Újra számos figyelemre méltó ismeretterjesztő, elgondolkodtató, hiánypótlóan tudósító írást közöl a város egyetlen számottevő, szemlézésre érdemes lapjának megmaradt kifejezetten helyi újság, a Váci Polgár havilap legújabb, szeptemberi száma.
Lapindító vezércikke elején Kucsák Gábor kiadó-felelős szerkesztő Márai Sándor „Röpirat a nemzetnevelés ügyében” című könyvéből citál egy gondolatsort, miszerint:
„Az európai kultúrát nem a hatemeletes betonházak, nem a repülőterek jelentik, nem is a vízlefolyós klozet. Az európai kultúrát egy lelkiállapot jelenti, mely a keresztény műveltség hagyományaiból szívja erőit. Aki ennek az élményszerű lelkiállapotnak részese, európai… Az európai ember kénytelen lesz felelni a kérdésre, hajlandó-e tovább élni ennek a műveltségnek erkölcsi keretei között, vagy feladja európai szerepét, s beilleszkedik az új, az európai hagyománytól idegen eszmeáramlatok, életformák hatalmi arcvonalába…” És a II. világháború borzalmaiból adódó kérdésre mindmáig nincsen válasz, a cikk sugallata szerint nyolc évtized múltán, a legújabb idők kérdéseivel szembesülve immár a migráció, az őrült gender-elmélet, a dübörgő LMBTQ propaganda kapcsán kell féltenünk a hagyományos európai kultúrát.
Ugyancsak reflektál az LMBTQ ideológia propagandájának fékevesztettségére Juhász Péter főmunkatárs is, aki a többi között megfogalmazza: „Ma nem nevelünk férfit és nem nevelünk nőt, talán még otthon igen, de az iskolában koedukáltan biztosan nem, lehetetlen is. Ezt tesszük a »fejlett« világban évtizedek óta, ezért nem csodálkozhatunk, hogy nemzedékek nőttek fel és élnek köztünk, akik egyre kevésbé tudják, hogy fiúk-e vagy lányok. Ez a kitétel szellemesnek tűnhet, de inkább tragikus. Ha tetszik, ha nem: férfiak és nők vagyunk, amin nem változtat, csak megvisel, ha nem férfinak és nem nőnek nevelkedünk…”
A véleményírásoknál maradva mindenki figyelmébe ajánljuk Szórád Ágnes főmunkatárs újabb elemző cikkét a szomszédunkban zajló háború kapcsán, ebben a szerző egyebek mellett így ír:
„Míg Amerika »online szolgáltatásban«, elsősorban fegyverekben küld dollármilliókat, addig az Európai Unió az európai adófizető emberek pénzét küldi Ukrajnának, de kiért politizál Európa?
Sok amerikai gondolhatja úgy, milyen jólelkű az ő állama, minden bajban levőt megsegít. Miért is csodálkozom az amerikai polgáron!? Ők egy más világ, nem rendítette meg őket a háború, tőlük oly messze van Európa. A háborús híreknek azonban napjában kellene összeszorítani az európai szíveket, amikor a híradások arról szólnak, hogy 100 méterenként öt ember hal meg az orosz-ukrán háborúban. S mennyi lesz az életre szóló sebesült! Bűnt követnek el az európai kormányok, ha a háborús retorikában a valóság igaz felismerését elzárják állampolgáraik elől…”
Minderre ráerősít a Váci Híradás Centrumban augusztus legvégén tartott közéleti fórum beszámolója, miszerint Robert C. Castel biztonságpolitikai szakértő többek között így fogalmazott: „A háború nem narratívákról szól, itt emberek vannak, akik meghalnak mindkét oldalon, nemzetek vannak, akiket elgázolnak, országok, amelyek elszegényednek…”
Az ismeretterjesztő írások közül – különös aktualitása miatt is – kiemeljük Dr. Stefaits Istvánnak a Március 15-e tér 4. számú házával foglalkozó kis elemzését, ez a patinás épület jó ideje már a napokban újra kinyitott Váci Egyházmegyei Gyűjtemény otthona, kiállítóhelye.
Így ír a szerző: „…A homlokzat épületplasztikai elemeiből lehet visszakövetkeztetni arra, hogy az 1700-as évek második felében épülhetett… A sima homlokzatból már csak a többszörösen ívelt erkély emelkedik ki. Érdekes és szokatlan az is, hogy még a háromszögű »timpanonnal« megfejelt három középső ablaktengely sem ugrik ki rizalitszerűen a homlokzat síkjából. Az emeleti ablakok feletti magas »tükrökre« azért volt szükség, mert a belső tér boltozata alacsonyról indul, és így az ablakokat lejjebb kellett helyezni.
A Pest megye műemlékei II. kötete 322. oldala szerint a ház cops stílusú. Építési ideje meg is felelne ennek, de hogy csak a homlokzatnál maradjunk, a középső tengely minden épületplasztikai eleme barokk, még ha a legkésőbbi barok is. Csak egy példát. A kapu pilaszterfőin középütt aszimmetrikus, féloldalas, rokokó eredetű, fülkagylóra is emlékeztető levéldísz található. Ez a levéldísz a későbarokk épületeken nagyon gyakori, míg a copf stílusban egyetlen egyszer sem fordul elő, és jellege miatt nem is fordulhat elő. Legfeljebb az épület homlokzatának simasága vall a városban akkor már jelenlévő copf építészet hatására.”