Búcsúzik az Óév – beköszön egy újabb

“Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. … Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies.

…mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre!”

…Márai Sándor tollából


Egészségben és Sikerekben Gazdag Új Esztendőt Kívánunk!

…a Vác Online szerkesztősége


Újévi fogadalom

Aludnám át Szilveszter éjedet
petárda trombita autótülök
cezúrája vágja szét nem is egy
így az örvendőkkel nem örülök
nem ünnepem ami jön ami megy
naptári rőttel írt napok között
reggeltől talpam alatt fogy a hegy
nem gáncsolhatott el tatár török
gyerekkoromtól odatörtetek
régóta serpát is nélkülözök
de minden kő a csúcs felé vezet
elfödheti nem fékezi a köd
szellemalakja sem lépteimet

Rába György

Újévi Üdvözlet

Még föstetlen kikelet,
kinyíló év, köszöntelek,
fáradt és meghatott lakó –
Mi működik már, mi a jó?..

Meddig lakom itt, nem tudom,
De úgy kell már a nyugalom…
az az ártatlan kényelem,
hogy itt ül, beszélget velem
néhány barátom, őszülő
és ifjú. akiket
elvitt a förgeteg,
de meghozza tán a jóidő.

Illyés Gyula

Szilveszteri eső

Szilveszter éjjelén
Angyalok könnye hull a Földre.
Cseppenként hull reánk,
E könny megáld.
Siratják az elmúlt évet,
Azokat, kik nem érték meg.
Minket, kik továbbléphetünk,
Remélhetünk, szerethetünk, élhetünk.
Mi vár reánk?
Ők tudják csak égi lények,
Hogy mért hull könnyük ránk,
Szilveszter éjszakán.

a..n..n..a


Újévi vers a vén házalóról
és a fiatal vigécről

Hölgyeim és uraim,
Tizenkettőt kongott az óra,
Figyeljenek most szépen, ahogy illik,
Erre az érzelmes búcsúztatóra,
Melyet mint “hősnő” most elrebegek,
Lévén az én szerepeim
A tragikus és komoly szerepek.
Jelentem hát a hölgyeknek s uraknak,
Hogy míg önök itt ölébe csücsültek
Pezsgős jókedvnek s rózsás hangulatnak,
S mulatnak,
Azalatt meghalt az öreg Náthán,
Akinek bánat-batyu volt a hátán,
Meghalt a könnyet mázoló,
Vesékbe gázoló,
Rossz portékákkal házaló
Ó esztendő,
S most új, vígabb élet kezdendő!

S hogy e vígságot stilusosan adjam,
A hősnő-jelleget, bárhogy is szeretem,
Most levetem,
És eljátszom önök előtt
Egy lengébb s vígabb szerepem
A zord jambusokat ma csípje kánya,
Ma én vagyok Szilveszter szobalánya,
S bejelentem,
Hogy most egy új vendég érkezett,
Valami víg monoplánszerkezet
Röpítette ide,
S két nagy koffer van a két kezibe,
Melyekben, mondja, jó kedvet és mámort
S más ilyen finom, kedves portékát hord.
S átnyújtotta a névjegyét,
Hogy hozzam be s mondjam meg a nevét,
Hogy ő a Boldogság és Társa-cég
Kiváló s megbízható utazója,
S a neve, mely mással össze nem tévesztendő,
A neve – Boldog Újesztendő!

Kérem, ez ifjút a kofferjével
És minden drága offertjével
Fogadják szívesen!
Úgy látszik, megbízható vigéc,
Bizalomkeltő, ahogy kinéz,
Bár még Bérczinél is sihederebb,
Jóképű s elegáns gyerek,
S mivel a rendelés máris elkezdendő,
Hát kezdem én s mondom: nos, újesztendő,
Lássuk, hogy milyen finom árut tart most,
Kérek ezennel egy forró, zúgó tapsot!

Tóth Árpád


Újévi köszöntés

Mint a Noé hu galambját,
Ki reménynek viszi lombját,
Várnak engem mindenek;
Sok sötét arc lángra lobban,
Sok kebel ver hangosabban,
Ahol én megjelenek.

Kérdik: van-e levél Tüge?
S kiki, amin szíve csügge,
Arra gondol hirtelen:
Ez rokonra, jó barátra,
Az geschäftre, actiákra
S hogy kél a rozs odafenn.

Ez, ha rózsaszín kopertát
Hoztam neki: egy sechsert ád,
Máskép nincs becsuletem;
Amaz reszket, ha nincs frankó,
S bár majd fölveti a bankó,
Rám kiált: nem fizetem!

Pénzt vár a diák gyakorta,
De ha atyja jól lehordta:
Hogy reám néz, mily vadon!
Úrfi, legyen jó reménybe:
Nem búhattam a levélbe,
Ahogy vettem, úgy adom.

Így bolyongok télen, nyáron,
Porba, fagyba, vizen, sáron
Tisztem teljesítni kész;
És most boldog új esztendot
Kíván szebbnél szebb jövendot

Tüge Sándor