Nagy megtiszteltetés egy közéleti lap életében, ha olvasói megosztják gondolataikat egy közösség egészét érintő témában. Főként, ha olyan alapvető demokratikus jogaink csorbulása feletti aggodalomnak adnak hangot, mint ezúttal Sigray István tette. Gondolatai mindenképpen közfigyelemre érdemesek, akár vitaindítóak is lehetnek, úgyhogy várjuk a váci polgárok reakcióit, itt vagy a Facebookon.
***
Régi adósságom a „szájzár” utasítás ügyében megszólalni, mivel egy pontatlan kommunikációs panelt szükséges helyreigazítanom. Az ominózus panel helyreigazítása így több hónap távlatából is szükséges, mivel kardinális kérdésről van szó.
Az utasításról a VácOnline részletesen beszámolt. Az utasítás első pontja szerint minden, az önkormányzat által 100%-ban tulajdonolt társaság ügyvezetője „munkajogi felelősséggel tartozik minden olyan közléssel kapcsolatban mely az önkormányzat és a társaságok működését oly módon érinti, hogy” … „megrendítheti a lakosság, önkormányzattal szembeni bizalmát” (Jelzem, hogy a nyelvtani szabályaink szerint hibás extra vessző szerepel a lakosság és az önkormányzat szó között, amely az eredeti szövegből vétetett át. Bevallom, nem szeretnék helyreigazítási pert az elmaradt vessző miatt.) A harmadik pont szerint az „utasításban foglaltakat érvényesíteni kell a társaságok munkavállalói, valamint a társasági feladatok ellátására kötött megbízási és vállalkozói szerződéssel foglalkoztatottak esetében is.”
Ez nyilvánvalóan korlátozza elég jelentékeny számú polgár szólásszabadságát. Hogy a korlátozás arányos, vagy nem, az közjogi, alkotmányjogi kérdés. Ami a kommunikációt illeti, a jelenlegi városházi többség azt kommunikálta, hogy a nevezett utasítás ugyanolyan, mint a korábbi önkormányzat (polgármesteri hivatalra vonatkozó) SZMSZ-ének megfelelő pontjai. Itt a sok megjelent kommunikációs séma közül polgármester asszony Facebook-profiljára feltett anyagra hivatkozok. Ebben ez a kitétel szerepel:
„Gondoltam, egyszer már csak észreveszik, hogy olyan szabály visszavonásáért kardoskodnak, amit ők maguk vezettek be évekkel ezelőtt. De meglepő módon, nem ismerték az általuk alkotott működési szabályzatnak erre vonatkozó rendelkezését.”
Hát, az „olyan” elég rafinált szó e szövegkörnyezetben. Ugyan a nevezett szó első számú jelentése hasonló, azonban itt inkább a megegyező jelentést sugalmaz a mondat, és feltehetőleg a lájkcsapat is e jelentés szerint értelmezte az idézett részt. Ennek eklatáns példája az ESTV január 22-i híradója, (0:11) és (2:05) ahol a címben és a felvezető szövegben az ESTV az általam jelzett evidensen valótlan interpretációval élt. Azt is gondolom, hogy a ballib sajtóban egyéb helyeken is fellelhető a jelzett valótlan interpretáció.
Hogy értsük a szituációt, a 2013-as, a Polgármesteri Hivatal számára kialakított SZMSZ 33. oldalán található egyes szövegrészek nagyrészt megtalálhatók ugyan az ominózus utasításban, azonban néhány szó kicseréltetett. Ez arra utal, hogy az ominózus polgármesteri utasítás az SZMSZ átszerkesztésével jött létre. Lássuk például, hogy az önkormányzattal szembeni bizalomról szóló rész hogyan is szólt az SZMSZ-ben:
„A Hivatal valamennyi munkatársa munkajogi felelősséggel tartozik minden olyan közléssel kapcsolatban, mely az önkormányzat és ezen belül a hivatal működését oly módon érinti, hogy:”…„megrendítheti a lakosságnak, az ügyfeleknek a Hivatallal szembeni bizalmát.”
Látjuk tehát, hogy a „hivatallal szembeni bizalmát” kifejezésből „önkormányzattal szembeni bizalmát” lett. (A figyelmes és érdeklődő olvasó pedig az utasításban szereplő helytelen extra vessző kialakulásának okát is kitalálhatja, hiszen csak egy karakternyi elcsúszás történt a Ctrl c Ctrl v alkalmazásakor.) Amit biztosan lerögzíthetünk, az az, hogy a polgármesteri utasítás és az SZMSZ nem ugyanaz.
A polgármesteri bejegyzés „olyan”-ja tehát csak hasonlóságra utalhat. Na már most, ha egy szövegben néhány szót kicserélünk valami másra, akkor formálisan tényleg hasonló szöveget kapunk, azonban az érdemi kérdés az, hogy jelentés tekintetében hasonló maradt-e a szöveg.
