Kedden az Eszterházy utcában újabb jeleneteket vett fel a Memento Mori című készülő kalandfilm stábja, ezalatt pedig a Fehérek templomában a jezsuita rendbe tartó Kovács György atya – egy iskolás csoport kalauzolása után – készséggel nyilatkozott érdeklődésünkre a kripta rejtélyéről.
– A templomtorony alatt megy le a lépcső, az a kriptának a bejárata, az alagsornak viszont több helyisége van, az első helyiségből nyílik két másik, ahol a koporsók voltak annak idején. Tehát itt nem altemplomról beszélünk, hanem temetkezési helyről, ahol vannak beépített szellőzőnyílások, amik lehetővé tették azt, hogy a kripta állandóan szellőzzön, magyarán egy természetes légáramlat indult el.
Plusz itt van az építőanyagként használt váci kvarchomok, ami porózus szerkezetével a vizet el is tudja vezetni, de magába is tudja szívni. Tehát ezek a körülmények együtt teremtettek egy nagyon kedvező mikroklímát. Ezen túlmenően fenyőfa-koporsókat alkalmaztak, a fenyőfa koporsókban pedig fenyőfa forgácsot, és a fenyőfának a gyanta tartalma, meg azok a savak, amelyek a fenyőben benne vannak, távol tartották az egyszerű baktériumokat, meg férgeket, amelyek egyébként a holttesteket lebontják, és a fenyőből kipárolgó gyanták, illetve savak, meg gőzök gyakorlatilag a testeket is konzerválták. Röviden ez a váci múmiák története – mondta a fiatal tudós pap.
Kovács György atya 2015 és 2018 között a Gregorianán, „Az egyház kulturális javai” szakirányon tanult, és a keresztény művészet történetével, az egyházi művészeti kincsek megőrzésével és katekézisbe történő beépítésének lehetőségeivel foglalkozott. 2018 és 2021 között váci egyházmegyés kápláni szolgálatával párhuzamosan készítette el doktori dolgozatát bécsi, augsburgi és müncheni kutatások alapján. A kutatási idő alatt sokat jelentett számára elöljárói – Máthé György és Görbe József – segítő hozzáállása.
Kovács György, a Váci Egyházmegye Művészeti Bizottságának tagja kiváló eredménnyel végzett Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen.
Ribáry Zoltán