Tartalmas és tanulságos volt a Váci Polgári Est legutóbbi alkalma, amikor is Pöltl Ákos, a Civil Védelmi Intézet szakmai vezetője vezette be Fábián Fédra segítségével a hallgatóságot abba, amit talán legközérthetőbben „kütyüvilágnak” nevezhetnénk. Az okos eszközök, telefonok, laptopok, tabletek, és a szélessávú Internet ugyanis olyan veszélyeknek teszi ki a mai fiatalságot, ami példátlan volt az elmúlt évszázadok során, így a védekező reflexek gyakorlatilag együtt fejlődnek ki magával a technológiával. És, ahogy a dopping esetében a sportvilágban már tapasztalhattuk: a védekezés mindig lemaradásban van.
Pöltl Ákos nem a virtuális világban tanulta az ön- és a személyvédelmet. Katonai képesítése van, oktatott is közelharcot, dolgozott testőrként. Mikor édesapa lett, akkor szembesült azzal, hogy a gyermekekre zúduló virtuális veszélyek mennyire kézzelfoghatóak, valóságosak, olyannyira, hogy egy egész korosztályt tesznek ki szó szerint életveszélynek. Elég ha csak a különféle közösségi oldalakon terjedő „kihívásokra” gondolunk, amelyekbe sajnos nem ritkán tényleg belehalnak a gyerekek. A védelmi szakértő ekkor döntött úgy, hogy megalapítja a Civil Védelmi Intézetet, amelynek kiemelt szakterülete lett a virtuális erőszak elleni védekezés.
Pöltl Ákos leszögezte: nem technológia ellenes. Ő is használja a technológiát, az okostelefont, a számítógépeket. Fontosnak tartja ugyanakkor, hogy a családok, főként a szülők, nagyszülők és a pedagógusok tisztában legyenek azzal, hogy a mai gyerekekre milyen veszélyek leselkednek az Interneten. Főként mert a tizenévesek
képernyőideje meghaladja a napi hét órát, miközben a szakemberek már a három óra feletti képernyőidőt károsnak tartják. Miközben tisztában van vele, hogy nem lehet kivenni a gyerekek kezéből az okostelefonokat, szükségesnek tart egy nagyon erős kontrollt e téren. Alapvető feladatának tekinti, hogy az iskolákból egységesen
kitilthatóak legyenek az „okos” eszközök. Szerinte ugyanis, egyetlen lehetőség arra, hogy csökkenthető legyen a gyerekek képernyőideje, az iskolában mutatkozik. Ha sikerülne elérni, hogy a közoktatásban egységesen tilos legyen ezen eszközök használata, már reggel nyolc és délután két óra között lehetne nyerni egy nagyon hasznos offline időt, amikor valóságos kapcsolatok kiépítésére lenne lehetőség.
Pöltl Ákos ezen felül tanácsokat is adott. Kiemelte az együtt töltött idő értékét, az egymásra való tényleges odafigyelés szükségességét, a korosztályok közötti értő kommunikációt. Azt már tényként kell elfogadni, hogy a világot megváltoztatták a „kütyük”. De azért még lehet küzdeni, hogy ne a káros, hanem a hasznos oldaluk legyen az erősebb. És végül: egyetlen okos eszköz sem fog a szemedbe nézni, megsimogatni, ha szeretetre van szükséged, adni egy pohár vizet, vagyis a valódi kapcsolatok helyett mindig is pótlék marad. Ezért fontos, hogy megértsük: együtt, egymásra vigyázni a valódi kihívás, ami teljesítve egészségesebbek, boldogabbak lesznek családjaink.