Azonos elven alapul-e a Polgármesteri Hivatal iránti bizalom okán korlátokat állítani, mint az Önkormányzat iránti bizalom okán?
A válasz egyértelműen nem. A polgármesteri hivatal dolgozói nem közszereplők, az ő munkavégzésüknek tipikusan nem része a nyilvánosság. A kollégák közötti esetleges problémák, ütközések megoldásának megvan a szolgálati útja, és csak igen extrém esetben jelenthet jó megoldást a „szennyes kiteregetése”. A mindenkori apparátus egy szerves fejlődés eredményeként alakult ki, az apparátus iránti bizalom fenntartása éppúgy alapvető cél, mint mondjuk a KRESZ-ben a bizalmi elv.
Ezzel szemben az önkormányzatban közszereplők ülnek, számukra a politikai küzdelem mindennapos esemény.
A politikai purparlék pontosan a bizalomról szólnak. A bizalom egy formáció iránt azt jelenti, hogy azok alapvetően jó álláspontot képviselnek. Ha tehát valaki egy konkrét álláspontot vagy döntést bírál, akkor egyben az azt képviselő formáció iránti bizalom megrendítésének irányában tett lépést. Másrészt viszont nem gondolom azt, hogy egy intézmény vezetője vagy beosztottja nem bírálhat olyan politikai elképzelést, amely az intézményét hátrányosan érinti.
A politika jelentős részben az érdekegyeztetésről szól, és még egy tökéletes érdekegyeztetésnek is lehetnek vesztesei, akiktől a morgás jogát elvenni végtelenül antidemokratikus.
Egyébként pedig képzeljük el, mi történne, ha a mindenkori kormány, vagy a mindenkori országgyűlés hozna az ominózus polgármesteri utasítással analóg jogszabályt, amelyből következően mondjuk egy állami fenntartású intézmény orvosa, vagy egy állami fenntartású intézmény pedagógusa csak munkajogi következmény által fenyegetve mondhatna kritikai észrevételt a mindenkori kormány munkahelyét, vagy munkakörülményeit érintő döntéseivel kapcsolatban.
Vagy, hogy mindezt a jelenlegi politikai környezetben elhelyezzem, mi történne, ha a mostani kormány vagy a mostani országgyűlés tenne ilyen lépést? Másnap a nemzetközi sajtó vezércikkek tömkelegeit ontaná a történésről, majd nem sokkal később újabb hetes cikkely szerinti eljárás Brüsszelből (és Strasbourg-ból), és a derék váci Összefogás frakció is jó néhány héten keresztül osztogatná meg a felháborodott reakcióit az ismert csatornáin keresztül. Ráadásul ez esetben még igazuk is lenne nekik.
A helyzet azonban éppenséggel az, hogy – legalábbis a kifejtett véleményem szerint – éppen ők korlátozzák aránytalanul a szólásszabadságot, éppen ők mondanak gyenge és értékelhetetlen érveket az ominózus utasítás kapcsán.
Hogy ismer-e értékelhető közjogi ellenérvet polgármester asszony csapata, amely az általam kifejtett érvekkel szembeállítható, az nem derült ki. A január 21-i testületi ülésen ugyan volt némi purparlé a témáról, csak hát az sem színvonalasra, sem kulturáltra nem sikeredett.
Történt ugyanis, hogy az előterjesztés címe – utalva a váci köznyelvben jogilag tévesen meghonosodott szájzár rendelet elnevezésre – idézőjelet is használva „szájzár rendelet” néven nevezte a polgármesteri utasítást. (Ezen túl, amennyire a jegyzőkönyvből kiderül, az előterjesztés indoklásos része már csak a jogilag szabatos elnevezést használta.) Emiatt a beterjesztett, az utasítás visszavonását, vagy legalábbis módosítását kérő határozattervezet helyett egy módosító javaslat nyomán a következő határozatot hozták (9 igen, 5 nem és egy tartózkodó szavazattal):
„Vác Város Önkormányzat Képviselő-testülete felkéri a polgármestert, hogy az 1/2019. polgármesteri utasítását tartassa be. Valamint felkéri arra, hogy az Önkormányzat biztosítsa ingyenes jogi segítségnyújtás lehetőségét azoknak a képviselőknek, akik nincsenek azzal tisztában, hogy önkormányzati rendeletet a polgármester, vagy a polgármester asszony, jelen esetben, nem alkothat.”
Gratulálok! Imponáló megoldás, hogy a többség, tagjainak képzettségi és képességbeli hiányát (a csapaton belüli 90%-os szavazataránnyal) egy nagyképű határozattal kompenzálja!
Sigray István
egyetemi oktató