz számukra, mert ezáltal feloldódhat bennük az előrehaladásukat akadályozó komplexus. Ha felkeres például egy súlyos gondoktól gyötrődő középiskolás, akkor pasztellel, akvarellel vagy tetszés szerinti műfajban elkezdünk egy játékot: alkoss kreatívan, mint egy gyermek. Ez történhet festéssel, zenével, irodalommal is. Például írhat egy haikut, ami ma nagyon menő. Aztán az élethelyzetéből kiindulva elkezdődhet közöttünk egy szeretetteljes dialógus, amiben a szívéből felszínre jönnek azok az erők, tartalmak, amelyek már önmagában gyógyítóan hatnak rá.”